Autó, 1949. január-december (2. évfolyam 1-24. szám)
1949-10-16 / 20. szám
KISMOTOROS ISKOLA Készüljünk fel az őszre Naptár szerint is itt az ősz. Beszéljünk, vagy még inkább tegyünk is előkészületeket ennek az egyébként szép évszaknak méltó fogadtatására. Kismotoros szemmel nézve megállapíthatjuk, hogy ezek a munkálatok semmiben sem különböznek a nagymotorok „konzerválásától”. Mert miről is van szó? Meg kell előzni, vagy meggátolni az őszi esők (majd később a havazás) romboló munkáját. A legmazsolább motoros is tudja, hogy ahol utat talál magának a nedvesség, ott kárt okoz a motornak, illetve a motorosnak. Hogyan? A lepattogzott fényezés alatt megindul a fémen a bomlási folyamat, amit népiesen rozsdának hívunk. A megsérült — szakadt — külső gumi vásznában rothadást okoz a cordszálakban. Még az alig észrevehetően megsérült krómréteget is megtámadja a nedvesség és a nyáron még vakítóan csillogó felület tavaszra „megvakult”, vagy „lehámlik”. Mint látjuk, nemcsak esztétikailag, de ami még ennél is fájóbb, anyagilag is kárt okozhat az őszi idő, ha nem előzzük meg a bajt. Mi a tennivaló? A fent elmondottak alapján kézenfekvő, hogy mit kell tenni. Vegyük csak sorba, amiről eddig szó volt. A fényezés folytonossági hiányait pótoljuk, de nem csak ott, ahol az szembetűnő, hanem ott is, ahol vizsga szemmel sem vehető észre, így például a sár mentők belső felületén. Az utca sarától és a rozsdától megtakarított részekre kis ecsettel vigyünk fel az eredetivel azonos színű, gyorsan száradó zománcfestéket. A nedvesség káros munkáját akkor akadályozzuk meg töéletesen, ha az ecsetünkkel átlépjük a megtisztított terület határát és az eredeti fényezésre is juttatunk a festékből. A gumira vonatkozólag csak egy tanácsunk lehet. Minél előbb elvinni a sérült köpenyt a „gumisuszterhez", aki szakszerűen megvulkanizálja azt. Nem haszontalan munka — míg a köpeny a javítóban van — az abroncs peremén található zománchiány pótlása, a már fentebb elmondott tanács alapján. És végezetül itt van a krómozott részek védelme, amelyre két lehetőség is kínálkozik. Az előzőleg megtakarított króm-, vagy nikkel-felületeket vékonyan bekenjük olajjal (ami persze lehet fáradt olaj) vagy pedig színtelen lakkal vonjuk be, ami ugyan rövidesen megsárgul, de ne ijedjünk meg, mert ha tavasszal lemossuk az oldószerrel, ugyanúgy kapjuk vissza a kormányt, a fényszórókeretet és a többi fényes részt, amint azokat mosteltesszük”. (Sidol, vagy hasonló szerrel ne nyúljunk a krómozott felületekhez, mert ezzel többet ártunk, mint használunk. A sártól, vagy egyéb szennyeződéstől vízzel szabadítjuk fel a krómfelületet, majd a száraz, puha kendővel dörzsöljük fényesre. Ha az elektromos vezetékeinken törést vagy kopást észlelünk, úgy azokat habozás nélkül cseréljük ki, vagy legalább is alaposan javítsuk meg szigetelő szalaggal. Ugyanez vonatkozik, de hatványozottabb mértékben a gyertyakábelre. Különös gonddal tömítsük el a gyújtóberendezésünket. Ha ezeket a tanácsokat megfogadjuk és lelkiismeretesen elvégezzük a munkálatokat, úgy nem okoz különösebb gondot az őszi motorozás. Önkút büntetne Az ismertetett balesetet hogyan kellett volna megelőzni? A lapunk 20-ik számában közölt Üllői úti összeütközéssel kapcsolatban még nem vitattuk meg a felelősség kérdését. A beérkezett válaszok nagy része helyesen mérlegelte az esetet. A bűnösség szakszerű megvilágítása Ifj. Földesi Mihály szerelőmester levele a kérdést körültekintő szakszerűséggel világítja meg. Ezért tesszük közzé a levél szövegét: „Ön kit büntetne meg?