Aurora - Hazai Almanach (1828)

Vörösmarty: Eger

Vissza serénykednek. Menethám már harczol, az arczúl Megsebesült Bajnak derekába hajítja dsidáját, ’S a­ mint elrántott zsinegen meg vissza ragadja , Veret ’s élete’ vég erejét elhúzza beléből, így Szokol, így Ulemán’ sebe által lassú Toborzó Elhullnak ; de nyomul a’ nép sokféle csatával, ’S vassal utat szabadít keresett várába magának. Foglyával bajosan nyargal maga Zoltai házát. Mint gyermek, melly szép madarát hordozza kezében, *S hordozná tenyerén , kis lelke hogy el ne szoruljon , ’S hogy ne röpüljön el, olly örömest zárná is az árvát. Zoltai nem máskép viszi foglyát óva, kegyelve , ’S a’ mint vissza tekint, Menethámot látja nyomában. Nagy rohanó szerecsen tűz szemmel méri halálra , ’S méri dsidajával ; de futását szünteti a’ hű Figedi , ’s megfordúl társát fölemelni bajából. Zoltai a’ tévedt dsidaszárt már húzza magával, ’S vissza pogány Menethám rángatja, közelget azonban Tarka török felhő, ’s a’ hőst elöléssel ijeszti. Figedi mordállyal rohanó Menethámot elállja,­­S nem rohanó többé , lova főben ütődve lefordúl , Űzők’ lábainál szomorún elszórva ülőjét. Figedi még Szkendert ’s Rigást vagdalja; Reggesnek Zoltait vissza­csapó erejétől kell leborulni.

Next