Autó-Motor, 1951. július-december (4. évfolyam 13-24. szám)

1951-07-01 / 13. szám

A versenyek nyilvánossága is sok kívánnivalót hagyott maga után. A műhelyekben elhanyagolták a verseny állását jelző táblák, a legjobbak neveit feltüntető feliratok rendszeres vezetését, ami természetszerű következménye volt annak, hogy sok helyen nem is értékelték pontos időben a versenyek eredményeit. A páros versenymozgalom kezdeti hibákkal küzd, még az is előfordul, hogy nem azonos jellegű vállalatokat hívtak ki versenyre a mi üzemeink, így éppen ezen az értekezleten derült ki, hogy a Szegedi TEFU — nem a saját hibájából — az egyik késárugyárral áll párosversenyben . . . De a verseny feltételeinél is lazaság tapasztalható." A vállalatok általában azokat a pontokat vették fel a verseny feltételei közé, ahol előreláthatólag a legkönnyebb számukra jó eredmények elérése. Pedig a versenynek éppen a nehézségek, a szűk keresztmetszetek kiküszöbölésére kell irányulnia. A verseny nem lehet „sétagalopp”, amelyen minden erőfeszítés nélkül teremnek a győzelmi babérok. Még a kiértékelésnél is gyakran elfelejtik nyilvánosságra hozni azokat a pontokat, amelyek a lemaradásról tanúskodnak. A Sztahanov-mozgalom komoly mértékben fejlődött. Kéthónapos versenyszakasz alatt 268 sztahanovista kapott oklevelet, csaknem annyi, mint a Sztahanov-mozgalom egész elmúlt esztendejében. Hibája azonban a „hullámzás” : a sztahanovisták általában nem tartják meg eredményeiket. Ennek köszönhető, hogy ugyanezen időszakban mindössze 21-en kaptak sztahanovista jelvényt. Ennek okára Kovács István elvtárs mutatott rá legutóbbi előadásában, amikor a kádermunka hiányosságairól beszélt. Vállalatvezetőink ugyanis nem tekintik a sztahanovistákat olyan kádereknek, akikkel állandóan foglalkozni kell s a műszaki értelmiségiek sem fektetnek súlyt arra, hogy továbbfejlesszék a sztahanovisták tudását. Mindenesetre változást jelent majd ezen a téren, hogy sztahanovista üzemrészeket szervezünk. Szakmánk területén „sztahanovista műhellyé” szervezik a MÁVAUT gumijavító üzemét, az Autótaxi fődarabműhelyét és a Fővárosi Autóbusz akkumulátor-műhelyét. A sztahanov- és újítási mozgalom kettősségét még nem sikerült területünkön felszámolni. A két mozgalom összekapcsolásának szervezeti feltételeit ugyan alapjában megteremtették már azzal, hogy a minisztérium főosztályán azonos szervek foglalkoznak a kétféle feladattal. Eddig azonban egyedül a TEFU- központban alakult meg az „Újítási és munkaverseny csoport”, ahol szűkebb területen is közös szempontok szerint irányítják ezeket a kérdéseket. A legújabb rendelkezések szerint a legjobb újítóknak sztahanovista oklevelet lehet adni, így kapta meg a megtisztelő sztahanovista címet Várhegyi István, az Autóbusz-főműhely művezetője, aki a Diesel-előkamra módosításával évente sokszázezer forintos megtakarítást ért el. A munkamódszerátadás nem történik tervszerűen. Területünkön nincsenek függetlenített munkamódszerátadók , élenjáró dolgozóink csak ötletszerűen, mellékfoglalkozásként adják tovább tapasztalataikat. A minisztériumban azonban már megkezdődött a sztahanovista munkamódszerek tudományos elemzése, tömeges terjesztésének megszervezése. Megváltoztatják a sztahanovista cím odaítélésének eddigi bürokratikus módszerét is; az egyéni elbírálás, a „százalékok” száraz figyelembevételének következményeként az érdemesek közül sokan kimaradtak. Különösen a versenyek során derült ki, hogy az üzemek közötti együttműködés nincs eléggé kifejlődve. Ezen a téren főleg az Autómotor javító Vállalat munkájának van nagy jelentősége, amelynek késedelmes szállítása gyakran gátolta az Autójavító Vállalatok versenyeinek kialakulását. Az Autómotorjavító munkáját pedig nagymértékben hátráltatta, hogy a bedolgozó vállalatok nem mindig tartották be a szállítási határidőt. A munkafegyelem terén tapasztalható lazaságok egyes helyeken