Atlétika, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

Tóth Gyula harmadik bravúrja A SZEGEDI MARATONIN Mind több szó esik kontinensünkön a szegedi ünnepi hetekről. Több év óta a kül­földiek és a hazaiak nagy tömegekben láto­gatnak el a tiszaparti városba­, mert az ünnepi hetek valóban gazdag műsort tarto­gatnak számukra. Mi, szegediek, büszkén valljuk, hogy a város hírnevét növelték a "hetek". De a szegedi sportemberek is büsz­kék lehetnek, miért immár hagyományossá vált a jelentős versenyek és viadalok egyidejű megrendezése is. A szegedi ünnepi hetek sikerét tehát - és ez is helyes és termé­szetes - a sport is segíti. A viadalok között is első helyen áll a nemzetközi maratoni futóversenyek soroza­ta, mely a régi szegedi, maratoni hagyo­mányok alapján nőtte ki magát ilyen kon­tinentális szintre, mint amelyen a jelen­ben áll. Július 23-án délután a Széchenyi téren a szegedi kánikula ismét méltó volt önma­gához, amikor a felhőtlen ég alatt Szabó Lászlónak, a Városi Atlétikai Szövetség elnökének vezetésével 1-1 osztrák, angol és dán, 2-2 szovjet, csehszlovák és NDK-s, továbbá 4 jugoszláv, nemkülönben 28 ma­gyar futó vonult fel, akik Sütő József kivételével a teljes magyar élgárdát kép­viselték. Szemügyre véve a kétsoros vonalban fel­sorakozott futókat, a külföldiek közül ott láthattuk a 34 éves angol Allister Woodot, aki idei 2­ 16 perces idejével a verseny egyik esélyese lett. A cseljabinszki két szovjet futó, Jurij Sapov és Pavlov Vladi­mir az idén 2:22 percet futottak már, mely komoly teljesítmény. A két mérnök igyek­szik majd kitenni magáért. A 27 éves NDK-s Frank Gottert 2123 percet, honfitársa, a 21 éves potsdami tanárképző főiskolás Roland Pritsche pedig 2124 perccel dicse­kedhetett. A 24 éves melbournei telefon­technikust, az ausztrál Benton John Mackieb, aki feleségével együtt jött hozzánk, saj­nos, nem láttuk a sorban, mert az orvos az utolsó pillanatban letiltotta. Ő is 2119 perc körüli időt árult el magáról. Ismét eljött két kedves régi vendégünk, a 36 éves aalborgi építész, a dán René Larsen és a 29 éves bécsi iparvállalati főköny­velő, a körszakállas Norbert Kirschbichler ; mindketten 2­30 perc körüli időre képesek és negyedszer indulnak el Szegeden. Kedves jugoszláv szomszédaink nélkül maratoni verseny el sem képzelhető. Most is négyen jöttek el! Stros Rok, Trbojevics Ljubisa, Mustipac Ivan és Vukadinovics Mihajlo, jó­ képességű atléták, akik 2135 perc körül tudnak. Maratoni testvérvárosunk, Kassa is elküldte futóit Zdenko Kovarik és Karol Brunyik személyében. A két autótechnikus 2140 perc körüli időre képes. Ők a Loko­motiv atlétái. • • A magyarok közül ismét itt láttuk a leg­utóbbi kétszeres szegedi győztest, Tóth Gyulát. Tavaly az év második felében ra­gyogó sorozatot futott. Július 24-én Sze­geden 2122144.6 mp-es útvonalcsúccsal győ­zött jubiláris versenyünkön, szeptember 4-én Budapesten európa-bajnoki bronzérmet nyert 2i22102.0 mp-el, október 2-án Kassán győzött a híres nemzetközi találkozón 2i­19­11.2 mp-el, november 27-én pedig Japánban a világhírű asahi versenyen, Pukuokában 2i16­31.2-es világklasszist és magyar csúcsot jelentő időt futva lett hatodik. Ebben az évben csak egy versenyt futott április 5-én a Marathon és Athén közötti egyirányú klasszikus útvonalon, melyen erős külföldi mezőnyben 2122,15­0 mp-el második lett. Az 50 km-es gyalogló és az országos maratoni bajnokság közeli terminusa miatt az idén kevésszámú magyar gárda vonult fel, de Sütő József kivételé­vel a legjobbak mind itt voltak. Közülük Pintér János, Tormási Attila és a nyíregy­házi Kiss József látszottak a legjobbak­nak. Sajnálattal nélkülöztük a szegedi Te­mesvári Gyulát a rajtnál, pedig eddig mind a tíz alkalommal indult. Most Jáksó Ottó volt az egyetlen szegedi, aki felsorakozott a rajtnál. Eljött Bajáról, de most már a Bajai Vasas színeiben versenyzett a volt jóképességű szegedi maratonista, Gyuricza János is. Itt láttuk ezúttal már kilenced­szer Schirilla Györgyöt, a Budapesti Vasas versenyzőjét, akinek úgy látszik mindegy, hogy a Magyar Filmhíradó, avagy a Televízió kamerája előtt fürdik meg reggelenként a januári jeges Dunában, vagy Szegeden fut agylágyító kánikulában maratoni versenyt. Az induló atléták doyenje, 54 életévével a veterán Várszegi Józsi bácsi volt. Az indulók láttán jó versenyeket sej­­tettünk, de féltünk a kánikula következ­ményeitől. A himnusz alatt a 65 éves Suvada Márton bácsi, a szegedi régi maratoni gárda oly sok sikert elért tagja gyújtotta meg a maratoni lángot, majd magasba emelte az égő fáklyát. A versenyzést 44 évvel eze­lőtt kezdte meg és legjobb eredményét az 1925. évi magyar bajnokságon érte el 3115 perces eredménnyel, amikoris 27 induló közül ötödiknek ért célba. Rövidtávfutó­nak indult, de gyorsaság hiányában inkább a maratoni futók eredményei dobogtatták meg szívét. Bennük a nagy akaraterőt és a maximális férfias kitartást becsülte. Később azután ő is áttért a maratonira. Papp Gyula VB elnökhelyettes megnyitó beszéde után, pontosan 6 órakor, hét kül­földi ország 13 futója és 28 magyar verseny­ző, összesen 41 atléta vágott neki a hosz­ A versenyzők a Széchenyi térről a Vörös Csillag mozi előtt futva fordultak rá a Lenin körútra, majd a Petőfi Sándor su­gárút, Bécsi körút, Április 4. útja, Dóm tér, Iskola utca, közúti híd, Vedres utca Csapádi utca útvonalán tértek rá a makói országútra. Itt mindenütt- a nagy hőség ellenére is - ezrek és ezrek voltak ki­váncsiak a nagy küzdelemre. Az újszegedi vámháznál lévő 5 km-nél /1710O/ Tóth Gyula, Tormási Attila és Pintér János futottak egy csoportban. Mö­göttük Kiss József, az angol Wood, továbbá az NDK-beli Pritsche és Gottert következ­tek, Szőregen tu! a 10 km-nél /34 110/ Is­mét Tóth Gyula, Pintér, Tormási volt az élen, Wood pedig feljött negyediknek. Deszk után a 15 km-nél /501l9/ Tóth és 8

Next