Faragó László szerk.: Athenaeum 1945-1946. Új folyam 31-32. kötet (Budapest, 1946)
Moór Gyula: Kereszténység és szocializmus
KERESZTÉNYSÉG ÉS SZOCIALIZMUS. írta: MOÓR GYULA. 1. Mozgalmas időkben mint amilyen a mai kor is, méltán vethetjük fel azt a kérdést, hogy vájjon tisztában lehet-e az ember akkor, amikor új korszakot nyitó világtörténeti események sodrában áll, a felette átszáguldó történések igazi jelentőségével? Vájjon sejthette-e Pontius Pilatus akkor, amikor Jézus Krisztust, akiben semmi bűnt nem talált, átadta a főpapi igazságszolgáltatásnak, hogy ezzel a világtörténet legfenségesebb drámájának vált szomorú szereplőjévé s hogy maga is tétlen részese lett annak a hatalmas mozgalomnak, amely a keresztfától elindulva hosszú évszázadokon keresztül legjelentősebb hajtóereje lett az emberi történetnek s amelynek irányító hatása napjainkban még korántsem tekinthető kimerültnek. Hogyan sejthette volna mindezt, amikor még Plinius sem (Epistolae, X 96.) és a legnagyobb római történetíró, Tacitus sem (Annales, XV. 44.) volt tisztában — bár ők már bizonyos történeti távlatból nézhették a történteket — a kereszténység jelentőségével. És vájjon sejthette-e a gőzgép feltalálója, hogy találmánya forradalmasítani fogja az ipari termelést, létrehozza a géptermelést, kifejleszti a kapitalizmust, megteremti a modern proletariátust s ezzel porondra veti annak a modern szocializmusnak a bajvívóit, amely éppen napjainkban útban van, hogy egész társadalmi berendezkedésünket megváltoztassa. Hogyan is sejthette volna mindezt, amikor még egy Napóleon lángesze sem ismerte fel a gőzhajó jelentőségét. És vájjon sejthetjük-e mi, akik az eddigi világtörténet legnagyobb háborújának vihara után igyekszünk aggódó szemmel a bizonytalan jövő ködében a várható fejlődés útját felfedezni, várjon sejthetjük-e, hogy ez a végzetszerű út merre vezet? Bizonyosnak látszik, hogy a világtörténetnek egyik nagy fordulóján állunk, ahol egy régi világ lezárul, s egy új korszak nyílik az emberiség számára. Azonban ki tudná megmondani azt, hogy azok a nagy változások, amelyek mind ,a nemzetközi viszonyok terén, mind a belső állami és társadalmi rend keretében a most elcsendesült világháború nyomán végbementek, milyen végleges formákban fognak kikristályosodni? Ki tudná megmondani, hogy azok a csodálatos találmányok, amelyek a háború folyamán születtek meg — mint például az atomerő is — a jövőben a pusztítás és a halál vagy az építés és az élet célját fogják-e szolgálni? A jövőből felénk meredő kérdőjelek bizonytalansága mellett is bizonyosnak látszik azonban az, hogy a lezajlott háborús mérkőzés zűrzavarából két nagy társadalmat formáló vezérelv került ki diadalmasan és megerősödve, az egyik a keresztény etika, a másik a szocializmus gondolata. Ennek a két elvnek döntő szerepe lesz az eljövendő világrend kialakításában, s az emberiség sorsa jórészt attól függ, hogy kereszténység és szocializmus vállvetett munkával fogják-e az emberi nem boldogulását szolgálni, avagy hogy egymást meg nem értve fogják-e híveiket két ellenséges táborként harcba vinni. 2. Hogy a keresztény gondolat megerősödve került ki a világégésből, azt hiszem, nem szorul részletes bizonyításra. A háború jórészt ellentétes világnézetek küzdelme volt: végső elemzésben az emberi személyiség végtelen értékét valló keresztény felfogás küzdött a tudatosan keresztény-ellenes Niet zsebének faji felsőbbrendűséget valló darwinista moráljával s az erre támaszkodó, faji gyűlöletet hirdető s az emberi szabadságjogokat megvető nemzetiszocialista tanítással. Nem véletlen, hogy a kereszténységhez komolyan ragaszkodó angolszász népek vezető politikusai, Churchill és Roosevelt, Athenaeum. 1