Autó-Motor, 1953. január-június (6. évfolyam 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

A gépjármű­közlekedés és javítás helyzete az új év küszöbén írtat Ivács Béla, a Közlekedésügyi Minisztérium VI. Gépjárműközlekedési Főosztályának h. vezetője Befejeztük szocialista jövőnket építő ötéves tervünk döntő harmadik évét. Kitűzött feladataink nagysága, komolysága és végső céljának belát­hatatlan perspektívája népgazdaságunk minden ágától és azon belül min­den egyes dolgozótól az átlagosnál feszítettebb erőkifejtést kívánt. Pár­tunk és kormányzatunk vezetése, a Szovjetunió és a népi demokratikus államok segítsége és tapasztalatainak felhasználása, valamint dolgozóink öntudatának és fegyelmezettségének emelkedése azonban megadott min­den lehetőséget ahhoz, hogy az 1952. évre kitűzött terveink téglából, vas­ból és acélból épült élő valóságokká váljanak. Ez a megállapítás népgazdaságunk minden ágára érvényes és így ez alól nem kivétel a közlekedés egyik legfiatalabb és fejlődésben lévő szek­tora, a gépjárműközlekedés sem. Bár kitűzött és teljesített terveink összeállításának és értékelésének végső eredményei még nem ismeretesek, azonban az előző negyedévek jelentései, valamint Rákosi és Gerő elvtársak beszámolói alapján minden remény megvan arra, hogy a tervtörvény által kiszabott feladatainkat szakmánk is teljesítette, sőt egyes vonalakon túlteljesítette. Hogy fejlődésünket igazoljuk és beszámolhassunk az elmúlt év mun­kájáról, rövid összehasonlítás keretében szembe kell állítani az 1952. év eredményeit az előző év kiindulási alapot jelentő tényszámaival. A forgalom lebonyolításához szükséges kocsipark 1952. év folyamán 33,8%-kal emelkedett az előző gazdasági évhez képest. Ezen belül személy­szállító gépjárműparkunk 50%-kal, teherautóállományunk pedig 24,4%-kal növekedett. Ez a növekedés természetesen a teljesítményekben is a várha­tónál kedvezőbb emelkedést eredményezett. A teherautófuvarozás kilométerteljesítménye 25,4%-kal, árutonnakilo­­méter-teljesítménye 44,5%-kal, raksúlytonnakilométer-teljesítménye 33,8%-kal, a megmozgatott áruk súlya 10,5%-kal emelkedett az előző gazdasági évhez viszonyítva. A teljes termelési érték kereken 32%-kal magasabb a múlt évinél. A fenti számokból élénken értékelhető, hogy milyen nagy feladatokat kellett végrehajtani, hogy a vasúti árufuvarozás mellett mind nagyobb és nagyobb tért hódít a helyközi fuvarozást végző tehergépkocsiszállítás. A távolsági autóbuszközlekedés kilométerteljesítménye 44%-kal, utas­kilométer-teljesítménye 43,7%-kal, férőhelykilométer-teljesítménye 35,5%-kal múlta felül az 1951. évi teljesítményeket. Termelési értékben az emelkedés 20,4% volt. A fokozott forgalmi teljesítmények természetesen kocsiparkunk fenn­tartását és nagyjavításait ellátó javítóiparunk feladatait is jelentősen meg­növelték. Az 1951. évhez képest a szakma teljes termelési értéke 35,4%-kal volt magasabb. A fenti eredmények kialakításához nagy segítséget nyújtottak a főleg szovjet tapasztalatok alapján bevezetett különféle mozgalmak. Az 1949-ben kibontakozó 100.000 km-es mozgalomba az idén már válla­lataink gépkocsivezetőinek 78%-a kapcsolódott be. Ugyancsak jelentős mértékben emelkedett azoknak a javítóipari dolgo­zóknak a száma, akik a „Javítók a 100.000 km-ért” című mozgalomban