Autó, 1949. január-december (2. évfolyam 1-24. szám)

1949-10-16 / 20. szám

KISMOTOROS ISKOLA Készüljünk fel az őszre Naptár szerint is itt az ősz. Beszéljünk, vagy még inkább tegyünk is előkészületeket ennek az egyébként szép évszaknak méltó fogadtatására. Kismotoros szemmel nézve megállapíthatjuk, hogy ezek a munkálatok semmiben sem kü­lönböznek a nagymotorok „kon­zerválásától”. Mert miről is van szó? Meg kell előzni, vagy meg­gátolni az őszi esők (majd ké­sőbb a havazás) romboló mun­káját. A legmazsolább motoros is tudja, hogy ahol utat talál ma­gának a nedvesség, ott kárt okoz a motornak, illetve a motoros­nak. Hogyan? A lepattogzott fé­nyezés alatt megindul a fémen a bomlási folyamat, amit népiesen rozsdának hívunk. A megsérült — szakadt —­ külső gumi vász­nában rothadást okoz a cord­­szálakban. Még az alig észreve­hetően megsérült krómréteget is megtámadja a nedvesség és a nyáron még vakítóan csillogó felület tavaszra „megvakult”, vagy „lehámlik”. Mint látjuk, nemcsak esztéti­kailag, de ami még ennél is fájóbb, anyagilag is kárt okoz­hat az őszi idő, ha nem előzzük­­ meg a bajt. Mi a tennivaló? A fent elmondottak alapján kézen­fekvő, hogy mit kell tenni. Vegyük csak sorba, amiről eddig szó volt. A fényezés foly­tonossági hiányait pótoljuk, de nem csak ott, ahol az szembe­tűnő, hanem ott is, ahol vizsga szemmel sem vehető észre, így például a sár mentők belső felü­letén. Az utca sarától és a rozs­dától megtakarított részekre kis ecsettel vigyünk fel az eredetivel azonos színű, gyorsan száradó zománcfestéket. A nedvesség ká­ros munkáját akkor akadályoz­zuk meg tö­életesen, ha az ecse­tünkkel átlépjük a megtisztított terület határát és az eredeti fé­nyezésre is juttatunk a festékből. A gumira vonatkozólag csak egy tanácsunk lehet. Minél előbb elvinni a sérült köpenyt a „gu­misuszterhez", aki szakszerűen megvulkanizálja azt. Nem ha­szontalan munka — míg a kö­peny a javítóban van — az ab­roncs peremén található zománc­hiány pótlása, a már fentebb el­mondott tanács alapján. És végezetül itt van a krómo­zott részek védelme, amelyre két lehetőség is kínálkozik. Az előző­leg megtakarított króm-, vagy nikkel-felületeket vékonyan be­kenjük olajjal (ami persze lehet fáradt olaj) vagy pedig színtelen lakkal vonjuk be, ami ugyan rö­videsen megsárgul, de ne ijed­jünk meg, mert ha tavasszal le­mossuk az oldószerrel, ugyan­úgy kapjuk vissza a kormányt, a fényszórókeretet és a többi fé­nyes részt, amint azokat most­­eltesszük”. (Sidol, vagy hasonló szerrel ne nyúljunk a krómozott felületekhez, mert ezzel többet ártunk, mint használunk. A sár­tól, vagy egyéb szennyeződéstől vízzel szabadítjuk fel a króm­felületet, majd a száraz, puha kendővel dörzsöljük fényesre. Ha az elektromos vezetékein­ken törést vagy kopást észlelünk, úgy azokat habozás nélkül cse­réljük ki, vagy legalább is ala­posan javítsuk meg szigetelő szalaggal. Ugyanez vonatkozik, de hatványozottabb mértékben a gyertyakábelre. Különös gonddal tömítsük el a gyújtóberendezésünket. Ha ezeket a tanácsokat meg­fogadjuk és lelkiismeretesen el­végezzük a munkálatokat, úgy nem okoz különösebb gondot az őszi motorozás. Ön­kút büntetne Az ismertetett balesetet hogyan kellett volna megelőzni? A lapunk 20-ik számában kö­zölt Üllői­ úti összeütközéssel kapcsolatban még nem vitattuk meg a felelősség kérdését. A be­érkezett válaszok nagy része he­lyesen mérlegelte az esetet. A bűnösség szakszerű megvilágítása Ifj. Földesi Mihály szerelőmes­ter levele a kérdést körültekintő szakszerűséggel világítja meg. Ezért tesszük közzé a levél szö­vegét: „Ön kit büntetne meg?