Athenaeum, 1843/2. kötet

1843-11-15 / 9. füzet

353 ’S ha szál szakad — sokszor nem is — Elejtik a’ pajkos kacsók, ’S a’ macska - gonddal elleső Legény’ váltság-jutalma : csók. Bedönek tetszik a’ világ ... Jár a’ fonóba rendesen, De oh siréni csáb - zene! Torkára forr keservesen. Mert hogy Kató fortélyosan Nyakába varrta jó magát: A’ fergeteg bérelte ki, A’ jó Bedö’ csendes lakát. Most durczás; majd szörnyen darál... A’ pürnek vége hossza nincs. Nem-zsémbes asszony, istenem, Beh csókolandó házi kincs! Bedö hajnalba’ már szökik, Könnyül ha a’ mezőre hajt; De len- ’s kendervetés előtt Méregbe jő.... ’s szörnyüt sóhajt. Százszor tekint kötél után, Végét óhajtva untalan; De véle — tán a’ len miatt? — Borzasztó ellenszenve van. — TOMPA MIHÁLY. Petőfi Sándorhoz. Jó Petőfi, te sem félhetsz, Hogy két vállad valahogy A’ Szerencsé áldásának Nagy terhétől üsszerogy.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék