Autó-Motor, 1952. január-június (5. évfolyam 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Az új tervév indulásához hatalmas lendületet ad a MÁVAUT dolgozóinak a Minisztertanács vándorzászlajáért folyó harc A Minisztertanács — amint ismeretes — határozatot hozott, hogy az Alkotmány ünnepének tiszteletére kezdeményezett munkaverseny győztes üzemei részére alapított Vándorzászlókat — a zászlókkal járó 50 — 100.000 forintos pénzjutalommal együtt — augusztus 20-án kívül minden évben másodszor is, mégpedig január első felében odaítéli. A legutóbbi jelentés szerint a közlekedési vállalatok közül ebben a versenyben eddig a legesélyesebbnek a MÁVAUT bizonyult. Dicsőséget jelent ez az egész autószakma részére, hiszen a győztesnek a vasút és a posta nagyszerű üzemeinek teljesítményeit kell túlszárnyalnia, így került az utóbbi napokban reflektorfénybe a távolsági gépjárműközlekedés hatalmas fejlődése. Hogy mit jelent ez a fejlődés, egyetlen adatból kiviláglik : amíg a Horthyuralom utolsó „békeévében", 1938-ban, egész esztendő alatt összesen 261 millió volt a távolsági autóbuszutasok száma, addig a MÁVAUT gépkocsijai mostanában 5 millió utast szállítanak havonta. Huszonötszörös emelkedés ez ! De nincs megállás: az Ötéves Terv azt tűzte ki a Vállalat dolgozói elé, hogy 1954 végére egyetlen falu se legyen „eldugott” az országban ; a helységeket, amerre azelőtt „a madár se járt”, gépjárművek kapcsolják be a társadalom és a gazdasági élet vérkeringésébe. És a MÁVAUT dolgozói méltónak bizonyultak a megtisztelő feladathoz. Mert ahhoz, hogy most az élre kerültek, kimagasló eredményt kellett elérniük elsősorban az 1951. évi terv túlteljesítésében. Az utolsó jelentés szerint — december 23-ig 24,7 %-kal több bevételt értek el és kocsijaik 18,3%-kal több kilométert futottak le — kevesebb létszámmal, kisebb béralappal, mint a megállapított keret! Ilyen győzelem nem születik „magától”. Ehhez emberek kellenek, dolgozók, akiknek októberben „csak" 83%-a, de novemberben már 87 %-a állt egyéni versenyben. Az udvaron, minden üzem bejáratánál táblákon olvashatjuk az élenjárók neveit: Tábori Lajos lakatos : 220%, Soós 11. István nyerges: 263%... Újból találkozunk, természetesen, régi ismerősünk, Oberhardt Géza gumijavító nevével is, aki talán egy év óta tartja a „szakma legjobb dolgozója” címet és rangot. Nem is tudja pontosan megmondani, hányadszor tisztelik meg az első hellyel, mint ahogy arra sem képes határozott választ adni: 1953 év végén, vagy 1954. év elején tart-e tervében. Ez elég hiba, mert a versenyszervezés bizonyos hiányosságaira utal. De ezt a hiányosságot áthidalja a 368,1%. Überhardt Géza december havi átlagteljesítménye, amely lendülettel viszi magával a gumiműhely minden munkását, hogy melléje zárkózva elérjék a „sztahanovista műhely” büszke rangját. — Itt, a gumiműhelyben — mondja Oberhardt elvtárs — igazán élesen lehet látni, mennyire elsősorban a munkánkkal verhetjük vissza az imperialisták minden, gyűlöletet keltő mesterkedését. Mert mindnyájan tudjuk : nem nagyon akarnak nekünk gumit szállítani, hogy ezzel is hátráltassák nagy terveink megvalósítását. Mi meg, a MÁVAUT gumiműhelyében úgy felelünk erre, hogy