“ rovat vezetőjének ! Amióta ez a rovat megnyílott, nagy érdeklődéssel várom ked­velt lapomat, az Autó­t. Az eb­ben közölt különböző megtörtént balesetek szemléltető leírása a balesetek elleni küzdelem egyik fontos gyakorlati eszköze. Mivel magam is foglalkoztam gépjár­­­művezetők gyakorlati oktatásá­val, a vezetés szabályait elég jól ismerem. Az Üllői­ úton tör­tént baleset lefolyását én a kö­vetkezőképpen ítélem meg. (Ne sajnáljuk a fáradságot, vegyük elő az összeütközésnek a 19. számban közzétett helyszínraj­zát! A szerk.) Először is a 3-sal jelzett gép­kocsi vezetőjének eljárását vizs­gálva, megállapíthatjuk, hogy indulása alkalmával előtte sza­bad volt az út. A gyors egyes sebességgel a villamossíneken való áthaladása a villamos for­galmát sem akadályozta. Tudo­másom szerint nincs olyan ren­delkezés, amely a szóban levő helyzetben a 3-sal jelzett járó­­műnek az elindulását tilalmaz­ná. Más lenne a helyzet, ha a 2-es jelzésű gépkocsi különleges hangjelzőkészülékkel felszerelt (rendőrségi, tűzoltósági vagy mentő gépkocsi) lett volna. De nem ilyen jár­mű volt. Vegyük a továbbiakban vizs­gálat alá a 2-es jelzésű gépkocsi vezetőjének az eljárását. Ez a gépkocsi az adott esetben 40 km/ó-s sebességgel jutott. Előt­te, a jobb oldala felől az 1-es jelzésű villamos haladt. Szemből pedig a 6-os jelzésű villamos és ezzel párhuzamosan az 5-ös jel­zésű autóbusz is közeledett. A 2-es jelzésű gépkocsi­­ vezetőjé­nek a kilátását az 1-es jelzésű villamoskocsik a tőlük jobbra eső és egy kocsinyomnyinál is­­ szélesebb úttestre elzárták. A 2-es jelzésű gépkocsi veze­tője a forgalomnak ezt a vázolt helyzetét nyilvánvalóan nem mi­nősítette a közlekedési szabály­ban a 40 km-ó­s sebességgel való haladáshoz megkövetelt „teljesen szabad út”-nak. És így a szabályt súlyosan meg­szegte. Ez okból elsősorban és legfőképpen őt tartom bűnösnek az összeütközés előidézésében. Ha a 2-es jelzésű gépkocsi a 3-as jelzésű gépkocsi baloldalá­nak futott volna, ebben az eset­ben a 3-as jelzésű gépkocsi ve­zetőjét is bűnösnek minősítettem volna. De a 2-es jelzésű gép­kocsi a már egyenes vonalon haladó 3-as jelzésű gépkocsiba szaladt bele és ezért vélekedtem a fenti módon. Hogyan kellett volna a bal­eset megelőzése céljából eljár­nia? Ha gyors elhatározóképes­ségű lett volna, a 2-es jelzésű gépkocsi vezetője, sebességének jelentékeny felgyorsításával a 3-as jelzésű gépkocsinak jobb­ról, a villamos sínen előzésével a helyzetet megmenthette volna. Az ilyen eljárás azonban már ,,bravúrstikli" és egyéb veszélyt rejthet magában. A helyes eljárás a következő lett volna. Amikor a 2-es jelzésű gépkocsi elérte az l-es jelzésű villamost, amely jobbra a kilá­tást elzárta, a 40 km/órás tem­pót az l-es jelzésű vilamos ha­ladási sebességénél valamivel nagyobb sebességre (kb. 25 km/ó­ra) kellett volna lelassí­tania. Ebben az esetben az l-es jelzésű villamos jobbról minden „betöréstől” megvédte volna. Amikor pedig a villamos elejéig felnyomult már, saját magának is meg lett volna a kellő kilá­tása a helyzet áttekintésére és módjában állott volna a megál­lás is." A levél az álláspontját igen jól megindokolja. Ezzel szemben néhány levélírónk „az óvatos ve­zetés íratlan szabályá"-ra hivat­kozással a 3-as jelzésű gépkocsi vezetőjét is, sőt van olyan, aki csak azt tartja bűnösnek. Ma­gunk részéről megjegyezzük, hogy az írott szabály így kerül néha szembe az íratlannal. Szerdahelyi István, Gáspárdi Géza és Szentkirályi Ödön a kérdéshez