Dékány István, Prohászka Lajos szerk.: Athenaeum 1932. Új folyam 18. kötet (Budapest, 1932)

1-4. szám - Pauler Ákos: Hegel

HEGEL. írta : PAULER ÁKOS. Elnöki megnyitó a M. Filozófiai Társaságnak 1931. dec. 10-én tartott Hegel-emlékünnepén. 1. Abban a szellemi gigantomachiában, amelyet „a filozófia történetének" nevezünk, Hegel egészen sajátos helyet foglal el. Nála válik ugyanis először a filozófia története magának a filozófiának szerves részévé. Ez any­nyit tesz, hogy bölcselőnknél minden filozófiai megisme­rés végső tárgya: az Abszolútum magával az emberiség szellemi kibontakozásának folyamatával azonos. Más szó­val: Hegel rendszere legbensőbb velejében történetfilo­zófia. A mindenség szerinte nem egyéb, mint az Abszolú­tum kibontakozása. E fejlődés megindítója bölcselőnk tanítása értelmé­ben ama szükségképi önellenmondás, amely az Abszolú­tumban fellép. Benne ugyanis a lét (Sein) és a nem-lét (Nichtsein) azonosak, hiszen mindkettő a teljes tartalom­nélküliséget jelenti. Ez ellentét azonban kiegyenlítődésre törekszik s így születik meg a két kontradiktórius mozza­natból a levél (Werden), amely lét és nem-lét szerves egy­sége. A mindenség fejlődése tehát szükségképen indul meg az Abszolútum ez önmegoszlása­ következtében. Mivel pedig az Abszolútum minden dolog lényege, ez önmegoszlás min­den dologban továbbra is fellép. A világfolyamatban min­dig az történik, hogy a tézissel szemben antitézis merül fel, amelyet követ a kettőt magasabb egységben feloldó szintézis. Ebben áll minden fejlődés menete, amelyet épp ezért csak az e hármas tagozódás szerint haladó dialek­tikus módszer alapján ragadhatunk meg. Azaz: a minden­ség történetében lényegileg mindig ugyanaz történik: az akció reakciót szül s ez ellentétből születik meg a kettőt kiegyenlítő új állapot. E folyamat azonban Hegel szerint nem örökkévaló s nem végtelen; kezdődött az Abszolútum önmegoszlásával s végződni fog akkor, ha e folyamat el­érte végcélját s az Abszolútum az emberi filozófiában ön­tudatra ébred, önmagába tér. Ez a mi történetünk, mely­nek folyamán a szellem tudatára ébred annak, hogy azo­nos az Abszolútumma­l s így a maga szabadságának isme­retére is szert tesz. Ezért az emberiség története nem is egyéb, mint a fokozódó öntudat s a mindjobban megvaló­suló szabadság diadalútja. Az ókori keleti népeknél csak egy ember szabad, a klasszikus ókorban már némelyek szó- Athenaeum.

Next