Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1898. 7. kötet (Budapest, 1898)
1. szám - Várnai Sándor: A bűntettes anthropológiája a művészetben és az irodalomban I.
A BŰNTETTES ANTHROPOLOGIÁJA A MŰVÉSZETBEN ÉS IRODALOMBAN. — Első közlemény. — A tudományos eszmék és igazságok lassú megalakulásában a költői és művészeti intuitio szerepét nyomozva, nem egyszer tapasztalhatjuk, hogy a költő és művész, ki a köztudatból meríti szellemi kincseit, tényeket szolgáltat kutatásaink egész rendszeréhez, melyekhez az elmélet embere csak hosszas és fáradságos bevezetés után jut el.. A bölcselkedés és az állampolitika a nemzetgazdaságtan és a jogtudomány nem egy axiómája, sőt a természettudományoknak is nem egy igazsága, a rendszerező elme munkáját megelőzve talált praegnans és ösztönszerű kifejezésre a költői és művészi géniusz alkotásaiban. Az a modern tudományos irány is, mely a bűnös és bűntettes természetét, egymáshoz való viszonyát a természettudományi elvek alapján kutatva, egy nagy reformnak készíti elő az utat a társadalom önvédelme szervezésében, jogosultságának egyik fontos igazolását keresi az emberi lélek azon oldalának tanulmányozásában, mely a művészi inspiratio közvetlenségében öltött századok folyamán alakut. Ez a tárgya a kiváló olasz tudós, Enrico Ferri egy művének, mely a pisai egyetemen tartott előadásai resuméját adva, a bűntettes azon típusának irodalm és művészeti ábrázolásairól szól, amelyet ő és Lombroso állítottak fel és construáltak szorosan biológiaalapon. Már Charcot fölismerni vélte, mint tudjuk, a histeriás ,vagy histerio-epileptikus betegek stigmáit és jellegző ATHENAEUM.