Autó, 1949. január-december (2. évfolyam 1-24. szám)

1949-10-16 / 20. szám

Ötszázhúsz motorszerelő ifjúmunkás tanul! Látogatás a Gépkocsiszerelő Iparostanuló Iskolában A közeli templom toronyórája háromnegyed tizet üt. Az El­nök­ utca és környéke élettele­nül nyújtózik a koraőszi nap­sütésben. Mintha a halt város­­ban lennénk, ahol a mesebeli varázsló intésére mozdulatlan­ságba merevedett az élet. Vájjon, a barnavörös iskola­épületben is ilyen csen­d hanol? Mintha tiltakozó felelet­­lenne kérdésünkre, hirtelen felpattan­nak ablakai és a szünetet jelző csengő csilingelésébe élénk zsi­vaj vegyül. A vidám lárma be­tölti a teret, az utcák minden kis zugát, behatol a csendes udvarokba. Ötszázhúsz motorszerelő ifjú­munkás jókedvű kacaját viszi a szél. Nemsokára újból megszó­lal a csengő, vége a szünetnek, becsukódnak az ablakok és oda­benn megkezdődik a komoly munka... Szakmai­ rajzóra van a III. B- ben. A fekete falitáblám egy hajtókar­­vázlatos rajza. —­ Csányi János — szólítja táblához az egyik ifjúmunkást Krisztián Sándor tanár. — Raj­zoljon fe­ két hajtórudat össze­szerelt és szétszerelt állapotban. I Csányi János a III. sz. Javító- I műhely II­. motorszerelő ta- I­­onca. Jól végzi munkáját a műhelyben, és az iskolában a jó tanulók közé tartozik. Csikordul kezeiben a kréta és a fehér vo­nalak nyomán kialakul a meg­oldott feladat. I. A. osztály. Még nem kez­dődött meg az óra. A középső padsor előtt magas, vékony fiú áll. Zsák Frigyes osztálybizalmi. A fiúk arca kicsit mintha gond­terhelt lenne. — Fegyelme­zetlenül visel­ked­­tün­k a szünetben — mondja az osztálybizalmi. — És ami a leg­nagyobb szégyen, ma egy fiú elkésett. Ez még nem fordult elő a mi osztályunkban­ az iskolaév kezdete óta. Ezt a hi­bát ki kell küszöbölnünk !­­ Össze kell, hívni a fegyelmi bizottságot és megróni az el­későt — javasolja Hetzl Gyula, a TFM­ ifjúmunkása. —­ Nem szabad, hogy a fe­kete szégyentáblára még egy­­szer I. A. osztályos neve­­kerül­jön, — mondja Zsák Frigyes. Minden osztály külön kis állam. S az iskola- a kis államok -nagy szövetsége. Minden osz­tálynak önkormányzata van. Tanulóköre, kultúrbrigádja. Fe­gyelmi­­bizottsága, sportköre. S a tanárok nem­ félelmetes zsar­n­okok, hanem munkatársak, elv­­társak. Az elmúlt napokban tetten­­értek egy fiút: az osztályban cigarettázott. Ropogós intő és egy „szekunda” lett volna a múltban büntetése. Most meg­tették tisztasági felelősnek, ő vigyáz az osztály tisztaságára, felelős érte, hogy mások betart­sák a rendet és ebben neki kell jó példával előljárnia. A III. A. osztályban tech­nológia-óra van. SZIT egyen­ruhás fiú áll a táblánál. Felel. — ... a szikraköz a gyertyá­ban állandó. Mágnesgyujtású motoroknál 0.4 mm, akkumulá­toros gyujtásúaknál pedig 0.6—■ 0.8 mm. — Tamási István — szólít fel másik fiút felelésre a tanár. — Mi történik akkor,­­­­ha a gyertya hőértéke túlságosan alacsony? — Ebben az esetben a gyertya nagy felületét érő lán­gok a pólusokat izzásba hozzák és így már a szikra keletkezése előtt meggyullad a keverék, öngyulladások állnak elő... — hangzik a felelet és Tamási Ist­ván krétát vesz kezébe, hogy vázlatos rajzzal igazolja az el­mondottakat. A szerelőműhelyben csikorog­nak a