megkétszerezzük a gumik étetlabszmát. Garantáljuk, hogy a gumijavítás visszamaradása miatt sohasem lesz fennakadás a városok és falvak közötti autóbuszközlekedésben. — Hát ez bizony „bitang, nagy pofon" az imperialistáknak — bólint rá Bartos Bál, Oberhardt tanítványa, aki november 7 óta maga is sztahanovista. Úgy látjuk, a gumisoknak már nem is nagyon kellett „elfogadni” Kalmár Imre alvázszerelő felhívását, aki — a Rődermozgalomhoz csatlakozva — felszólította a MÁVAUT sztahanovistáit, hogy munkamódszerátadással vállalják a még gyengén dolgozó, tapasztalatlan munkások teljesítményének felemelését. Kalmár Imre átlagteljesítménye 368%. Kiss Imre szerelő novemberben még alig érte el a 100%-ot ; ez a teljesítmény december első napjaiban már 120%-ra nőtt és Kalmár Imre azt vállalta : év végére a 140 %-ot is eléri. — Kalmár elvtárs vállalta, én meg teljesítem — erősíti a volt segédmunkás, aki már a legtöbb operációnál magáévá is tette oktatójának munkamódszereit. Mert tudja, hogy az egyéni tervek túlteljesítése az alapja az üzemi tervek túlteljesítésének. A zászló elnyerésének második feltétele: az anyagtakarékosság. Itt elsőnek a 100.000-es mozgalomról kell beszélnünk, amely a fődarabok élettartamának meghosszabbításával a nehezen pótolható alkatrészek megtakarítását segíti elő. A gépkocsivezetők 80 %-a vesz részt a mozgalomban ; a gépkocsik felét a Nazarova-mozgalom feltételei alapján a gépkocsivezetőkből, szerelőkből és kalauzokból alakult brigádok ápolják. Igen ötletes és követendő Falusi Mihály versenyfelelősnek az a módszere, hogy havonta minden gépkocsivezetőhöz eljuttatja a jegyzéket, amelyben összeállította minden gépkocsi valamennyi fődarabjának addigi kilométerteljesítményét. Érdemes feljegyezni, hogy egy év alatt a fődarabok átlagos élettartama , a motornál 41.317-ről 62.677 km-re, a sebességváltónál 37.583-ról 61.929 km-re, az első tengelynél 45.832-ről 46.409-re, a kormánynál 44.127-ról 60.603-ra emelkedett, egyedül a hátsóhíd átlaga csökkent 52.670-ről 50.517 km-re. A MÁVAUT-nál dolgoznak az ország első „300.000-es sofőrjei”, akik közül kiemelkedik a Csányi F. György—Lőrincz Kálmán-pár, akik kocsijuk minden egyes fődarabjával már 315.000 km-t futottak le. Kuli, Zsengellér, Gaál és Kovács elvtársak a sztálini születésnap tiszteletére 400.000 km teljesítését vállalták! Jelentékeny a megtakarítás üzemanyagban is. A vállalat dolgozói az év IV. negyedére a benzinfogyasztásnál 9%-os, gázolajnál pedig 1.0%-os csökkentést ajánlottak fel. S a decemberi második dekádban benzinből 1. 9 %-kal, gázolajból 13.3 %-kal fogyasztottak kevesebbet az előirányzottnál. A Gazda-mozgalom nyilvántartásából kiderült, hogy régi anyagok felhasználásával január 1-től december 10-ig pontosan 907.661 Ft megtakarítást értek el. Igen érdekes megoldásokkal ismerkedhetünk meg. Az Ózdi Kohászati Üzemekben például a háborúból ottmaradt, beöntésre váró ágyúcsöveket találtak. Azonnal elkérték, illetőleg másfelestre- Oberhardt Géza 41- munkás-sztahanovista, a szakma legjobb gumijavítója (jobbról) és tanítványa, Bartos Pál, aki Oberhardt elvtárs munkamódszerének segítségével november 7-én ugyancsak elnyerte a sztahanovista oklevelet