Autó-Motor, 1952. július-december (5. évfolyam 13-24. szám)
1952-07-01 / 13. szám
A haladó műszaki normák L. TOMASPOLSZKIJ cikke nyomán „Technikai normák nélkül a tervgazdaság lehetetlen. A technikai normák kellenek azonkívül arra is, hogy az elmaradt tömegeket az élenjárók előbbre vigyék. A technikai norma a nagy szabályozó erő, amely a termelésben a munkások széles tömegeit a munkásosztály élenjáró elemei közé csoportosítva szervezi meg. Következésképpen szükségünk van a technikai normákra, de nem azokra, amelyek most érvényben vannak, hanem magasabbakra” — mondotta Sztálin elvtárs 1935. november 17-én a sztahanovisták első össz-szövetségi tanácskozásán. A haladó műszaki normák hatalmas fegyvert jelentenek a munkatermelékenység emeléséért és a termelési tervek túlteljesítéséért folyó harcban. A termelési eszközök kihasználásának haladó műszaki normái nagyban növelik a népgazdasági tervek mozgósító szerepét. A gazdasági tervek ugyanis szorosan kapcsolódnak a szocialista munkaversenyhez, amely azon az elven alapul, hogy általános emelkedés csak az élenjárók tapasztalatainak terjesztésével érhető el. A szocialista tervezés tehát a haladó normákon alapul és a dolgozók alkotó kezdeményezésének kimeríthetetlen forrásul szolgál és a legszorosabb összefüggésben van a fő termelőerővel, a termelés aktív tényezőjével, a munkaerővel. A munkás új helyzete a termelésben, az új munkafeltételek szolgáltak alapul a szocialista társadalmat jellemző haladó, műszakilag megalapozott normák keletkezéséhez. A munkanormák a szocialista társadalomban új mutatószámokat képviselnek, amelyek kifejezik a maguknak, saját államuknak dolgozó szovjet emberek szabad alkotó munkájának sajátosságait; olyan munkafeltételeket jeleznek, amilyenek sohasem voltak és nem is lehetnek a kapitalizmusban. A szocialista rendszer győzelme a Szovjetunióban gyökeres változásokat idézett elő az ország gazdaságában és az emberek tudatában. Az az óriási munka, amelyet a Bolsevik Párt mindig folytatott és fáradhatatlanul folytat most is a dolgozók nevelése terén, nagyszerű gyümölcsöket terem. A Szovjetunióban az állam érdekei és minden egyes dolgozó érdekei egybeolvadnak. A szovjet ember tudatában a társadalom javára végzett munka elválaszthatatlan a saját egyéni boldogulására végzett munkától. Minden dolgozó tudja, hogy a társadalmi vagyon gyarapítása egyúttal a saját egyéni életfeltételeinek megjavítását is jelenti. A szovjet emberek egymással versenyezve eltakarhattak az útból mindent, ami elavult, ami konzervatív és akadályozza az előrehaladást; átveszik az élenjárók tapasztalatait, alkalmazzák az új technikát, a munka és a termelés megszervezésének tökéletesebb módszereit, az újabb technológiai eljárásokat. A haladó norma megállapítása bonyolult folyamat. Szerintünk a folyamat sémájának nagy általánosságban a következőnek kell lennie: először: fel kell tárni és tanulmányozni kell a vállalatnál előforduló fogyatékosságokat, a belső termelési tartalékokat és ki kell jelölni a fogyatékosságok kiküszöbölésének és a “tartalékok felhasználásának módjait; másodszor: tanulmányozni kell az élüzemek, az élenjáró műhelyek és az egyes sztahanovisták tapasztalatait, vívmányait és biztosítani kell az általánosított tapasztalatok elterjesztését; harmadszor: számításba kell venni a további technikai haladást. A haladó normák tervezéséhez nem lehet formalisztikusan hozzáfogni. Ha az adott vállalatnál vagy műhelyben új, nagyobb teljesítőképességű gépi berendezést szerelnek fel, ezt feltétlenül számításba kell venni a normák tervezésénél. Az új normák, amelyeket tökéletesebb gépi berendezésre terveznek, túlszárnyalhatják azokat az eredményeket, amelyeket a sztahanovisták értek el régi gépekkel, így például a kohók hőgazdálkodásának automatikus szabályozása s az érc és a mész folyamatos adagolásának megszerzevése olyan nagy befolyással lehet a kohók termelékenységére, hogy az új haladó normát feltétlenül olyan színvonalon kell megállapítani, amely felülmúlja a régi, kevésbbé tökéletes technikával dolgozó élenjárók eredményeit. Ez teljesen törvényszerű lesz, hiszen a haladó normának az embereket a technikai haladásra, az új technikaalkotó elsajátítása és a dolgozók szakképzettségének szüntelen emelése felé kell irányítania. Ugyanilyen módszerrel kell tervezni a nyersanyag, a segédanyag, az üzemanyag és az energia felhasználásának normáit is, így például ha a termelésbe bevezetik egyes gyártmányok szabványosítását, ez a szóban lévő gyártmányok további mechanikai megmunkálásánál a ráhagyások csökkenéséhez vezet, ami viszont kevesebb fém felhasználását teszi lehetővé. Másik példa: ha bevezetik a kenőolajok regenerálását és a műhelyeket ellátják megfelelő készülékekkel, a kenőanyagok felhasználásának normája csökken. Az ilyen normák az egész gyárat a szabványosítás mielőbbi bevezetésére és az olajregenerálás mindenütt való alkalmazására ösztönzik. Ha ezeket a rendszabályokat a tervbevett határidőknél korábban valósítják meg, akkor ez lehetőséget nyújt a gyárnak, hogy további megtakarítást érjen el különböző anyagokban. Tudatában kell lenni annak, hogy a haladó műszaki normák tervezése aktív, nem pedig passzív, szemlélődő folyamat. A normák tervezése lehetetlen a termelés szervezésével és technológiájával kapcsolatos,változatos és bonyolult kérdések megoldása nélkül. Ez ugyanis megköveteli a vállalatoknál érvényben lévő technológiai eljárások megváltoztatását, a gépi berendezés jobb kihasználását, modernizálását, a vállalat ellátását új, magas termelékenységű szerszámokkal és készülékekkel, az automatizálás bevezetését stb. A haladó normák tervezésének folyamatában elő kell irányozni a termelés további észszerűsítését. Ezt a bonyolult kérdést csak akkor lehet sikerrel megoldani, ha aktívan részt vesz benne a gyár minden dolgozója, a sztahanovisták, a mérnökök és a technikusok,a tudósok kötelessége segítséget nyújtani ebben a munkában, a vállalati vezetőnek pedig élére kell állnia ennek az akciónak. Nagy és rendszeres munkára van szükség a haladó normák bevezetéséhez és túlteljesítésükhöz szükséges feltételek megteremtéséhez. Ezeket a normákat a dolgozók széles tömegeinek közkincsévé kell tenni. Ebben van a haladó normák életereje, amelyek a szocialista termelési módot jellemzik. 3