Dékány István szerk.: Athenaeum 1927. Új folyam 13. kötet (Budapest, 1927)
1-2. szám - Várkonyi Hildebrand: Tanulmány Pauler Ákos logikai rendszeréről
letét" akarja adni. „A logika legbensőbb lényegében az igazság természetéről szóló tudomány" (1. 1.). E meghatározáshoz azonnal csatlakozhatnak mindazok, kik a logika tudományának egy ősrégi vajúdó kérdését, t. i. a „formális" és „anyagi" logika szétválasztását nem helyeslik. Mercier pl. csak a kanti filozófiában látja helyénvalónak azt a felfogást, hogy a tartalmi, vagy anyagi logika az ismerettartalomnak a tárgyhoz való viszonyát vizsgálja (igazság), míg a formai logika csupán az ismeretek helyességének törvényeit adja elő. Ez a szétválasztás a „klasszikus logikában" (P. kifejezése) nagyon sok vitára adott alkalmat s méltán, mert az aristotelesi logikai felfogásba sem illeszthető bele ellenmondások nélkül, pedig ez a logika örvendett a filozófiában a legnagyobb tekintélynek Kantig és az angol empiristákig, — sőt még az ő szemükben is. Az aristotelesi világfelfogás szerint is a logika következetesen csak egyetlen tudománynak fogható fel, melyben nincs külön alaki-helyességi rész, meg anyagi-igazsági rész s így a Pauler-féle elmélettel az igazi aristotelesi logika is a legteljesebb egybehangzásban van. Ennek igazolását röviden a következőkben kísérelhetjük meg. Az ú. n. ,alaki logika" szabályait (pl. a szillogizmus szabályait) Aristoteles öntudatos követője szerint éppúgy a tárgyak törvényeiből vezetik le, mint az „anyagi logika" törvényeit (mikor „igaz" a megismerésünk?). Az alaki logika törvényei ugyanis az észelveken nyugszanak, ezeket pedig a lény (ens)fogalmából nyerjük. E fogalom már kezdetben objektív fogalom lévén, törvényei, az észelvek, szintén objektív, azaz tárgyi törvények s így az alaki logika is ilyen természetű törvényeket ad elénk az aristotelesi felfogás szerint. Ezért nem következetes azoknak az aristotelikus (skolasztikus) bölcselőknek gondolkozása, kik az ismeretek „alaki" törvényeit különválasztják az „anyagi" vagy tárgyi törvényektől. Ebből következik az is, hogy az aristotelesi ismeretelmélet szerint tulajdonképen már az is biztosít bennünket ismereteink igaz voltáról, ha helyesen alkottuk meg őket, —s viszont a kritikában (tehát az ismerés ,,anyagi" vagy „tárgyi" oldaláról szóló vizsgálódásainkban) sem a tapasztalás biztosít bennünket ismereteink igaz voltáról, hanem a fogalmakból merített északok. („Nem a logika alapszik a tapasztaláson, hanem a tapasztalás a logikán"– mondja szerzőnk is, 3. 1.). Valóban, az igazság tudományat