Athenaeum, 1843/2. kötet
1843-10-15 / 7. füzet
278 kádra, mellybe napsugár süt, ebben minden tagait töredezetteknek látandja. —Ha 72. §-ból bíráló a’ látás szöglet’ szárait egyenlőknek nem képzeli, miért nem látja, a’nap és hold gömbalaku testeket valólag gömbalakúaknak ? És ha valamelly városba utazik, az egymásból elég távolra álló tornyokat mért hozza szemközt egymásnak stb ? Ha ezek bírálónak olly bebizonyitatlanok, valamint azon igen kicsiny is, mi a’ nagyitó és tova csövekről mondatik, róla nem tehetünk , mi értjük és megértetni tudjuk. Bíráló a’ 76. §-nál véve észre szerző’ tanmódszerét, ’s három categoriáit: a) jelenet’ szemlélését b), okfürkészést és c) törvény-lehúzást, ’s ezeken egy fordítást tesz , jelesül: az okot teszi harmadik, a’ törvényt második helyre, ’s ezen categoriákhozi ragaszkodásból tautológiául hozza föl a’ mágnesség’ törvényeit. Mi a’ részletes oktatástanban, a’ természettan’ következő tanmódját tanultuk: Meg kell különböztetni az elemi közép, és felső osztályú természettan’ tanmódját. Az első jelenet szemléltetés, leírás, és legközelebbi okmondásban áll. Ez, bíráló úr, a’ közép népiskola’ természettan’ tanmódja. — A’ közép osztályú természettannál szinte szemléltetni a’ jeleneteket, az okot mélyebben keresni, és törvényt vonni el. A’felsőbb osztályban szinte jeleneteket szemléltetni de már elvontan, és összébb foglalva, törvényt adni, és a’ messze okokat fürkészni, azokat egyetemesiteni, ’s átadni a’ temészet-eszmetannak. Látja bíráló, ismét zavart elvéből folyó zavart folyadékba esett, mert a’ közép osztályú természettan’ tanmódját, miilyen épen a’ jelen könyv, zavarta össze a’ felső természettan’ tanmódjával, a’mellett az alkalmazást említeni feledé. — Bárcsak bírálóink, valamint kézi könyveketiróitik is oktatástant tanulnának, bizony nem esnének annyi zavar és haszontalan piszmálkodásokba! Mi a’ mágnesrőli tautológiát illeti, az csak egy kis felületesen nézhető piszmálkodásbul származott, mert a’ jelenetben csak éjszaki és déli gönczölök vannak említve , a’ törvényben pedig azon nemü éjszaki és éjszaki stb van lehúzva. Általában különböztetni kell, uram, ’s arra szoktatni a’ növendékeket is; mert csak ott van értelem, és ész, hol különböztetés van , és ott van tanítás. Qui bene distinguit, bene docet. A’ 87. 88. és 89. §-bani vegytani jegyzetek helyesek, de azokban némellyeknek olly szoros fölelemzése van, melly nem illyen kézikönyvbe— igenis magosabb osztályzatúba való. A’ mi ilyen helyesek ezek, olly elménczkedő piszmálkodás és pusztán kalendáriomi, ’s nem is naptári bölcseség a’ 106. §-ból kikapott, mire bíráló úrtól csak azt kérdezzük: Nyárelő’ 20. táján nem feküdt-e le mindig 9 óra előtt, és kelt-e fel valaha 3 órakor ? és estve 9 órakor nem látta-e az est , reggel 3 órakor a’ regszürkűletet ? és 9 órától 3ig nem 6 óra foly-e le, és 3tól 9ig nem 18-e ? Azonban ez sem mondatik csillagászi szabatossággal , hanem mintegy és csaknem , mert a’ csillagászi szabatosság ismét nem illy könyvbe való. Szerző természettanból akar tanítani természettant és nem kalendáriumból. De mind e’ mellet elismeri, hogy Ziupsiites helyett csakugyan helyesebben állott volna napvilágitás, miként az fentebb is áll; mert azt bírálónak nem kell ismételni, hogy a’ fényszegés’ törvénye szerint, még nem kel a’ nap, és már jóval világit, ’s leszállt, és még is darab ideig világítja földünket. Igenis a’ földbéli hő— fejlés, és a’nap’hő ereje ellenzékek, de nem mint bíráló akarja, egy más’ ellenében álló nézetek, és épen azért mert ellenzékek, mert a’ nap’ereje hőt nem közvetlen foly a’ napból földünk