Athenaeum, 1842/2. félév

1842-10-27 / 51. szám

—• ATHENAEUM. -----———HATODIK ÉV. tum -----------------­tsákoilik félév. l’est. pink­ürtiik. October* 35. 1842. St. szám­. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden,,csötüörtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív. Ara helyben kihor­dással félévre 3 ft, postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft. pos­tán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten , Borz utczában (Neumayer­ház 222. szám; az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. Főz­­­d a 1. Octob. 5-én. Fölfelé megy borban a’ gyöngy, Jól teszi. Tőle senki e’ jogát el Nem veszi. Törjön is mind ég felé az, A’ mi gyöngy; Hadd maradjon gyáva földön A’ göröngy. Testet éleszt és táplál a’ Lakoma; De a’ mi a’ lelket adja, Az bora. Lélek és bor két atyafi- Gyermekek. Hol van a’ hal, melly dicső volt És remek ? Víg pohár köztt édesebb a’ Szerelem. A’ mi benne keserű van , Elnyelem. Hejd galambom, szőke bimbóm­, S Mit nevetsz? Áldjon meg!a’ három isten. Ha szeretsz. Értted csillog e’ pohár bor, Értted vív, Tele tűzzel, tele lánggal Mint e’ szív : Volna szívem, felszökelne , Mint a’ kút, Venni tőled, vagy szerelmet Vagy búcsút. Hejd barátom, honfitársam, Bort igyál. Víg komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál. Borban a’ gond megbetegszik, Él a’ kedv. Nincs a’ földön gyógyerőre Több illy nedv. Borban a’ bú, mint a’ gyermek, Aluszik. Magyar ember már busult sok Századig. Ideje hogy ébredezzen Valaha. Most kell neki felvirulni Vagy soha. Bort megiszsza magyar ember, Jól teszi, Okkal móddal meg nem árthat A’ szeszi. Nagyot iszik a’ hazáért ’S felsivit. Csakhogy egyszer tenne is már Valamit. No de se baj, máskép leszen Ezután. Szóval tettel majd segítsünk A’ hazán. Ha az isten úgy akarja Mint magunk , Szennyet rajta és bitor bűnt Nem hagyunk. Rajta társak hát igyunk egy Húzomost; Bú szerelmek, házi gondok Félre most: A’ legszentebb­ legdicsőbbért Most csak bort, De ha keilend, vérben adjunk Gazdag tort. A’ legelső magyar ember A’ király, Értte minden honfi’ karja Készen áll. Lelje népe’ boldogságán Örömét ’S hir, szerencse koszorúzza Szent fejét. Minden ember legyen ember És magyar, A’ kit e’ föld hord ’s egével Betakar. Egymást értve, boldogítva Illy egy nép, Bármi vészszel bizton bátran Szembe lép. Ellenség vagy áruló, ki Hont tipor, Meg ne éljen, fogyjon élte Mint e’ bor. Áldott földe szép hazánknak, Drága hon, Meg ne szenvedd soha őket Házadon. ’S most hadd forrjon minden csep bor , Mint a’ vér, Mellyet hajdan frigyben ontott Hét vezér, ’S mint szikrája a’ szabadba Felsiet, Úgy keresse óhajtásunk Az eget.51

Next