Athenaeum, 1843/2. kötet

1843-10-15 / 7. füzet

278 kádra, m­ellybe napsugár süt, ebben minden tagait töredezetteknek látand­­ja. —Ha 72. §-ból bíráló a’ látás szöglet’ szárait egyenlőknek nem kép­zeli, miért nem látja, a’nap és hold gömbalaku testeket valólag gömbala­­kúaknak ? És ha valamelly városba utazik, az egymásból elég távolra álló tornyokat mért hozza szemközt egymásnak stb ? Ha ezek bírálónak olly bebizonyitatlanok, valamint azon igen kicsiny is, mi a’ nagyitó és to­va csövekről mondatik, róla nem te­hetünk , mi értjük és megértetni tud­juk. Bíráló a’ 76. §-nál véve észre szerző’ tanmódszerét, ’s három cate­­goriáit: a) jelenet’ szemlélését b), ok­­fürkészést és c) törvény-lehúzást, ’s ezeken egy fordítást tesz , jelesül: az okot teszi harmadik, a’ törvényt második helyre, ’s ezen categoriák­­hozi ragaszkodásból tautológiául hoz­za föl a’ mágnesség’ törvényeit. Mi a’ részletes oktatás­tanban, a’ termé­szettan’ következő­ tanmódját tanul­tuk: Meg kell különböztetni az elemi közép, és felső osztályú természet­­tan’ tanmódját. Az első jelenet­ szem­léltetés, leírás, és legközelebbi ok­mondásban áll. Ez, bíráló úr, a’ kö­zép népiskola’ természettan’ tanm­ód­­ja. — A’ közép osztályú természet­­tannál szinte szemléltetni a’ jelene­teket, az okot mélyebben keresni, és törvényt vonni el. A’felsőbb osz­tályban szinte jeleneteket szemléltet­ni de már elvontan, és összébb fog­lalva, törvényt adni, és a’ messze okokat fürkészni, azokat egyeteme­­siteni, ’s átadni a’ tem­észet-eszme­­tannak. Látja bíráló, ismét zavart el­véből folyó zavart folyadékba esett, mert a’ közép osztályú természettan’ tanmódját, miilyen épen a’ jelen könyv, zavarta össze a’ felső termé­szettan’ tanmódjával, a’mellett az al­kalmazást említeni feledé. — Bárcsak bírálóink, valamint kézi könyveket­­iróitik is oktatástant tanulnának, bi­zony nem esnének annyi zavar és ha­szontalan piszmálkodásokba! Mi a’ mágnesrőli taut­ológiát illeti, az csak egy kis felületesen nézhető piszmál­­kodásbul származott, mert a’ jelenet­ben csak éjszaki és déli gönczölök vannak említve , a’ törvényben pedig azon nemü éj­szaki és éjszaki stb van lehúzva. Általában különböztetni kell, uram, ’s arra szoktatni a’ növendé­keket is; mert csak ott van értelem, és ész, hol különböztetés van , és ott van tanítás. Qui bene distinguit, be­ne docet. A’ 87. 88. és 89. §-bani vegy­tani jegyzetek helyesek, de azokban némellyeknek olly szoros fölelemzé­se van, melly nem illyen kézikönyv­be— igenis magosabb osztályzatúba való. A’ mi ilyen helyesek ezek, olly elménczkedő piszmálkodás és pusztán kalendáriomi, ’s nem is naptári böl­­cseség a’ 106. §-ból kikapott, mire bíráló úrtól csak azt kérdezzük: Nyár­elő’ 20. táján nem feküdt-e le mindig 9 óra előtt, és kelt-e fel valaha 3 órakor ? és estve 9 órakor nem látta-e az est­ , reggel 3 órakor a’ regszür­­kűletet ? és 9 órától 3ig nem 6 óra foly-e le, és 3tól 9ig nem 18-e ? Azon­ban ez sem mondatik csillagászi sza­batossággal , hanem mintegy és csak­nem , mert a’ csillagászi szabatosság ismét nem illy könyvbe való. Szerző természettanból akar tanítani termé­szettant és nem kalendáriumból. De mind e’ mellet elismeri, hogy Ziup­­siites helyett csakugyan helyesebben állott volna napvilágitás, miként az fentebb is áll; mert azt bírálónak nem kell ismételni, hogy a’ fény­­szegés’ törvénye szerint, még nem kel a’ nap, és már jóval világit, ’s leszállt, és még is darab ideig vilá­gítja földünket. Igenis a’ földbéli hő— fejlés, és a’nap’hő ereje ellenzékek, de nem mint bíráló akarja, egy más’ ellenében álló nézetek, és épen azért mert ellenzékek, mert a’ nap’ereje hőt nem közvetlen foly a’ napból földünk­

Next