“ rovat vezetőjének ! Amióta ez a rovat megnyílott, nagy érdeklődéssel várom kedvelt lapomat, az Autót. Az ebben közölt különböző megtörtént balesetek szemléltető leírása a balesetek elleni küzdelem egyik fontos gyakorlati eszköze. Mivel magam is foglalkoztam gépjárművezetők gyakorlati oktatásával, a vezetés szabályait elég jól ismerem. Az Üllői úton történt baleset lefolyását én a következőképpen ítélem meg. (Ne sajnáljuk a fáradságot, vegyük elő az összeütközésnek a 19. számban közzétett helyszínrajzát! A szerk.) Először is a 3-sal jelzett gépkocsi vezetőjének eljárását vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy indulása alkalmával előtte szabad volt az út. A gyors egyes sebességgel a villamossíneken való áthaladása a villamos forgalmát sem akadályozta. Tudomásom szerint nincs olyan rendelkezés, amely a szóban levő helyzetben a 3-sal jelzett járóműnek az elindulását tilalmazná. Más lenne a helyzet, ha a 2-es jelzésű gépkocsi különleges hangjelzőkészülékkel felszerelt (rendőrségi, tűzoltósági vagy mentő gépkocsi) lett volna. De nem ilyen jármű volt. Vegyük a továbbiakban vizsgálat alá a 2-es jelzésű gépkocsi vezetőjének az eljárását. Ez a gépkocsi az adott esetben 40 km/ó-s sebességgel jutott. Előtte, a jobb oldala felől az 1-es jelzésű villamos haladt. Szemből pedig a 6-os jelzésű villamos és ezzel párhuzamosan az 5-ös jelzésű autóbusz is közeledett. A 2-es jelzésű gépkocsi vezetőjének a kilátását az 1-es jelzésű villamoskocsik a tőlük jobbra eső és egy kocsinyomnyinál is szélesebb úttestre elzárták. A 2-es jelzésű gépkocsi vezetője a forgalomnak ezt a vázolt helyzetét nyilvánvalóan nem minősítette a közlekedési szabályban a 40 km-ós sebességgel való haladáshoz megkövetelt „teljesen szabad út”-nak. És így a szabályt súlyosan megszegte. Ez okból elsősorban és legfőképpen őt tartom bűnösnek az összeütközés előidézésében. Ha a 2-es jelzésű gépkocsi a 3-as jelzésű gépkocsi baloldalának futott volna, ebben az esetben a 3-as jelzésű gépkocsi vezetőjét is bűnösnek minősítettem volna. De a 2-es jelzésű gépkocsi a már egyenes vonalon haladó 3-as jelzésű gépkocsiba szaladt bele és ezért vélekedtem a fenti módon. Hogyan kellett volna a baleset megelőzése céljából eljárnia? Ha gyors elhatározóképességű lett volna, a 2-es jelzésű gépkocsi vezetője, sebességének jelentékeny felgyorsításával a 3-as jelzésű gépkocsinak jobbról, a villamos sínen előzésével a helyzetet megmenthette volna. Az ilyen eljárás azonban már ,,bravúrstikli" és egyéb veszélyt rejthet magában. A helyes eljárás a következő lett volna. Amikor a 2-es jelzésű gépkocsi elérte az l-es jelzésű villamost, amely jobbra a kilátást elzárta, a 40 km/órás tempót az l-es jelzésű vilamos haladási sebességénél valamivel nagyobb sebességre (kb. 25 km/óra) kellett volna lelassítania. Ebben az esetben az l-es jelzésű villamos jobbról minden „betöréstől” megvédte volna. Amikor pedig a villamos elejéig felnyomult már, saját magának is meg lett volna a kellő kilátása a helyzet áttekintésére és módjában állott volna a megállás is." A levél az álláspontját igen jól megindokolja. Ezzel szemben néhány levélírónk „az óvatos vezetés íratlan szabályá"-ra hivatkozással a 3-as jelzésű gépkocsi vezetőjét is, sőt van olyan, aki csak azt tartja bűnösnek. Magunk részéről megjegyezzük, hogy az írott szabály így kerül néha szembe az íratlannal. Szerdahelyi István, Gáspárdi Géza és Szentkirályi Ödön a kérdéshez