Atlétika, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
Pintér együtt futottak. Mögöttük 400 méterrel Tormási, majd a két~~NDK-s atléta következett a Ferencszállás előtt a 20 kmnél /1* 08 *30/ Tóth és Pintér együtt, majd Kiss és Wood, továbbá a két NDK-s ugyancsak egy csoportban küzdöttek a hőséggel. Itt Tóth megugrott és a Ferencszállás község utáni fordulónális 16*30/ már nagy előnnyel vezetett Pintér előtt. Ekkor mintha megállt volna a levegő, rettenetes hőség terjeszkedett, melynek következtében az iram is esett. Visszafelé Klárafalva előtt a 25 km-nél A*25*16/ ennek ellenére Tóth 40 m-re növelte előnyét Pintérrel szemben, aki mögött Kiss és Wood csatáztak.* A falvakban mindenütt nagy érdeklődés volt tapasztalható és több helyen virágot szórtak a futók elé. Deszk előtt a 30 kmnél /1*43*49/ Tóth már 600 méterrel vezetett Pintér előtt. Mögöttük Kiss és Wood következtek. Szőreg előtt a 35 km-nél /2*01*20/ Tóth már 700 méterrel volt első. Wood feljött harmadiknak és Kissel harcolt. Az újszegedi vámnál lévő 40 km-nél /2*21:30/ Tóth Gyula már 800 méterrel vezetett. Itt azután felborult az eddigi sorrend. Tormási felnyomult, a jugoszláv Mustapic megugrott és amikor előzte Wood- ot, az angol futó lelkileg teljesen összetört. Kiss visszaesett, Tóth Gyula pedig tovább növelte előnyét, majd a Széchenyi téren több ezer igen lelkes érdeklődő tapsorkánya között 1200 m előnnyel, a nagy hőségben sem futva ki magát, biztos győztesként rohant át a célvonalon. A befutás sorrendje« 1.Tóth /Ózdi Kohász/ 2«28«20.2, 2.Pintér /Bp.Spartacus. 2*31*57.4, 3.Tormási /Csepel SC/ 2*36*59«4, 4.Mustapic /Jugoszlávia/ 2s 37« 14.4, 5Riss /Nyíregyházi VSC/ 2«38« 11.2, 6.Wood /Anglia/ 2:39:02.8, 7.Pritsche /NDK/ 2«43«09«8, B.Gottert /NDK/ 2*43«09.8, 9«Rok/Jugoszlávia 21 49«09.8, 10. Jáksó /Szegedi VSE/ 2«49«36.2, 1l.Velez /Komlói Bányász/ 2*50*01.8, 12.Pavlov /Szovjetunió/ 2*53*04.6, 13.Bruder/Bp.Honvéd/2 « 53 « 32.2, 14«Kirschbichler /Ausztria/ 2«54«54.6, 15. Hegyi /Salgótarjáni Bányász/2«55«49.8, 16» Kávási /Bp.Vasas/ 2«55«50.4, 7«Egresi /DVSC/ 2*57*05.2, 18.Paszternák /Dunaújvárosi Kohász/ 3«01.«25.0, 19.Sapov/Szovjetunió/ 3*03*26.6, 20» Nagy /Ganz-Mávag/ 3«05«06.6, 21»Trbojevics /Jugoszlávia/ 3« 13*22.8, 22.Halmai /Szolnoki MÁV/ 3*22*25.4, 23.Gyuricza /Bajai Vasas/ 3*27*21.8, 24.Gál /Gödöllői Spartacus/ 3*31*56.4, 25.Schirilla /Bp.Vasas/ 3*35*02.2, 26.Szabó /Bp.Honv./ 3*35*12.4, 27.András /Bp.Honvéd/ 3’35*29.0, 28. Zólyomi /Bp.Vasas/ 2*39*48.4, 29.Tabajdi /PTC/ 3*40*21.2, 30.Várszegi /V.Izzó/ 3*43*02.0, 31.Kármén /Ganz-Mávag/ 3*43*44.8, 32.Brunyik /Csehszlovákia/ 3*45*42.4. A versenyt kilencen adták fel: Larsen /Dánia/, Kovarik /Csehszlovákia/, Vukadinovics /Jugoszlávia/, Papp /Bp.Petőfi/, Oravecz /Szolnoki MÁV/, Schiller /Tatabányai Bányász/, Buzicska /V.Izzó/, Chikán/Bp .V.Meteor/, Kun /Bp.Spartacus/» A magyar egyesületi kettes csapatversenyben* 1.Bp.Honvéd 6*28*44,6, 2.Bp.Vasas 