Pauer Imre szerk.: Athenaeum 1906. 15. kötet (Budapest, 1906)
1. szám - Bárány Gerő, Dr.: A cultura értékéről IV.
A CULTURA ÉRTÉKÉRŐL. — Negyedik közlemény. — Mintha csak az idő létezése előtt szemlélt ideák vonzanának bennünket magukhoz. Elvágyódunk a földről ; cselekvésünknek színteréről örök hazánkba vágyódunk. Túl minden korláton, felette minden korlátnak képzeljük ideáljainkat. Ott a végtelen távolban van az ideál. De a távoli ideál erőt kölcsönöz a földi vándornak útja megfutásához. Erőt kölcsönöz arra, hogy a rögös utat, száz veszélylyel szembeszállva, megfussa. Útközben alkot és rombol. S az útközben alkotott és rombolt értékek nem önczélok, hanem mintegy magasabb czél érdekében keletkeznek és pusztulnak el. Ki tagadhatná az ideálok létét, aki csak annyira a menynyire ismeri az életet? Aki csak pár órát vagy pár napot öntudatosan élt a földön, annak ismernie kell ezeket az égbe helyezett ideálokat is. Nem pusztán a létező tartja fenn a létet, a közönségesen létezőnek tartott dolgokon kivül létezik egy olyan erő is, a melynek minden létező fenntartásában és tökéletesedésében igen nagy szerepe van s ez az erő a transzcendensnek képzelt világrendbe helyezett ideáloktól származik. * Napjainkban, főképpen Marxnak s a történelmi materialismusnak tanítása után, talán sokaknak maradinak vagy éppen reactionariusnak tűnhetik fel felfogásunk. Mi azonban azt hiszszük, hogy felfogásunk nem ellenkezik a történelmi materialismusnak helyes és a kritikát is sikeresen kiálló tételeivel, —hogy azonban az emberi szellemnek legideálisabb alkotásait : tudományát, művészetét, vallását, philosophiáját . . . nem tartjuk csupán amolyan „Überbau"nak, a melynek jól fundált alapépítményét a gazdasági viszonyok