Aurora - Hazai Almanach (1828)

Vörösmarty: Eger

■Mélye fölött lebeg, és sugarát megereszti turulként. Ó magas Ormándit ’s Bayt elfárasztja sebekkel ,­­S lánya körűl mint örvény jár, csattogva; de rá jó Zoltai , és az apát szédítve megéri csapása. Az szolgák , mint karvaly előtt a’ gyáva galambok , éS mint felhő nap előtt gyérülve oszolnak el. Akkor Gyenge sikoltással Leilának bús szava zendűl. ’S a’ hogy előtt? nehéz fővel vén apja hanyatlik, ’S szemben élő ifjú közelít tündéri dagállyal . Fájdalom és vegyes ámúlat kábítja , szivével kötve marad keze , a’ zabolát nem bírja vezetni. Önként megszalad , és viszi a’ ló harczi mezőkön. Zoltai , mint szép csillag után a’ hajnal, előtör , és forog, és rohan a­ száladét kísérve szemével. Figedi még kerget, de Pető pora’ dönti az­ egyház’ Old­alait; megbontakozik négy sarka ,­­nehézkes Ormai rengenek, az torony elhullatja keresztét, 'S fénylő bádogait darabonként messze leszúrja . Nagy zuhanás közben rommá lesz , ’s mellynek alóla Nem kedves követet küldöttek Egerre, temetve Vannak az össze zúzott kerekekkel szótalan ágyúk. Onnan , mert felhőt sejtnek tolakodni hadakból , És az egész tábort szemlélik ezer fejű óriás Szörnynek alakjában fülkelni, az Egri vitézek

Next