Alexander Bernát szerk.: Athenaeum 1915. Új folyam 1. kötet (Budapest, 1915)
1-2. szám - Alexander Bernát: Magyar filozófia
2 Alexander Bernát. tenni világhatalommá. A XVIII. század végén a nemzeti eszme erősebb kultúrái érvényesülésével a filozófiai gondolat is nemzetiebbé válik. Főleg Németország filozófiája válik élesebben el a többi nemzetekétől. Kant, Fichte, Schelling és Hegel gondolatainak kapcsolatossága, mely erős kölcsönhatásban van az egyszerre virágba borult német irodalommal, nyelvében is, eszmekörében is erősen elzárkózik az idegenek előtt, akik csak szórványosan és töredékesen szereznek tudomást a német filozófiai mozgalomról. És habár a XIX. század második felétől kezdve a filozófia tudománya is újra nemzetköziebbé válik, mégis bizonyos, hogy a német kultúrával egybeforrt német filozófiának nemzeti jellege van, majdnem oly mértékben, mint a német zenének vagy költészetnek. Ez onnét is van, mert a német nemzetnek egyik sajátossága, hogy kultúrájának filozófiáját öntudatosabbá és ezzel kultúráját filozófikusabbá teszi, de hogy nemcsak onnét van, mutatja, hogy pl. Comte, ki a nagy francia irodalmi áramlat sodrától elég távol áll, filozófiájában tősgyökeresen francia, matematikai eligazodásában hasonlít Descarteshez, míg más nemzetbeli alig hasonlít hozzá, a társadalmi tudomány megteremtésében és nagy társadalmi reformjának egyetemes gondolatában, de ennek sajátlagos formájában is a XVIII. és XIX. század francia irodalmi reformerjeinek egyenes örököse. Csak össze kell őt hasonlítani a más tekintetben rokon szellemű angol Herbert Spencerrel, hogy egy pillantással fölfoghassuk a két nemzeti szellem nagy különbségét. Míg Comte még a vallási érzést is szigorúan szabályozza és egyáltalán rajongója a teljesen megorganizált állami rendnek (l’amour pour principe, l’ordre pour base, le progrès pour but). Herbert Spencer a Man versus State embere, ki az egyéniséget az állammal szemben mentől függetlenebbé akarja tenni, az erkölcsi életet is az önzés elvére alapítja és ámbár a vallásos érzésnek még szikráját sem találja lelkében, mégis bizonyos kompromisszumot köt a vallással, a mennyiben ennek területe az a Megismerhetetlen, melynek