Athenaeum, 1842/1. félév

1842-01-16 / 7. szám

100 litkai nemű drámák’ írásával járó nehézségek’ rövid érintése mellett egy pár útmutató positív elvet is felállítani, mint művizsgálatom’ eredményeit. Valamint illő leend végül meghatározni azt is, mennyiben felel meg a’ tisztán drámai nyereség’ értéke a’ vállalat’ nehézségének; azaz : minő helyre sorozandók e’ politicai nemű drámák a’ drámailag emberi érdek’ tekintetében. Vétkes lelkiösmeretlenségnek tartjuk ugyan, történeti nagy nevekkel tiszteletlenül, hálátlanul bánni, sőt egészen hazug színben állítni fel őket a’költészetnek erkölcsileg nem is szabad; mindazáltal történeti szoros hűséget a’ drámai költészet’ függetlenségétől nem követelhetünk. Ki történetet akar tanulni, menjen iskolába, vagy olvasson. Színpadon nem kérdés , mi igaz történetileg, hanem : művészetileg. A’ milly dicsőséges azonban a’ történeti igazságot művészeti igazsággal egyesítni drámában, épen olly nehéz is. Mert ha a’ feltalálás, kigondolás’munkájától felmenti is a’ költő’ képzeletét a’ már kész történeti anyag, annál nehezebb kötelességeket ró fejére a’ részletes, betűszerinti ragaszkodás ahhoz, annál korlátozottabb lesz a’ költő’ szabadsága a’ tárgygyali bánásban. Shakspeare’részben bámulatos mester; Coriolanja maga a’ történet, miként azt Plutarchus megírta; némelly beszédei a’ történetírónak csaknem szóról szóra átvéve. Itt színről színre látjuk a’ római nép’ nyilvános életét, miként az egykor a’ valóságban volt, fölelevenítve sírjából egy nagyszerű ’s függetlennek látszó drámai formában. Lássuk bár a’ görög életirónak előadását rövid kivonatban, ’s ezzel meg fogjuk ismerni a’ tragoedia’ tartalmát is. Cajus Marcius, egy római fő család’ ivadéka, atyját kis korában elveszté’s anyjától nevelteték. Harczvágya ’s merész lelkülete már első éveiben kitört belőle. Mint suhancz volt jelen egy Tarquin elleni csatában, hol annyira kitüntető magát, hogy a’ dictatortól polgárfüzért nyert, mivel a’ harczban egy polgártársa’ életét is megmenté. Isét minden ütközet, mellyben részt ven, nagyobbítá. Midőn a’ főtanács és nép közt egyenetlenség támadt, ekkor Március már nagy tekintetben állott. Zúgott t. i. a’ nép, hogy a’ főtanács pártolja azon nemeseket és föranguakat, kik a’ népet sanyargatják. A’ tanács’ néhány tagja engedni akart a’ népnek, de Március több másokkal ellenkező véleményben volt, ’s e’ néprajlást próbatétnek állttá, melly a’ tanács’ jogainak csorbítását vette czélba; azért határozott ellenállást javasolt. Azonban az elégületlen nép összeröffent, ’s elhagyva a’várost, az úgynevezett Szenthegyre vonult. A’ tanács ezen megdöbbenve, követséget küldött a’ néphez, mellynek szónoka, Menenius Agrippa, szónoklata egész erejével igyekezett a’ népet megnyugtatni. (I. felv. 1. jelenet.) A’ nép meg is nyugvék, miután számára népszószólók rendeltettek. Szószólójuknak pedig Brutust és Liciniust választók, kik a’ legfőbb zendítök voltak. Most már nem vonakodott a’ nép, mint előbb, a’ hadba meneteltől. A’ tábor a’ volskusok, ’s ezeknek fővárosa, Corioli ellen vala indulandó. A’ római consul, Cominius, megszállotta tehát hadával Coriolit; azonban megtudván, hogy egy volskus sereg hátulról szándékszik hadára ütni; egy időben a’ Corioliból kirohanó Volskus haddal; seregét két részre osztva, maga egyik részszel a’ támadó ellenségre indult, a’ másik Titus Lartius’ vezérlete alatt az ostromotfolytató. A’corioli polgárok kirohanást tőnek ’s eleinte szerencsével , mert a’ rómaiakat sánczaikba nyomák vissza; (I.felv. 4. jelenet.) de Cajus Marcius néhányad magával rájok támadva, ’s a’ futókat visszafordulásra kényszerítve, Corioli’ kapujáig űzte az ellenséget. Itt egy része csapatának nem akarta őt tovább követni, ő azonban néhány elszánt harczossal berontott a’ város’ kamuján, ’s bent a’ városban olly rendkívüli hőstetteket vitt véghez, hogy a’ lakosság végre meghódolt erejének, ’s Titus Lartius a’ római haddal ellenállás nélkül ment be a’ városba(I. felv. 5. jelenet.) Cominius’ állapotja azonban Künn még kétes lévén , Caius Marcius egy kis sereggel a’ consul’ segítségére sietett. Megjelenése annyira fellelkesité a’ hadsereget, hogy a katonák magok sürgetnék az ütközetet. Március egy csapat válogatott bajnokkal az ellenség’ azon része ellen kívánt küldetni a’ vezértől, hol annak legnagyobb ereje fekszik, mit megnyervén, ezen ütközetben is olly fényes diadalt nyert, hogy másnap Cominius az egész tábor előtt nyilvánitá Március’ dicséretét, ajánlván neki egyszersmind a’ zsákmány’ tizedrészét, ő azonban egyiket sem fogadta el, hanem ezek helyett egy fogságba esett barátja’ kiszabadítását kérte. Tettei és e’ nagylelkűsége közbámulatot gerjesztenek a’ római népben, ’s Cominius’ indítványára hőstettei’ jutalmául az egész nép’ felkiáltásával coriolan melléknévvel tiszteltetett meg. Kevéssel a’ háború után Coriolan consul-