már bércsalásokká fajultak. Ennek főleg az az oka, hogy a vállalatok vezetői nem tudatosították eléggé a sztahanovisták, a termelés élharcosainak példamutató magatartását. A liberalizmus ezen a téren azt bizonyítja, hogy a vállalatok vezetői nem érzik még eléggé az egyéni felelősség fontosságát. A fegyelem lazasága a gépkocsivezetők között is megmutatkozik : még mindig hetenként 4—5 sofőrt kell eltávolítani — szeszesital fogyasztása miatt. A Rendőrhatóságok ezeknek jogosítványait is bevonják, s a várható eredményeket is ütemszerűen állapították meg, figyelemmel a különböző mozgalmak fejlődésére. Az Alkotmányunk tiszteletére meginduló munkaversenyek legfőbb célkitűzése — a terv teljesítése mellett — az anyagtakarékosság kell, hogy legyen. Ezért az összes versenyfeltételeket ennek megfelelően át kell alakítani. Az anyagtakarékosság szempontjainak figyelembevételével meg kell tehát változtatni az élüzem-feltételeket, a Sztahanov-feltételeket és az üzemek közötti párosverseny feltételeit. Felül kell vizsgálni az üzemek és az egyes dolgozók eddigi hosszúlejáratú versenyszerződéseit, azok eddigi teljesítését és azokat lehetőleg új feladatokkal kell kiegészíteni. Az üzemeknek az Alkotmány ünnepe tiszteletére tett kollektív vállalásait a dolgozók csoportonként, műhelyenként tárgyalják meg s csak akkor fogalmazzák meg véglegesen, ha a dolgozók azokat legapróbb részleteiben is elfogadták. Mert csak a munkapadok dolgozóinak fokozott lelkesedése, a műszaki és adminisztratív munkaerők közreműködése, a műhelyek és üzemek legszorosabb együttműködése s mindezekkel együtt a szocialista munkaverseny új, állandó fellendülése biztosíthatja az 1951. évi terv felemelt feladatainak teljesítését. A vita során számos felszólalás hangzott el, amelyek értékesen egészítették ki a minisztérium képviselőjének beszámolóját. Reményi-Gyenes István ÚJ FELADATOK A munka megjavítására — Gerő elvtársnak a Párt II. Kongresszusán mondott beszéde értelmében — intézkedési terveket kellett készíteni. Ezeknek az a célja, hogy a tervben kiszabott termelékenység ne véletlenektől függjön, hanem az eredményeket tervszerűen irányított munka biztosítsa. Meg kell állapítani pl., hogy a beruházások — építkezések, új gépek, stb. — milyen termelésemelkedést jelenthetnek; pontosan mit várhatunk a Sztahanov-mozgalom, vagy a munkamódszerátadás bizonyos, meghatározott fokig történő fejlesztésétől. Ki kell mutatni, hogy az egyes intézkedések hatása milyen időpontra, milyen mértékben érvényes. Az eddig elkészített intézkedési tervek azonban általában a vállalat egész tevékenységét ölelik fel, így pl. a MÁVAUT vezetői 76 pontban sorolják fel összes elgondolásaikat az inkurrens cikkek átadásáról, a Nazarova-mozgalom fejlesztéséről, a létszámnyilvántartás átrendezéséről, stb., de mindezeket nem ütemezik megfelelően és szóval sem említik, hogy az egyes intézkedések konkréten mennyivel és mikorra segítik elő a termelékenységi terv teljesítését. Ugyanakkor jól fogták meg a terv elkészítését pl. az Autóbusz-főműhelyben, ahol a tervezett intézkedéseket A Dunai Vasműért! Nagy tikárral zajlott la a Hernád utcai autóipari tanulóiskola évzáró ünnepélye. Nem is csoda, hiszen a géptermőszakma utánpótlásai közül 27 kapott éltanuló jelvényt, 36 részesült pénzjutalomban és 47- nek nyújtottak át könyvjutalmat. De talán mindegyiknél boldogabb Bilig Mária, aki ezekben a napokban értesült arról, hogy elfogadták jelentkezését és a nyári szünidőben két hétig Dunapentelén dolgozhatok, az újarcú ifjúság szocialista városának építkezésén. Megérdemelte ezt a kitüntetést, nemcsak jótanulásáért, hanem termelőmunkájáért is, mert az Alkatrészjavító elektromos műhelyében már most állandóan selejtmentesen dolgozik. „Néhány téglát akarok rakni a béke épületére" — mondja és hozzáteszi szerényen : „És tanulni is akarok ott, hogy ezután még jobban végezhessem munkámat".