Athenaeum, 1842/2. félév
1842-10-20 / 48. szám
-------------—«« hatodik Év .-------------Második félév. t est , csötörtök , ocofier’ 20. 1818. ig. szám. ATHENAEUM. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden, csötörtökön és vasárnap jelenik meg fél fél ív. Ara helyben kihordással félévre 3 ft., postán 3 ft. 48 krep. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 st. 40 kr. helyben , és 2 ft postán. — A' szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában (Neumayer ház 222. szám) az apácza-templom közelében , földszint jobbra. I ro ti a lo sti. Compendium históriáé Philosophiae Leamlri Jos. Stanke Bene dictini Pannonii A A L. L. et Philosophiae Doctoris... in r. scienliarum Academia Jaurinensi Philosophiae theoreticae et practicae professoris. Viennae, Typis eongregationis iMochitaristicae 1841. N8r. 230 1. (Vége.) Szerző az eszmetan’ történetét az emberi ész’ egyetemes benső kifejtése nélkül csak időtanilag kezdi összerakni (§. 4. stb), holott ezt bizonyos szorítással még a’ polgári történettanban is kerülni kell, egészen elkerülni pedig az eszmetan’történeteiben , mert azon egyedes eszmékkel, melylyeket talán helyesen hozunk föl ez vagy amaz eszmetanárról, mi keveset teszünk azon roppant épülethez, mellyet az emberi nem egyetemes eszmei kifejlése alkot, ha az eszméket saját helyökre, saját munkássági viszonyukba nem bírjuk rakni , vagy talán mi pusztán géjüreg munkálkodván, az olvasó nem bírja az eszméket összerakni, ’s nem bir azoknak fejlő egységet adni. Tehát a’ szerző által fölvett görög eszmetan’, valamint fő , úgy alosztályzása is benső fejlésű elvünk ellen van. Leghelyesebbnek, ’s benső elveken alapulónak tartjuk a’ görög eszmetan következő fejlésű felosztását. I. A’ tulajdonképeni görög eszmetan’ kezdetétől, mellyben tárgy és alany, ha különböző módosulással is, egymás közt összefüggésben maradtak a’ szoleismussal kezdődő előfeltéteményi és kétkedélyi rendszerig (Dogmaticismus és Scepticismus). II. Az előföltéteményi és kétkedélyi rendszertől, mellyben az alany kezdett túlnyomóssággal bírni a’ tárgy fölött, az új platói eszmetanig. III. Az uj plátói eszmetantól, hol a’ vizsgálódó alany egészen a’magasztos égbe, a’ tárgy pedig melyen alá a’ megvetett földre billent, így jön a’ görög eszmetan mind inkább tárgyi tulságba a’ középkori inkább alanyi eszmetannal. A’ görög eszmetan’ ezen nagy időszakában a’ következő kisebbeket lehetne, mint benső fejlésűeket, megkülönböztetni: Thalestől a’Sophistákig, melly időszak inkább a’ természet-eszme egyetemes vizsgálásával foglalkodott. A’ Sophistáktól Plátoig, melly időszak inkább az alanyra vala figyelmes. A’ harmadik időszakot alkotja Plátó és Aristoteles , kik a’ tárgy és alany’ vizsgálását egyiték. A’ második fő időszak alanyiságra hajló jellemével a’ stoicusok, epicureusok és új academicusok’ nézetein fejtik. A’ harmadik fő időszakot alkotják a’ mysticus Philo, Gnosticismus és az alexandriai gondoskodás. Az első legtermékenyebb két időszakban legbensőbb fejtésű lépcsőzet történik a’ róniai eszmetanról a’pythagorásira, eleaira , Heraclitra , Empedoclesre és Anaxagorásra. Ezen három utolsók nagy szerepet visznek a’ görög eszmetan’ fejlésében. Szerző általán véve nem méltányolta azon szempontból a’ görög eszmetant, mint azt a’ fentebb érintett fő jellemzetek szerint koronként tennie kellett volna. Bírálatában mindenütt fő okai, vagy minden istenitést vagy istentagadást hoz fel ellenök; igy szerző eszme- és vallástani elvünk’ ellenére összezavar. A’ görög eszmetan’ főleg első időszaka, természet-eszmetan volt, ’s nem lehet tagadni, miként a’ görögök a’ természet’ részletes jelenetei’ fejlését nem bírván , a’ természet-eszme’ helyes fejtegetésére nem emelkedhettek; igy tág ’s pusztán egyetemes nézlésű lévén elvök, általán véve eszmetanok a’ mai kor’ kivonatához mérve hiános. Azonban minden eszmetant, mint fentebb érintők, saját korában kell birálni, ’s ott kijelölni azt, mennyit hatott akkor az emberi ész’ egyetemes fejlésére, ’s úgy viszonyítani azt a’ mai kor’ eszmetanához, hogy a’ nagy vagy kis köz, az emberi ész’ egyetemes fejlésének haladása, ’s kisebb vagy nagyobb visszaélése kitündököljék, de e’ végett szükség vagy eredetiben idézni az eszme-tanárok’ fő elveiket, vagy pedig a’ legnagyobb hűséggel fordítva fejtegetni. Mennyire vétett szerző ezen elv ellen , megtetszik onnan, mert eredetileg egy szót sem idéz, fordításban is csak egyes szavakat hoz fel, melly elv elleni vétségből mi eredmény foly, többeket hozhatnék föl, de elég legyen fölhozni Heraclitot. Erről szerző felhozza, miképen minden dolgok’ eleméül a’ tüzet teszi, a’ tűz lassanként kialudva léget, a’ jég vizet, a’ viz földet szül; melly ha párolog, ismét vízzé , ez léggé, a’ lég ismét tűzre megy át. Ismeré csak és idézé vala szerző Heracat’ egyetemes elveit: nana eivou xai [ír] uvea és aSev juailor to ov tu fit] ovios eivai Arist, metaph. IV. 3. és 7., mi semmi egyéb, mint a’ közvetlen létnek más lét ellenébe tevése vagy tagadása. Továbbá: la fiev alia ttavia. .. Qeiv, eivm de Ttuyjiog ueevev Se ti fiovov vnofieveiv sa tcwtii itapxn itTno/^unibreoOal necpvxev. Arist. de Coelo III., mellyben az egység ’s abból örökös ható és visszaható mozgás általi kifejlés’ elve van fölállítva, mondom, idézé vala szerző ezeket, kétségkívül megvallja, miképen Heracot ha ismeri az egyes természeti jeleneteket, úgy, mint ma azt a’ tenészet-tanár ismeri, őt, mint legnagyobb természet-eszmetanárt, üdvözlendi, kinek szabad 48