Autó-Motor, 1952. január-június (5. évfolyam 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
V. ÉVFOLYAM I. SZÁM •HOÉT M dolgoZóAtáboza... 1951 karácsonyán maga a new-yorki érsek adta áldását Koreában azokra a fegyverekre, amelyek ártatlan gyermekek és asszonyok, szabadságukért küzdő harcosok vérét ontani hivatottak. Görögországban halál fenyegeti a fasizmusnak ellenálló hősöket; Tito, a legaljasabb áruló börtöneiben tízezrével sínylődnek a jugoszláv hazafiak; Egyiptomban békés lakosok kunyhóin gázolnak keresztül a brit gyarmatosítók tankjai . Van-e jóérzésű ember ez országban, akinek keze nem szorul ökölbe, ezeknek a gazságoknak sorozatára gondolva? Aki ne gyűlölettel eltelve venné tudomásul, hogy dollármilliókkal támogatják azokat a felforgató elemeket, akiknek az a hivatásuk, hogy kémkedéssel és szabotázzsal, vagy akár gyilkosságokkal próbálják megakadályozni a kizsákmányolás alól felszabadult nemzetek szebb jövőt építő munkáját? Ki ne akarna választ adni a provokátoroknak, a hazugoknak, a rágalmazóknak? A választ kiolvashatjuk az anyák szeméből, akik, a koreai anyák sorsára gondolva, ölelték magukhoz ezekben az ünnepi napokban békésen dolgozó vagy tanuló gyermekeiket, és számokból olvashatjuk ki a választ, számokból, amelyek, a termelés emelkedésének egy-egy lépcsőjét jelezve, szilárd bástyává tömörülnek az imperializmus szennyes nyilai ellen. A számokat költségvetésünk foglalta össze, biztosítva, hogy népgazdaságunk feleslege az elmúlt esztendőben megközelítette a 200 millió forintot, olyan országban, ahol, felszabadulásunk előtt minden évben ennél is nagyobb deficitet kellett a dolgozó népnek fedeznie. És államháztartásunknak ez a feleslege az 1952-es tervévben 285 millió forintra emelkedik. S e feleslegek mögött azok a milliárdok húzódnak meg, amelyekkel az elmúlt évben segítettünk életre új létesítményeket s amelyekkel a jövő esztendőben további alkotások alapjait vetjük meg. Az adatok fegyvertárában jelentős helyet kaptak a gépjárműszakma eredményei is. A Csepel Autógyár új típusok sorozatgyártását indítja el ebben az esztendőben, s a termelés elősegítésére épül már az Autógyár területén az új öntöde és a saját kovácsolóüzem. A soroksári Dugattyúgyűrű Gyár ez évben ugyancsak elektróöntödét kap, hogy biztosíthassa fejlődő járműgyártásunk teljes minőségi gyűrűszükségletét. A Vörös Csillag traktorgyárban felépült az új szerelőműhely, amely lehetővé tette az első magyar földszállító tehergépkocsik (Dumperek) elkészítését. Elkészült már az Ikarus Karosszériagyárban az új, hatalmas autóbusz-szerelőcsarnok s a hűtőgyár. A gépkocsiközlekedés is nagy lépésekkel haladt előre. Új és új vonalakon járnak már a MAVAUT autóbuszai, új bányász- és munkásjáratok szállítják munkahelyükre a dolgozókat. Befejeződött a bérautóhálózat társadalmasítása, a vidéki taxiegyesülés kocsijai immár egységes feltételek mellett szállítják a legkisebb községek lakóit is. Új garázs épül Budapesten a távolsági autóbuszok számára, a bányászjáratoknak Salgótarjánban létesül új telepe. A teherautófuvarozás az elmúlt évben g0y-szer több árut szállított, mint 1950-ben s ez 1952-ben háromszorosra emelkedik. Nagy feladat hárult és hárul a TEFU dolgozóira ötéves tervünk nagy építkezéseinél s a mezőgazdaság szocialista átalakulásánál. Ezek megoldására szükségessé vált a hatalmassá dagadt teherfuvarozási szervezet decentralizálása. Azzal, hogy 18 önálló TEFU-vállalat alakult szerte az országban, 40*/*-kal növekedhetett egy év alatt az egy gépkocsira eső megmozgatott áruk súlya. A munkaerőhiány pótlására a következő évben az eddiginek kétszeresére emelkedik a női munkaerők száma e szakmában. Az autójavító üzemeket tipizálták, így 1952-ben már teljesen áttérhetünk a fődarabok szalagszerű javítására, ami az átfutási idők lényeges csökkentését eredményezi. Átadták rendeltetésének a miskolci autójavító típusmírhelyt, ötéves Tervünk első ilyen létesítményét, amelyet ez évben a szombathelyi hasonló építkezés követ. Műhelycsarnokkal bővült a III. sz. Autójavító és megkezdték már a munkát az V. Javító minden eddiginél nagyobb szerelőcsarnokában. Sorolhatnánk az adatokat oldalakon keresztül. Szólnunk kell arról is, hogy a dolgozók által az elmúlt esztendőben megtakarított üzemanyag gépjárműközlekedésünknek egyhavi szükségletét fedezi. Az első magyar 300 000-es sofőrök már 400 000 km teljesítését vállalták főjavítás nélkül és egyre szaporodik azoknak a gépkocsivezetőknek a száma, akik túlteljesítették kocsijukkal a 200 000 km-t. Ezrek és tízezrek erőfeszítéséből, akaratából, lelkesedéséből nőttek naggyá ezek a számok. Nemcsak a 300*/s-os átlagot elérő Uberhardt Géza gumijavító, az üzemanyag 25/*-át megtakarító Diószegi Lajos autóbuszvezető, a kilométer- és bevételi tervét 180'/*-ra teljesítő Suszter Ferenc tehergépkocsi vezető és a szakma többi legjobbjainak eredményei ezek az adatok, hanem a „szürke dolgozóké” is, akik a szovjet emberektől tanult öntudattal, a szovjet emberektől elsajátított munkamódszerekkel és igen gyakran a Szovjetuniótól kapott gépekkel napról-napra túl akarják szárnyalni nemcsak a normát, hanem önmagukat is. S most új tervév indul, új, még nagyobb feladatok előtt állunk. Az autószakma öntudatos dolgozói s velük az egész magyar dolgozó nép milliói nem feledkeznek el arról ezután sem, hogy minden százaléknyi emelkedés a termelés grafikonján újabb válasz a háborúra törő imperializmus aljas provokációira. 1952. JANUÁR 1. 3