Aurora - Hazai Almanach (1828)

Vörösmarty: Eger

Élte után , ’s nehezen mozdul szűk té­ren elüttök. "S im habzó paripán sebesen lő Zoltai , társát Váltja csatájában , ’s igy szól a’ szembe jövőkhöz: ,, Erre török ! Hanivár , ha te vágj’ meg , erre vasaddal. Vagy bár kettővel, mind kettőtökre megállok.“ Akkor elállt Hanivár, megnéző, ’s így­ ada választ: ,, Pusztítója szerencsé­mnek , te utálatos ember , Gyáva leányrabló ! Hanivár nem retteg előtted , Sőt örömest szivedet megetetné görbe vasával. Most ugyan elválik, ki fog eltávozni nevétől. Jer neki! több szóm nincs, kardom fog szólni helyettem.“ Így szólt, ’s egyszersmind nagy ütéssel Zoltai’pajzsát ketté választá. Döbbenve lehulltak előtte A’ darabolt részek , ’s kitűnők nagy melle födetlen Zoltainak, másodszor is a’ hős ifjú dühűlten Vág vala melléhez , de körűl mint nyugtalan örvény Járt amaz, és rését kémlelte halálos ütésnek. Mint szállongva leső turulé a’ vadra , serényen A’ hova ér szeme , nézését ott éri csapása. Már Hanivár nem bírja fejét, nem bírja hatalmas karjait, élete, a’ kedves rövid álom, enyészik,­­S ellensége’ vasán háborgó vére setétel. Mondana még Leilát nyildokló ajka , keményen Mondana után átkot, de halál elzárja örökre.

Next