reszelők, feltűrt ingujj­ban, kipirult arccal dolgozik a II. C. osztály. Leichner Imre éppen egy kalapácsot készít, Hoffmann Antal egy derékszögű mércét. Munka zajától hangos a gép­műhely is. Az esztergapad kése alatt felsír a vas, amikor Klein Márton tanuló megindítja a gé­pet. A gyalugép mellett Varga Lajos szorgoskodik, két fiú az egyszerű marógép rejtelmeit tanulmányozza. " Még hiányos az iskola felsze­relése, még óriási meszesgöd­rök, téglahalmazok, homok­hegyek állnak az udvaron, friss mész szaga terjeng a levegő­ben, de a tantermekben, a tanári szobákban már lelkes munka folyik. Egyre fejlődik, egyre bő­vül az intézet. Kiváló szakmai tudással rendelkező dolgozók kerülnek innen az üzemekbe. Öntudatos, szocialista dolgozók, akik mint gépkocsiszerelők, és gépkocsivezetők egyaránt meg­állják helyüket. — Nagybudapest minden mo­torszerelő ifjúmunkása ebben az iskolában tanul — mondja Mol­nár Vilmos, az iskola igazga­tója. — Kivételt csak a BSzKRT autóbuszüzemeinek tanoncai és Posta járműtelepének tanoncai képeznek, mert ezek az intézmé­nyek saját iskolával rendelkez­nek. „Tanulj többet, tanulj job­­ban!” — ez a jelszó díszíti a folyosó falát. Ezt a jelszót kö­veti minden ifjúmunkás, mert tudja, hogy csak komoly tanu­lással lehet építeni a jövőt, megvédeni a békét, megvalósí­tani a szocializmust. (koczka) Csikorognak a reszelők, berregnek a motorok a szerelőműhely­ben. A rokkantan bekerült öreg taxi ügyes fiatal munkáskezek segítségével újra használható állapotba kerül. — Nézzük csak, hogyan is működik a sebességváltó? A szünet­ben is tanulmányaikkal foglalkoznak az iskola tanulói. Akik többet tudnak, átadják tudásukat gyengébb társaiknak. Újra és újra elmagyarázzák, megbeszélik a feladatot, így aztán nincs is az osztályban olyan, aki a tanár kérdésére ne tudna felelni Figyel az osztály! A Gépkocsiszerelő Iparostanuló Iskola I. A) osztályának minden tagja tanulási versenyben van. Mindegyik­nek az a célja, hogy mint öntudatos dolgozó, jó motorszerelő kerüljön ki­­ iskolából. Vinson SERVICE bérletet az autójavító nemzeti vállalatoknál Gondos kiszolgálás! Műszaki ellenőrzés! /. számú Autójavító NV XIII., Váci­ út 45. Telefon: 200—925 //. számú Autójavító NV XIII., Révész­ u­­t —5. Tel: 200—810 N­. számú Autójavító NV XIII., Dózsa Gy.­út 63. Tel: 202-265 Akikre büszkék vagyunk... Csepregi György alig­­­zól a városligeti Kossuth-dijas Nyúlánk, nyílttekintetű, versenyen a kezdők, kategóriájá­ban győztem. Szerényen elhall­gatja itt, hogy ezen a versenyen nem kevesebb, mint 50 induló vett részt s ebből a népes me­zőnyből került ki győztesként —­ nagy előnnyel — a fiatal WM-motorszerelő, a későbbi aranyérmes Hatnapos győztes, húszéves fiatalember Csepregi György, WM-gyári motorsze­relő, a CsMTK ifjú versenyzője, aki a legutóbb lezajlott angliai Nemzetközi Hatnapos Verse­nyen aranyérmet nyert. — Amikor először ültem mo­torra, 17 éves voltam — mondja. - Motorszerelő inasként dol­goztam Szegeden és főnököm, Gyaponyi, az ismert versenyző, elküldött a lakására egy 350-es DKW-gépem­. Nem mondtam, hogy még sosem vezettem mo­torkerékpárt s nem is tűnt fel neki, hogy először vezetek éle­temben. Így lett belőlem moto­ros. Elkezdi a­ versenyzést Szeme felvillan, amikor a ver­seny­karrierjére tereljük a szót: — Gyaponyi „vitt bele” a ver­senyzésbe s 1946-ban egy köl­csönkapott pedálos Csepelen Szegeden arattam első győzel­memet egy salakversenyen — már pesti versenyzők előtt. Később a műhely gyengén ment — beszél tovább elgondol­kozva —s akkor újságkihordás­­sal foglalkoztam. Szólóban és ol­dalkocsival hordtuk a lapokat, jó és rossz időben, száraz és csúszós utakon. Ez jó iskola volt nekem s itt megismerkedtem a nehéz BMW-gépek vezetésé­vel is. A nagy elhatározás Időközben felszabadultam és ekkor úgy éreztem, elég komoly ember lettem ahhoz, hogy felvé­telemet kérhessem a pártba. Ez sikerült s azóta tagja vagyok a Magyar Dolgozók Pártjának — –mondja egy kis büszkeséggel a hangjában. Végleg azonban csak később határoztam el, hogy életpályám­nak a motorszakmát választom. Ez akkor volt —­ meséli —, ami­kor a pesti Csepel-versenyzők vadonatúj, gyári gépeikkel lelá­togattak Szegedre. Közöttük volt Urálik István is, akinek fivére akkor Szegeden egyesületem szakosztályvezetőjeként műkö­dött s az ő közvetítésével jelent­keztem a WM-be motorszerelő­nek. Feljöttem Pestre és nemso­kára sikerült is bejutnom oda, ahova szívem vágyott — a Cse­pel motorkerékpárgyárba. Siker és balszerencse Baján A bajai háztömb körüli verse­nyen— mondja Csepregi—sike­rült győznöm a 100-as k­ategó­­riában. A helybeli tanító, aki ott volt a nézők sorában, ekkor köl­csönadta új 250-es Jawa­t motor­­ját, amellyel megnyertem a 250-es és 350-es kategóriákat is. A befejező számban, a Baja vá­ros bajnokságáért lefutott verse­nyen azonban Csepel 100-asom­­mal egy eldobott paprikán el­csúsztam és vállcsontomat tör­tem. — Amikor a kórházban feküd­tem, felkeresett a CsMTK szak­osztályvezetője és közölte, hogy jövőben az egyesület ad gépet nekem a versenyzéshez — em­lékezik vissza, majd elmondja, hogy a MOGART versenyén a Városligetben Reisz István mö­gött második lett s közben a túrabajnokságban is az első helyre küzdötte fel magát. Amikor a TAMS-on elért pompás Csepel-csapatgyőzelem­­ről érdeklődünk, amelynek Csep­regi György is részese volt, el­mondta, hogy már akkor, ami­kor Varga WM-gyári vezérigaz­gatóhelyettes megígérte, hogy a tátrai versenyen sikert elért ver­senyzők a Nemzetközi Hatnapo­son is elindulnak, elhatározta, hogy minden tudását és igyeke­zetét erre a nagy feladatra kon­centrálja. Arra a kérdésre, büszke-e, hogy alig 20 éves korában már az aranyérmet nyert Hatnapos Versenyzők nemzetközi sikerével dicsekedhetik, amikor ezért a múltban a magyar versenyzők éveken keresztül küzdöttek, Csepregi a következőket mondja: — Nekünk a demokrácia meg­adta a lehetőséget a sikeres sze­repléshez — a többi rajtunk ál­lott. Kísérőink a legnagyobb szeretettel gondoskodtak rólunk, különösen Biró Ferencné mér­nök, aki rendkívül sokat foglal­kozott velünk, bátorított, figyel­meztetett és mindenben segítsé­günkre volt. Csepregi György tanulással igyekszik viszonozni a demokrá­ciának azt a sok jót, amit ka­pott. Az alap-, a haladó- és a szakszervezeti szemináriumokat elvégezte már és az egyéves egyéni tanulmány kapcsán most a bolsevik­ párt történetével is­merkedik meg. Csepregi Györgyön meglát­szik a