Athenaeum, 1842/2. félév

1842-08-04 / 15. szám

Irodalom. Párhuzam az ó és újkor (i) művészeti nézetek és nevelések (nevelés) közt, különös tekintettel b’ művészeti fejlődésre Magyarországban, írta Dr Henszlmann Imre. Pesten, nyomtatta Länderer és Heckenast 1842. no. 134. Ha valami külföldi Magyarországba jő, semmi sem lepi meg első pillanatokban annyira, mint az intelligentia’ terjedelme a’ közép osztálynál ’s annak sokoldalttsága. Hazánk hasonló ebben Amerikával , hol szinte a’ nemzetnek legnagyobb része a’ miveltség’ egy bizonyos fokán áll, melly különösen első pillanatokban csodálkozást okoz. Ez úgy van ’s úgy volt, minden szabad nemzetnél, mellynek institutiói által nemcsak köz élete van, hanem különösen municipalis élete is, melly a’ férfit több oldalról kimíveli ’s a’ tudománynyal némileg összeköttetésben tartja. Nálunk például minden táblabirónak rendszerint a’ gazdálkodáshoz kell értenie és a’jogtudományhoz, politicához és közgazdálkodáshoz; ismerni kell megyéje’ állapotját és a’ hazáét ’s a’ közadministrativ’ minden ágait. Ezen sokoldalúság azonban karöltve jár a’ felületességgel, mélyebb tudomány nálunk ritka, ’s bátran lehet mondani, hogy nincs Európában olly ország, mellyben a’ miveit osztálynál olly kevés volna a’ szaktudós, mint nálunk, ’s ha aztán találkozik mégis valaki, ki valamelly tudományt szaktudományává tesz, akkor alig kerülheti ki itt Magyarországban az egyoldalúságot, mert az európai tudományos élettől nyelv és távolság által el van különitve, ’s ritkán talál tudósokra, kik ugyanazon pályán járván, mellyen ő, a’ tévútnak indulót erre figyelmeztetnék, miből természetesen következik, hogy illyen tudósaink a’ paradoxot kedvelve a’ külföld’ tudományos állásával soha öszhangzásba nem jőnek. Annál inkább kell örvendenünk, ha szaktudós Magyarországban elfogulatlan munkát ír, melly nemcsak a’ száraz szorgalomnak, hanem a’ mélyebb gondolkozásnak is nyomait magán viseli, ’s a’ compilatiók és adathalmazatok közé nem soroztathatik. Ilyen Henszlmann ur’ Párhuzama. De kinek irta Henszlmann ur ezen könyvet? a’ szakembereknek? a’ bölcselkedő aestheticusnak ? a’ művésznek ? — Hiszen az aestheticus nem talál e’ munkában elég theoriát; practices nézeteken alapúl a’ szerzőnek minden szava. A’ művész, ha olvasna is, nem tudná eltűrni, hogy a’ jelen művészet előre is kárhoztattatik. ’S a’ szerző nem osztogat koronákat, hanem tanácsot ad , hogyan kelljen a’ művészetnek jobb irányt adni. Nem ezeknek írta munkáját a’ szerző, hanem a’ nemzetnek, a’ nemzet pedig nem olvas mást, mint politicát, legfelebb azon felül még románt. Komoly szót a’ tudomány ’s művészet’ érdemében nem méltat figyelmére, ’s igy Henszlmann ur’ szava is vox clamantis in deserto. Henszlmann ur’ nézetei nemcsak a’ magyar literaturában, hanem általánosan is újak. Mint gondolkodó férfi, könnyen átláthatta a’ művészet’ folytonos hanyatlását, mit (72-ik lapon) a’ Belvedere’ érdekes példájával is bizonyít, hol sok új ’s még egy pár esztendő előtt bámult kép, jelesen Einsle’ Amora a’ függöny megett is a’ teremből a’padlásra vándorolt, ugyanazért szerző vizsgálja az újkor’ theoriáit, műintézeteit ’s művészeti gyakorlatát, ’s azt találja, hogy ezek mind mechanismusra vezetnek. Más részről vizsgálván a’ régi nemzetek’ művészetét, azt tapasztalja, hogy ennek forrása mindig a’ vallás volt és a’ nemzetiség , ’s hogy csak azon művészeknek volt befolyások körözetökre, kik az élettel összeköttetésben maradtak. Ugyanazért szó mindenütt nemzetiségre utal, a’ régi mesterek’ stúdiumára ’s a’ természet’ eleven felfogására. Ezekből reméli a’művészet’ újra születését, ezekből különösen magyar művészetet. „Voltak népek, igy szól szerző, kiknek hatalmuk csaknem az egész földre kiterjedett, de műveik nem levéli, vagy az idők által megsemmisíttetvén, ama’ hatalmas nemzeteket ma nem is igen ismerjük, még más sokkal kisebb népek, kiknek műveit az idő ránk szállítá, még most is élnek szemeink előtt, így p. o. mi csekély az, mit a’ régi perzsákról tudunk, bár a’ história sokat beszél rólok ; ellenben az etruskokról mi keveset említ ez, ’s mégis hozzánk eljutott műveik elevenen szólnak ama’ nemzetről, mellynek kebelében keletkeztek. A’ hunnok a’ földről elenyésztek ’s életökről tiszta fogalmunk nincs , midőn a’ sokkal régibb adajusokat, kikről Homér énekel, majd úgy ismerjük, mintha őket szemtől szembe láttuk volna. ’S méltán, mert a’ história sem fejlődhetik ki, hol a’ művészet hiányzik, mert egyedül az utóbbi teremt rtt életet a’ valódi életből, még pedig ollyat, melly hallhatlan hatással bír minden lelkes nemzetekre ’s minden korra. Hol művészet előtte nem létezett, ott a’ história is csak száraz krónikává válhatik, mint azt a’ chinaiak’ számtalan évkönyvei bizonyítják (?). Azért ha halhatatlan éveket akarunk élni, a’ jövő idők’ emlékezetében teremtsünk saját nemzeti művészetet (81. lap).“ — Helyeselvén a’ munka’ ezen alapeszméjét néztük most a’ részletes kidolgozást. Sz. az első fe- 15 .. —Az HATODIK ÉV. ——■ második félév. 15. száné. ATHENAEUM. Az Athenaeumból hetenként háromszor , úgymint kedden,,csütörtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív. Ára helyben kihordással félévre 3 ft. postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft. postán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában (Neumayerház 222. szám; az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. . «'est, psötUrlilk, augustus' 4. 184Ü.