elismerésre méltó mó­don szóltak hozzá. A legköze­lebbi motorversenyre szóló je­gyet ifj. Földesi Mihály és Szer­dahelyi István a szerkesztőség­ben átvehetik. | Autósok, motorosok figyelem! [Mjolaj. ni&m.angfa.g. Elhagyható-e a közleked­ési lámpa sárga fényjelzése? Olvasóink közül egyesek — a különböző más ügyben bekül­dött leveleikben, továbbá önál­lóan is — a­­ balesetmentes és zavartalan közlekedés biztosítá­sát célzó javaslatokat is felvet­nek, így például Lévay Zoltán gé­pészmérnökhallgató a villany­­rendőr eredményesebb működése érdekében azt javasolja, hogy a sárga fényjelzés hagyassák el. Ily módon elérhető lenne, — a javaslattevő szerint —, hogy a gyalogosok ne lépjenek idő előtt az úttestre. A javaslatra vonatkozóan megjegyezzük, hogy a piros jel­zés után a sárga fényt a piros jelzéssel együttesen sugározzák jelzőkészülékeink. Így a javaslat részben alkalmazásban is van. A javasolt jelzési mód egyéb­ként más országokban — így a Szovjetunióban is — nem túl­­nagy forgalmú útkeresztezések­­nél van használatban. A motoranyagok, tömítéseit dugattyúgy­űrűk, raptorláncok, Simoring tömítések ILLKÁN Budapest, VI., Liszt f.­tér 10. Tel: 421 931 AUTÓRÁDIÓ sprcilis javítása TERNYEY PÁL rádió műszerész Budapest, V., Thorzó­ kitz 7/b. Telefo:­ 202.033 Egy kismotor panaszai — Tudom, hogy állapotom nagyon súlyos és még a beszéd, azaz pardon, a berregés is árt, ennek ellenére mégis elsírom panaszomat, annak reményében, hogy sokezer sorstársam hely­zetén javítsak. — De majd elfelejtettem be­mutatkozni! Én a Csepel kis­motorok népes családjának va­gyok egyik tagja. — Nagyon sok szeretettel ké­szültem el a csepeli WM-gyár­­ban, hol a munkások már úgy dolgoztak rajtam és társaimon, mintha a sajátjukat készítenék. Hja, ma már olyan időket élünk hogy a bennünket készítő dolgozó is meg tud vásá­rolni. Mikor végre teljesen „együtt" voltam, valami Bolta nevű fiatalember a nyer­gembe pattant és a gyár udva­rán próbálta ki ifjú erőmet. Ezt csinálta a többi társaimmal is. Mikor a próba után átadott az expedíciónak, csak ennyit mon­dott: ezzel is jól jár valaki! Ki­csit büszke is voltam, de csak annyira, mint ezt az én szerény kategóriámbeli megengedheti magának. Miközben halkan beszél, mé­lyen lehajtja kormos henger­fejét. — Aztán bekerültünk egy fé­nyes kirakatba, ahol sokan meg­bámulták remek vonalainkat. Ámde ez az unalmas élet, amely amúgy sem tetszett, nem sokáig tartott. Egymásután elvittek bennünket új gazdáink. Én is kinéztem magamnak egy széles tenyerű, barátságos tekintetű munkást, szóltam is felé, de ő nem hallott a nagy zajban. A sor túlsó felén álló társamra esett a választása. Ez volt éle­tem első csalódása. Rövidesen megállt előttem egy nyegle ficsur, minden bowdenszálam az égnek állt. Ekkor kezdődött rö­vid életem tragédiája, amely most itt, — e fehérfalú motor­­klinika falai között — remélem befejezést nyer olyan formában, hogy az az utálatos Elemér — ez a gazdám neve — most már végre megválik tőlem, legalább is ezzel hagyott itt: „hogyha kész lesznek a generállal, ak­kor adják el, mert én meg rá sem tudok nézni". —­ Azt kérdezi, hogy mi okom volt panaszra? Hát hall­gassa csak meg ezt. Ez a vad­ember, ez az Elemér, először is startszámtáblát szerelt a sze­mem akarom mondani a lám­pám helyére, a csomagtartómat felcserélte egy kis párnával és így lettem akaratom ellenére „versenymód". De ne­hogy azt gondolja, hogy egyetlen egyszer is starthoz állt ez a szédült Ele­mér. De hiszen ez lett volna a kisebbik baj. Ez a kerge ember úgy bánt velem, mint egy ala­posan bejáratott nagy testvé­remmel. Első alkalommal úgy megzavart, hogy tüdőgyulladást kaptam, azaz, ahogy maguk mondják, „felkenődött" a du­gattyúm. Más alkalommal taka­rékoskodni akart az élelemmel, a keverékkel, ez a smucig alak, pedig köztudott dolog, hogy mi Csepelek milyen kis étvágyúak vagyunk. Tehetetlen dühömben le is köptem Elemér fehér nadrágját. Mit tehetne mást egy ilyen kismotor. Hát nem igaz? Szinte látni milyen jól esik a szegény betegnek kiadni azt a sok szennyet, ami a karterjét megfeküdte.