Athenaeum, 1842/1. félév
1842-01-16 / 7. szám
——HATODIK ÉV. Első félév. Fest. januarius’ 16. 1842. I. szám. Tartalom Coriolan Shakspearetől (Egressy Gábor). — Helyhatóság (Irinyi József). — Bűn és bünhüdés. Eredeti beszély Iagy Ignácz . — Tárcza : N. K. mint banktudós és költő (Foganni). — Magyar játékszíni krónika (91) és Szebekléti). — Mezei naptár. — Nyilatkozás (Tretter György). — Kl B LKJOOS 03 SB. Coriolan Shakespear-től. *J úgy hiszem, hogy e’ sajátnemű színdarab’ ismertetésével műtudományunknak, de különösen drámai ügyünknek korszerű szolgálatot teszek, értem költészetünket. A’ nap’ jelszava: politica — és opera! E’ különös szomszédságban egy mélyen jellemző igazság van. Ha ama’ fő szenvedelmünk, a’ politica, a’ nemzeti jóllét’ ’s felvirágzás’ factorainak egész egyetemét egyenlő értelemmel , elismeréssel és buzgalommal ölelné, ’s ekként a’ közszükségeket tiszta fogalommal, belátással ’s elfogulatlanul sorozná , úgy ezen divatos állapot kifogás nélkül dicső, reménydús lenne; mig ezen egyoldalú irányában, mellyet venni kezd , a’ legörvendeztetöbb látszat mellett bizonyos szánandó nyomorúság lappang. Jól enni, inni, tulajdon fészkünkben békésen alulni, érzékeinket operazenében ringatni , mind szép dolgok, habár kissé állatszerűek is. Hanem talán az emberibbszerű jóllétnek, az igazi társas boldogságnak és tökélyeknek feltételei: a’ szellem, a’ szív, az érzelemképzés’ nem kevésbbé szent ügyei, aránylag szinte igényelhetnék ezen politicai törekvésekből illető részeiket? — Politicai jellemünk minden mozdulatunkon érezhető. Neki vágtatunk a’ művészetnek, *) és politicai drámákat írunk. De valljon bírjuk-e ez óriási vállalatnak mesterségét is? Ez az én kérdésem. Az élet erre azt feleli: nem. Történetünk , a’ politicailag drámai anyagoknak e’ kimeríthetetlen bányája, teljességgel nem akarja megtalálni igazi embereit, ’s pedig koránsem tehetség, hanem illető Studium, szemlélödési képesség ’s műtani útmutató’ hiánya miatt. Politicai események inkább a’ tudomány’ mezejére hajolnak, ’s mint illyenek, magokat művészeti tárgyakét felhasználtatni végtelen nehézséggel engedik. És ez igen természetes. Tudománynak csak abstractioban kell a’ művészet felett, mint néma resultatumnak, lebegni, egyegy örök igazság’ bebizonyításában; közvetlenül e’ kettőnek egymással semmi dolga. De előállott a’ nagy mester és megjárta a’ lehetőségnek legvégső határait. Shakspear’hatalmas szellemének sikerűlt e’ két heterogén elemet, a’ politicát és művészetet, egymással eljegyezni, hihetlen közeibe hozni, sőt bizonyos pontokban egybeolvasztani. E’ politicai műpéldányok’ két legjelesbike: Coriolan és Julius Caesar. Shakspear tehát kezünkbe adta ezen titok’ kulcsát azon nyitörvényekben, miket e’ nemű drámáiban lángelméje teremtett önmagának, ’s utódai’ számára felhagyott. Az ösvény előttünk törve van. Választott műtárgyammal Coriolannak foglalkozásom’ folytában alkalmat veszek ezen po- *) Jutalomjátékomul fogadatni januar’ 24-én, 1842. Dobrosy’ és magam’ fordítása szerint. E. G.