6*30*52,6, 3.Danz~Mávag 6*48*51,4. Tóth Gyula egymásután harmadszor, sérülése ellenére is imponálóan, elejétől végig vezetve nyerte a nemzetközi viadalt, mely rendkívüli képességeit és odaadó felkészülését dicséri. Mögötte az utána következő jelenlegi két legjobb magyar került a győzelmi emelvényre és így - nagy örömünkre - magyar triászt láthattunk az ünnepélyes eredményhirdetésnél. Meglepetés volt Mustapic előkelő helye, Wood gyengébb napja, a szegedi Jáksó jó helyezése és a dán Larsen versenyfeladása. A külföldiek általában alatta maradtak várt teljesítményeiknek. A mérsékeltebb időeredmények a rekkenő hőség számlájára írandók. A városi tanácsháza dísztermében beszélgettünk éjjel a verseny után Tóth Gyulával, a háromszoros győztessel a díjkiosztás előtt. "Szívesen jövök le minden évben Szegedre, hisz itt már háromszor győztem és szeretem a közönség biztatását, mely az útmenti falvakban, de bent a városban is számomra mindig igen emlékezetes módon nyilvánul meg. Még május végén elhatároztam otthon, hogy az idén, ha csak lehet, megjavítom Szegeden a 2*22*44.6 mp-es pályacsúcsot. Azután jött a bordatörésem és ez 24 napos kényszermegoldást jelentett számomra. Hála azonban dr.Balogh János főorvosnak, gyorsan rendbejöttem és le tudtam utazni Szegedre. Délelőtt a verseny előtt kissé ideges voltam, mert tartottam az angol Woodtól és nem tudtam, hogy nagy forróság lesz-e délután is. Wood ugyanis az idén már futott 2*16 percet és a két NDK futó, Gottert és Pritsche sem lehetett közömbös számomra, úgy gondoltam, ha kikapok, megrendül a szegediek bizalma irántam és ez a válogatásnál sem lesz jó pont számomra. Közvetlenül az indulás előtt, a minden eddigit felülmúló kánikula fokozott óvatosságra intett. Az aszfalt hőséget sugárzott magából és kint Klárafalvánál nagy hőhullám támadt meg bennünket. Köszönet illeti Pintér János és Tormási Attila barátaimat, akik nem hagytak magamra, gyúrták útközben az iramot, amennyire az ilyen forróságban lehetséges, így a végén azután sikerült több, mint egy kilométerrel győznöm. „ Az adott körülmények között nem törekedtem kifutásra és csak győzelemre mentem, miért is az elért 2*28*20.2 mp-es időnek nagyon örülök. Bírom a forróségot, hiszen alföldi, turkevei vagyok és ott megszoktam az agyvelőt forraló hőséget. Ezért verseny közben úgy éreztem, hogy itt Szegeden az északiaktól nem kell tartanom, mert szeretem a meleget futás közben. A külföldön futott jó és jobb időket Szegeden át kell értékelni, mert itt júliusban mindig számolni kell a speciális délalföldi forrósággal. Ezt pedig csak kevesen bírják. Ez kényszerítette a verseny feladására a dán Larsent és sem a német, sem pedig a szovjet futók nem tudtak kibontakozni, az angol Wood pedig holtferadtan érkezett a célba. Kellemetlenül hatott rám, hogy a beérkezés után a futókat eléggé magukra hagyták és az ötödik befutó után zavar állott be a narancsital ellátásban. E tekintetbeli 9