­­ Egyszer kölcsönadott egy hasonszőrű barátjának, aki fél­órán keresztül az első sebesség­gel zavart, mert nem tudta egy­másba illeszteni sebváltóm fo­gait. Már ordítottam a fájda­lomtól, a hengerfejem majd szétpattant, de ő kíméletlened csak hajtott tovább. Olyan hő­hullámok öntöttek el, hogy azt hittem, belepusztulok. Még sze­rencse, hogy jó anyagból ké­szültem és így nem történt ko­molyabb bajom. Persze voltak vidám jelenetek is. Emlékszem, egyszer lusta volt a gazdám és az etetésemnél nem keverte meg előre a kétféle kosztomat hanem csak úgy egyszerűen a benzin után, a bendőmbe, azaz a tan­komba töltötte az olajat. Na, gondoltam magamban, most ki­babrálok veled, te rest Elemér. Alig hagytuk el az A­FORT „vendéglőt”, én bizony beszün­tettem az üzememet. Egyet­­kettőt trüsszentettem, mintha náthás lettem volna és leálltam. Az elegánsan öltözött piperkőc Elemér ott állt mellettem és hangosan káromkodott. Az anyá­mat szidta. Maga tudja ki az én Anyám? A munkások, akik életet leheltek a holt anya­gomba. Na megállj, te ocsmány aleméz, gondoltam magamban, ezt megkeserülöd. — Először finnyáskodva nyalt keztyüs kezével az akkor már olajos porlasztómhoz. Mikor látta, hogy így nem boldogul, lehúzta keztyűit és úgy babrált a leszerelt úszóházamban. De én csak csendesen kuncogtam, mert közben lecsurgattam egy kis olajat a kart­erembe és az ipse hiába izzadt, feleslegesen piszkította össze a ruháit, én legfeljebb nagyokat nyögtem, szuszogtam, amikor Elemér azon mesterkedett, hogy elinduljak. Már arra fanyalodott ez a lusta fráter, hogy ott fusson mellet­tem és az adott pillanatban hátamra ugorhasson. De jó ideig nem jött el az adott pillanat. Ez volt az én édes bosszúm. — Lemondóan legyint hajtó­karjá­val.­­ — Most kiestem a csap­ágyamból kitört néhány fogam a sebváltómon, az első kerék­­agyam majd megpattan, rövi­den szólva nagyon beteg va­gyok. Most már csak az a re­ményem, hogy itt, a Csepel-szer­­visz nevű motorklinikán újra visszanyerem egészségemet. Úgy hallottam, egyik-másik meggyó­gyult társamtól, hogy itt csupa jó motor-szakorvos kezel, így tehát van még reményem a fel­épülésre. Persze tudom, hogy nem minden motoros Elemér és sokkal többen vannak azok, akik megbecsülik szerény képessé­geinket. Sípos Öcsi szerelő Németh László ipari tanulóhoz: Na, Laci fogjunk csak hozzá ehhez az alaposan tönkretett mocihoz merthogy az új gazdája már szeretné bejáratni! — ergyé — * A közlekedési balesetek Nemzetgazdaságunk kára sokmillió forintra becsülhető, a teme­tésre, a gyógykezeltetésre és a tárgyrongálások helyreállítására fordított költségek miatt. A balesetek elkö­vetői is súlyos helyzetben vannak, mert bűnvádi és A balesetek 90%-át a szabályok megszegése okozta. A szabályos közlekedés véd a baleset ellen , tette az 1000-et anyagi felelősség terheli őket... halálos áldozatainak száma az utóbbi évek­ben átlag megközeli­ 10.000-nél is többen sérültek meg és jórészük nyomorék maradt... KÉKFOLYADÉK BIZTONSÁG! Minden szaküzletben kapható

Next