Athenaeum, 1842/2. félév
1842-08-02 / 14. szám
109 S i a 11 A Mionyha-11 egélő és zöld beszéd *). A’ Regélő hölgyek’ számára jelenik meg, minél fogva Garay úr jónak látja szép olvasónéit konyhába vezetni, ’s majd csemegéket készít, majd pedig olylyasmiket beszél , miket oktatásnak lehet tekinteni a’ rétes-készitésben. Némellyek mondják ugyan, hogy csemegéket leginkább csak czukrászok szoktak készíteni , ’s e’ szerint Garay úr meg akarja szépeink’ életöket édesíteni; de bizony azon csemegék’ legnagyobb része olly igen izetlen , hogy koránsem czukrászműhelyben, hanem csupán közönséges konyhában készülhettek. Illő-e ez , vagy nem, ahhoz semmi közünk , mert kinek a’ papné, kinek a’ palástja! Azonban , mivel a’ kis Zajtay is kikapja ezúttal a’ magáét a’ najty Garay úrtól a’ Regélő’julius’ 28iki számában, tehát kénytelen vagyok egy pillanatra konyhájába menni,’s néhány szót, reményem utolsót ezen nevetséges ügyben , együgyű parlagi tehetségem szerint elmondani. így szól ugyanis Garay ur rólam: „Mint különös példáját a’ phantasia-gazdagságnak hozhatjuk föl, hogy Zajtay ur még mindig azon tésztát nyújtogatja, mellyet már egy hónap óta gyúrogat, nyújtogat azon lisztből, mit egykor egy kis pajkosságból szeme közé szóránk. A’ tészta alkalmasint keletien egy kissé, ez lesz az egész baj, hogy annyi nyújtás’daczára sem vergődhetik ki a’ rétes’ alakjából, mellyben annyi idő óta forog’. — Mondám már, tisztelt Garay úr, dudáljunk békével együtt! ’s én jó példával mentem előre,’ s dudáltam is azóta, de ugyan mért nem követi ön példámat? Kifogyott már dudájából a’ lehellet, ’s most neheztel ön , mint a’ gyermek , látván, hogy másnak is sikerül tornyocskát csinálni kártyából ? Ne dobja ön el azért a’ kártyát, mint a’ makranczos fiúcska, hanem építsen nyúgottan újra, ’s majd meglátjuk , kinek építményét fújja el hamarább a’ szellő. Ön szemem közé nem fóliát lisztet, mert egykori szerény nyilatkozatából kitetszik, hogy ön igen magasan fölöttem áll. Akárki’ szemébe szórt ön már sövényt, de az enyéimet, hála parányiságomnak csakugyan nem érte el rozsdarája. Azonkívül nekem nem igen volt még alkalmam konyhában forgolódni, mivel rendesen csak a’ már terített asztalhoz szoktam ülni, ’s ez okból ön’ technicai ismeretei elől szégyenülve kell visszavonulnom, azon őszinte vallomással: mikép nem tudom, hogy a’ tészta keletlen-e, vagy pedig az ön’ parabolája sületlen? Mivel pedig nincs szerencsém barátaim közé szakácsot vagy kuktát számithtatni, ’s a’ Regélővel sem vagyok közelebb viszonyban , tehát ön’ szép *) Örömest elutasítónk lapjainkból olly polémiai czikkeket, mellyekben közügyre vonatkozó dolgok felöl nincs szó, de midőn lapunk munkatársai megtámadtatnak, kénytelenek vagyunk hasábjainkat személyes védelmeknek, Önigazlásoknak is megnyitni Átült ízben azt reménylettük , hogy a’ Garay és Zajtay urak közti összekocczanásnak vége szakadt; azonban a’ Regélő’ 60. száma Zajtay úr ellen ismét támadólag lép fel, ’s igy szoros igazság kívánja e’ czikk’ közöltetését. — A’ szer. 110 1' e m e t é s. Néma hölgy fut a’ nagy éjszakán, Kisdedével, reszkető karán . Egyik éber , Másik álmodik: Árva honban, Árva mindenik. Méla arczczal kél az éji hold. Álmiból a’ gyermek felsikolt, És szavára, A’ szülő kebel’ Hejtekéből Gyötrelem felel: „Légy nyugodtan árva gyermekem! Nem sokáig bujdosol velem ! Új honod vár, — Benne béke van — Hol hazát lel, A’ ki hontalan. Ott szabad lészsz — annak szültelek — — Békés szomszédid leendenek — Szűk határin Szent leend fogod ; ’S meglapodtan Látni nem fogod!“ * * ♦ Ostrolenka’ gyászos tévém , Éj borong a’ hősök’ álmain; És ki áll a’ Hamvadók fölött: Gyermekét ad Eltemetni jött. „Férjem itt vitt véres harczokon , Itt esett el értted, drága hon ! Illy apáért, Néma sír-kebel! A’ fiú is Nyugtot érdemel. Im, fogadd! nyugodtan átadom, Rongyban ősz hajakkal, így —tudom — Nem fog ő az Ősi birtokon , Vánczorogni Kolduló boton. Jobb sötét öledben tudnom őt; Mint görnyedve zsarnok-arcz előtt. Haljon addig Öntudatlanul, Mig rabszolga Lenni nem tanúi!“ A’ temetkezési gyász sereg: Kérietes dalt zúgó förgeteg ; ’S mig szoborként Áll a’ bősz anya: Megrendül a’ Bús halál-tanya. 4c ti • * Sirhalomnál minden éjjelen, A’ szülő nyugodtan megjelen : Gyermekét ott, Mint az éjmadár, Itt honában Látogatni jár. Tompa Mihály.