szellem, amelyben nevel­kedik: szerény, öntudatos, fele­lősségérzettől áthatott. — Hallottam és láttam, mi­lyen gonddal és költséggel ké­szítette elő a gyár és a Sport­­szövetség a hatóságokkal együtt kimenetelünket az angliai Hat­napos Versenyre, úgy véltem, tartozunk a demokráciának az­zal, hogy mindent latba vetünk a siker érdekében. Ez eltökélt szándékom volt és minden erőm­mel erre törekedtem — mondja Csepregi György és még meg­kér, hogy ne emlékezzünk meg túlzott dicsérettel róla — aki csupán kötelességét teljesítette. Ezzel búcsúzik el tőlünk egy azok közül , akikre büszkék vagyunk! A hazaérkező aranyérmes-győztes Csepregi Györgyöt édesanyja virágcsokorral fogadja a pályaudvaron. Az első saját motor — Részletre vásároltam egy Csepel 100-ast — mondja és az­ VILTCSEK JENŐ autóalkatrészek, dugattyúk, dugattyú gyűrűk és dugattyú csapok Mercedes sz­­ély. Wanderer, DKV, Opel-Blitz autókhoz Budapest, VIII., Futó­ u. 55. Telefon: 138-229. Mindenre kiterjedő figyelemmel... — Magam készítettem elő a motoromat — mondja s igye­keztem ezt a munkát mindenre kiterjedő figyelemmel elvégezni. A versenyen már a második na­pon leszűrtem a szerzett tapasz­talatokat s azokat felhasználtam a további etappokon. Kérdésünkre elmondta, hogy kilométeróra hiányában kezdet­ben nem volt meg a helyes idő­­érzéke annak a megállapítására, milyen hosszú utat tett már meg az indulás óta. Ezért eleinte­­ a legtöbb versenyzőhöz hason­lóan, túlságosan gyorsan haj­tott, hogy a kontroll­ idejét el ne késse, de később rájött, hogy helyes időbeosztással és amint mondja, „józan mérlegeléssel’’ nem kell gépét feleslegesen le­strapálnia. Galuska József gyulai HSzNSz pompás szereplése a kiskundorozsmai és szegedi salakversenyen A szegedi Szabadságharcosok nagy fába vágták a fejszéjüket Egy nap alatt két salakversenyt rendeztek. Egyet délelőtt Kis­­kundorozsmán, a másikat pedig délután Szegeden.. A kiskundo­rozsmaiak életükben először láttak salakversenyt s ez a meg­nyilvánult érdeklődésben is ki­fejezésre jutott. A nézők száma meghaladta az 1500-at, míg a délutáni szegedi versenyen kb. 5000 ember jelent meg. A sze­gedi salakverseny eredményei: 100 kcm: 1. Kiss Béla MSzHSz Gyula, 2. Kocsis Mátyás MSzHSz Szeged, 3. Kalló Mihály MSzHSz Gyula, 4. Kasza István MSzHSz Szeged. — 125 kcm. 1. Kocsis Mihály MSzHSz Szeged. 2. Kiss Béla MSzHSz Gyula. 3. Baki Gyula MSzHSz Csepel. 4. Balló József MSzHSz Csepel. — 250 kcm. 1. Ferenczi József MSzHSz Szeged, 2.­­Fodor László MSzHSz Szeged, 3. Hegedűs József MSzHSz Szeged, 4. Baki Imre MSzHSz Gyula. — 350 kcm: 1. Galuska József MSzHSz Gyula, 2. Ferenczi József MSzHSz Szeged, 3. Fodor László MSzHSz Szeged, 4. Hegedűs Jó­zsef MSzHSz Szeged. — 500 kcm: 1. Galuska József MSzHSz Gyula, 2. Ferenczi József MSzHSz Szeged, 3. Hegedűs József MSzHSz Szeged. — Oldalkocsik: 1. Gyaponyi József MSzHSz Sze­ged, 2. Veress István MSzHSz Gyula. A versenyen komolyabb bu­kás nem történt. Kitűnt a gyu­lai Magyar Szabadságharcos Szövetség versenyzőinek kitűnő szereplése, akik már az FTC bajnoki salakversenyén is be­mutatták tudásukat.­ ­ KERÉK - DÍSZTÁRCSA - KERÉKCSAVAR - JAVÍTÁS - ÁTALAKÍTÁS V. Légrády Károly-6. 5. 2*ELOSBA Telefon: 200-1 83

Next