elismerésre méltó módon szóltak hozzá. A legközelebbi motorversenyre szóló jegyet ifj. Földesi Mihály és Szerdahelyi István a szerkesztőségben átvehetik. | Autósok, motorosok figyelem! [Mjolaj. ni&m.angfa.g. Elhagyható-e a közlekedési lámpa sárga fényjelzése? Olvasóink közül egyesek — a különböző más ügyben beküldött leveleikben, továbbá önállóan is — a balesetmentes és zavartalan közlekedés biztosítását célzó javaslatokat is felvetnek, így például Lévay Zoltán gépészmérnökhallgató a villanyrendőr eredményesebb működése érdekében azt javasolja, hogy a sárga fényjelzés hagyassák el. Ily módon elérhető lenne, — a javaslattevő szerint —, hogy a gyalogosok ne lépjenek idő előtt az úttestre. A javaslatra vonatkozóan megjegyezzük, hogy a piros jelzés után a sárga fényt a piros jelzéssel együttesen sugározzák jelzőkészülékeink. Így a javaslat részben alkalmazásban is van. A javasolt jelzési mód egyébként más országokban — így a Szovjetunióban is — nem túlnagy forgalmú útkeresztezéseknél van használatban. A motoranyagok, tömítéseit dugattyúgyűrűk, raptorláncok, Simoring tömítések ILLKÁN Budapest, VI., Liszt f.tér 10. Tel: 421 931 AUTÓRÁDIÓ sprcilis javítása TERNYEY PÁL rádió műszerész Budapest, V., Thorzó kitz 7/b. Telefo: 202.033 Egy kismotor panaszai — Tudom, hogy állapotom nagyon súlyos és még a beszéd, azaz pardon, a berregés is árt, ennek ellenére mégis elsírom panaszomat, annak reményében, hogy sokezer sorstársam helyzetén javítsak. — De majd elfelejtettem bemutatkozni! Én a Csepel kismotorok népes családjának vagyok egyik tagja. — Nagyon sok szeretettel készültem el a csepeli WM-gyárban, hol a munkások már úgy dolgoztak rajtam és társaimon, mintha a sajátjukat készítenék. Hja, ma már olyan időket élünk hogy a bennünket készítő dolgozó is meg tud vásárolni. Mikor végre teljesen „együtt" voltam, valami Bolta nevű fiatalember a nyergembe pattant és a gyár udvarán próbálta ki ifjú erőmet. Ezt csinálta a többi társaimmal is. Mikor a próba után átadott az expedíciónak, csak ennyit mondott: ezzel is jól jár valaki! Kicsit büszke is voltam, de csak annyira, mint ezt az én szerény kategóriámbeli megengedheti magának. Miközben halkan beszél, mélyen lehajtja kormos hengerfejét. — Aztán bekerültünk egy fényes kirakatba, ahol sokan megbámulták remek vonalainkat. Ámde ez az unalmas élet, amely amúgy sem tetszett, nem sokáig tartott. Egymásután elvittek bennünket új gazdáink. Én is kinéztem magamnak egy széles tenyerű, barátságos tekintetű munkást, szóltam is felé, de ő nem hallott a nagy zajban. A sor túlsó felén álló társamra esett a választása. Ez volt életem első csalódása. Rövidesen megállt előttem egy nyegle ficsur, minden bowdenszálam az égnek állt. Ekkor kezdődött rövid életem tragédiája, amely most itt, — e fehérfalú motorklinika falai között — remélem befejezést nyer olyan formában, hogy az az utálatos Elemér — ez a gazdám neve — most már végre megválik tőlem, legalább is ezzel hagyott itt: „hogyha kész lesznek a generállal, akkor adják el, mert én meg rá sem tudok nézni". — Azt kérdezi, hogy mi okom volt panaszra? Hát hallgassa csak meg ezt. Ez a vadember, ez az Elemér, először is startszámtáblát szerelt a szemem akarom mondani a lámpám helyére, a csomagtartómat felcserélte egy kis párnával és így lettem akaratom ellenére „versenymód". De nehogy azt gondolja, hogy egyetlen egyszer is starthoz állt ez a szédült Elemér. De hiszen ez lett volna a kisebbik baj. Ez a kerge ember úgy bánt velem, mint