Faragó László szerk.: Athenaeum 1945-1946. Új folyam 31-32. kötet (Budapest, 1946)
Moór Gyula: Kereszténység és szocializmus
egyaránt a nemzetiszocialista tanok kiirtását jelölték meg (nem területi hódításért folytatott) háborújuk végcéljául, s hogy nyilatkozataik úgyszólván teljes összhangban voltak a római katolikus egyház fejének megnyilatkozásaival is. Hitler győzelme kétségkívül a keresztény világfelfogáson nyugvó nyugati kultúránk alkonyát jelentette volna, mint ahogy leveretése ennek a kultúrának a tiltakozása volt egy új pogányság hirdetése ellen. A háború alatt ,a szovjetorosz megnyilatkozások is határozottan tiltakoztak a hitleri rendszer embertelenségei ellen, mint ahogy kétségtelen, hogy miár az 1936. évi szovjet-orosz alkotmány is, amely az 1918. és 1924. évi eredeti szovjet-alkotmány antidemokratikus vonásait jórészben eltörölte, igen széleskörű emberi szabadságjogokat biztosított a szovjet polgárok számára s különösen élesen foglalt állást ,a faji vagy nemzeti felsőbbrendűség vagy gyűlölet és lenézés hirdetése ellen (123. §). Ha tehát újabban találkozunk is egyes országokban, s sajnos, hazánkban is, a faji gyűlöletnek és az antiszemitizmusnak a hitleri korszakból feltámadni látszó és a keresztény felfogással merőben ellenkező egyes jelenségeivel, kétségtelen, hogy ezek a győztes nagyhatalmak politikáját irányító vezérelvekkel éles ellentétben vannak s így tartós érvényesülésre sem számíthatnak. Oyan kóros jelenségekről van itt szó, amelyek a nagy katasztrófánk után kiburjánzott gyűlölködés, üzérkedés és korrupció talaján táplálkoznak, országunknak még mérhetetlen kárt okozhatnak, de már eleve elbukásra vannak ítélve azzal a faji gyűlöletet tiltó keresztény felfogással szemben, amely megerősödve került ki a világháború borzalmaiból. A másik gondolat, amely ugyancsak megerősödve került ki, a szocializmus gondolata. Ennek a gondolatnak zászlóvivője a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége (a Szovjetúnió), ahol a termelő javak kevés kivétellel állami vagy szövetkezeti, vagyis kollektív tulajdonban vannak, s ahol másrészt az állampolgárok alapjogai közt szerepel a munkára való jog, valamint a munkaképtelenség, betegség és aggkor esetére szóló ellátásra való jog is. Ezek a szocialista gondolatok azonban részben már a nyugati államokban is elismerésre találtak, így állami tulajdonban vannak már igen sok helyütt a közlekedési eszközök, a vasút, a vízi és a légi forgalom eszközei, a posta, a távíró, a rádió; a bankoknak, a bányáknak és nagy ipartelepeknek államosítását több helyen megkezdték vagy követelik. Fontos közművek és közüzemek a legtöbb helyen már állami vagy községi tulajdonban vannak, úgyszintén a szociális célokat szolgáló lakótelepek is. A polgárok jogát az állam szociális gondoskodására minden művelt állam elismeri; a társadalombiztosítás intézménye mindenütt kiépült és határtalan fejlődési lehetőség előtt áll; utalok itt arra a grandiózus tervezetre, amelyet a háború alatt Angliában Beveridge lord dolgozott ki. A legjellemzőbb példa azonban arra, hogy a nyugati kapitalistának nevezett államok milyen nagy mértékben közelednek a szocialista állam alapelveihez, az Amerikai Egyesült Államok tavaly elszúnyt nagy elnökének, F. D. Rooseveltnek 1944. január 11-én elhangzott kongresszusi üzenete. Ebben kijelenti, hogy a moszkvai, kairói és teheráni tanácskozások során második ,,'Bill of Rights''-ként, vagyis alaptörvényként fogadták el azokat a jogokat, amelyekkel mindenki számára, társadalmi állásra, fajra vagy vallásra való tekintet nélkül, s tekintet nélkül arra is, hogy milyen ország fia, biztosítani kívánják a tisztességes megélhetéshez szükséges életszínvonalat, így: ,a munkához való jogot, a munkanélküliség, baleset, betegség és öregkor esetére szóló biztosításra való jogot, az üdüléshez, orvosi ellátáshoz és otthonhoz való jogot, valamint a megfelelő nevelés bztosításához való jogot (U. S. A. — Az éjszakam. Egy. Áll. kormányának kiadványa, 2—3. 11.). Ezek a szavak teljes összhangban vannak az 1936. évi szovjetalkotmány 118—121. §-aival, amelyek ugyanezeket a jogokat a szovjet állampolgárok számára biztosítják. Hogy pedig ,a római katolikus egyház is megértéssel viseltetik a szociális gondolattal szemben, azt már XIII. Leó pápának több mint fél évszázaddal-