Aurora - Hazai Almanach (1828)

Vörösmarty: Eger

Figeditől Ulemán sebbel fut vissza rakottan , S verve szerencsétlen vénsé­gét huzza tovább is. Fenn villogva Dobó az erősnek művei küztt jár. Százanként fölütő törököt kerget le faláról, Ötvenen egy halmon leterítve feküsznek előtte , ’S meg harczol Kamber, Durakot meghajtja merészség. Mint két tengeri szírt, nagy fejjel tetszenek ők ki, ’S hosszas üvöltéssel tart a’ kétes had egyenlőn. Halla pogány sírást Robogó, ’s ide tere helyéből,­­S a’ mint föllépett, legelőbb is Handsa’ csatáit Látta meg. Az tüstént ösmert veszedelme’ felére ’S reszkete hadviselő markában aczéla ; könyörgött Egyszersmind , ’s illy szót Robogóhoz monda serényen „Mondsza vitéz ember , be akarsz-e fogadni rabodnak sm én kész vagyok a­ harcztól megszűnni ezennel , Harczok után pedig olly váltság legyen adva hazámból’ Melly magadat, ’s fiaid’ fiait nem hagyja szűkülni.“ Arra kegyetlenen a’ rettentő hajdú felelt így :* ,,Sem te rab, én sem urad, te hitetlen szolga, de kínzód , ’S öldöklőd leszek itt, ’s a’ váltság’ ára halálod , Mellyet kér kezeinktől a’ rég árva magyar honi.“ így szólt ’s a’ rémült Handsát megütötte derékon , Az pedig elhajlott, és a’ vágásra emelt kard Hajladozó testét a’ földre lehúzta magával.

Next