egy alaposan bejáratott nagy testvéremmel. Első alkalommal úgy megzavart, hogy tüdőgyulladást kaptam, azaz, ahogy maguk mondják, „felkenődött" a dugattyúm. Más alkalommal takarékoskodni akart az élelemmel, a keverékkel, ez a smucig alak, pedig köztudott dolog, hogy mi Csepelek milyen kis étvágyúak vagyunk. Tehetetlen dühömben le is köptem Elemér fehér nadrágját. Mit tehetne mást egy ilyen kismotor. Hát nem igaz? Szinte látni milyen jól esik a szegény betegnek kiadni azt a sok szennyet, ami a karterjét megfeküdte. Egyszer kölcsönadott egy hasonszőrű barátjának, aki félórán keresztül az első sebességgel zavart, mert nem tudta egymásba illeszteni sebváltóm fogait. Már ordítottam a fájdalomtól, a hengerfejem majd szétpattant, de ő kíméletlened csak hajtott tovább. Olyan hőhullámok öntöttek el, hogy azt hittem, belepusztulok. Még szerencse, hogy jó anyagból készültem és így nem történt komolyabb bajom. Persze voltak vidám jelenetek is. Emlékszem, egyszer lusta volt a gazdám és az etetésemnél nem keverte meg előre a kétféle kosztomat hanem csak úgy egyszerűen a benzin után, a bendőmbe, azaz a tankomba töltötte az olajat. Na, gondoltam magamban, most kibabrálok veled, te rest Elemér. Alig hagytuk el az AFORT „vendéglőt”, én bizony beszüntettem az üzememet. Egyetkettőt trüsszentettem, mintha náthás lettem volna és leálltam. Az elegánsan öltözött piperkőc Elemér ott állt mellettem és hangosan káromkodott. Az anyámat szidta. Maga tudja ki az én Anyám? A munkások, akik életet leheltek a holt anyagomba. Na megállj, te ocsmány aleméz, gondoltam magamban, ezt megkeserülöd. — Először finnyáskodva nyalt keztyüs kezével az akkor már olajos porlasztómhoz. Mikor látta, hogy így nem boldogul, lehúzta keztyűit és úgy babrált a leszerelt úszóházamban. De én csak csendesen kuncogtam, mert közben lecsurgattam egy kis olajat a karterembe és az ipse hiába izzadt, feleslegesen piszkította össze a ruháit, én legfeljebb nagyokat nyögtem, szuszogtam, amikor Elemér azon mesterkedett, hogy elinduljak. Már arra fanyalodott ez a lusta fráter, hogy ott fusson mellettem és az adott pillanatban hátamra ugorhasson. De jó ideig nem jött el az adott pillanat. Ez volt az én édes bosszúm. — Lemondóan legyint hajtókarjával. — Most kiestem a csapágyamból kitört néhány fogam a sebváltómon, az első kerékagyam majd megpattan, röviden szólva nagyon beteg vagyok. Most már csak az a reményem, hogy itt, a Csepel-szervisz nevű motorklinikán újra visszanyerem egészségemet. Úgy hallottam, egyik-másik meggyógyult társamtól, hogy itt csupa jó motor-szakorvos kezel, így tehát van még reményem a felépülésre. Persze tudom, hogy nem minden motoros Elemér és sokkal többen vannak azok, akik megbecsülik szerény képességeinket. Sípos Öcsi szerelő Németh László ipari tanulóhoz: Na, Laci fogjunk csak hozzá ehhez az alaposan tönkretett mocihoz merthogy az új gazdája már szeretné bejáratni! — ergyé — * A közlekedési balesetek Nemzetgazdaságunk kára sokmillió forintra becsülhető, a temetésre, a gyógykezeltetésre és a tárgyrongálások helyreállítására fordított költségek miatt. A balesetek elkövetői is súlyos helyzetben vannak, mert bűnvádi és A balesetek 90%-át a szabályok megszegése okozta. A szabályos közlekedés véd a baleset ellen , tette az 1000-et anyagi felelősség terheli őket... halálos áldozatainak száma az utóbbi években átlag megközeli 10.000-nél is többen sérültek meg és jórészük nyomorék maradt... KÉKFOLYADÉK BIZTONSÁG! Minden szaküzletben kapható