tevékenyen és eredményesen részt vesznek. A sztahanovisták száma szakmánkban 1142 fővel emelkedett s így ebben az évben megkétszereződött. Fejlődés mutatkozott a Nazarova-, Kuz­­nyecov-, Gazda- és Rőder-mozgalmakban és jelentősen szaporodott az üzemanyag megtakarítására irányuló egyéni számlák száma. Az újítómozgalom kiszélesedése számos új, fejlettebb technikájú munka­­módszer bevezetését tette lehetővé. Segítette ezt az eredményt, hogy az eddig elhanyagolt ötletnapokat rendszeresen megtartják és folyamatosan ellenőrizzük az itt felvetett javaslatok megvalósítását. Igyekeztünk, hogy a vállalatok és maguk a dolgozók is felajánlásaikat terveik teljesítésére, illetőleg túlteljesítésére tegyék meg. A vállalatok főleg a IV. negyedévre tett vállalásaikat készítették el körültekintőbben, mint az előző években, s különösen nagy lendületet láttunk a Sztálin elvtárs születés­napjára tett felajánlásoknál. Javulás mutatkozik a munkaversenyek nyilvá­nosságánál. Azonban itt még — különösen vidéki viszonylatban — igen sok a tennivaló. Népgazdaságunk ismét jelentékeny beruházásokkal segítette szakmán­kat. Többmillió forint értékben támogattuk a teherautófuvarozást, amikor Nyíregyházán új TEFU-telepet adtunk át a forgalomnak, Budapesten pedig a II. TEFU részére a Pillangó­ utcában építettünk korszerű szervisz­­helyiséget. Megkezdhette működését a MAVAUT új nagy garázsa. Az autó­javító vállalatoknál a III. Javító tanműhelyt, a XIII. Javító pedig irodai és jóléti helyiségeket kapott. A beruházásoknál kell megemlítenem az új Csepel-tehergépkocsik folya­matos forgalomba állítását, a személyforgalomban pedig mind a MAVAUT, mind a Fővárosi Autóbuszüzem részére új „Ikarus—30” és „Ikarus—60" típusú autóbuszok beszerzését tettük lehetővé. A MAVAUT feladata volt a bányász- és munkásszállító járatok további kiszélesítése. Szaporítani kellett a menetrendszerű járatoknál elsősorban a városokhoz és ipari gócpontokhoz irányuló vonalakat, meg kellett oldanunk a tanulók és ipari tanulók szállítását és figyelemmel kellett kísérnünk a mezőgazdasági dolgozók, a tszcs-k és gépállomások közlekedési érdekeit. Fontos feladatunknak tekintettük az elmúlt évben is, hogy a vasúti állomás­sal nem rendelkező községek és ipartelepek dolgozói részére megfelelő uta­zási lehetőséget biztosítsunk. Széleskörű mozgalmat indítottunk a gépkocsik gazdaságos kihasználá­sának fokozására. Szaporítottuk a pótkocsikat és súlyt fektettünk a vissz­­fuvarok helyes megszervezésére. Szorosabbra vontuk az együttműködést a fuvarozó és fuvaroztató vállalatok között, mert ez a kooperáció a gép­kocsik kellő kihasználásának egyik legfontosabb alapja. Vállalataink meg­keresték a teherautókat nem elég gazdaságosan foglalkoztató megbízóikat és szakmai tanácsokkal látták el őket mind az autók teherbírásának, mind a fuvarozásra előírt időnek helyesebb kihasználására. Ennek nyomán szá­mottevő javulás mutatkozik ezen a téren. Szaporítottuk az éjszakai fuvarokat és egyre növekvő számban közöt­tünk 12, illetve 23 órás foglalkoztatást megkívánó kötbéres szerződéseket. Fokoztuk az úgynevezett „közlekedésileg árnyékolt”, vasúttól elzárt területek bekapcsolását az ország vérkeringésébe azzal, hogy tovább szer­veztük a darabárus, menetrend szerint közlekedő tehergépkocsi-járatokat. Nyolc új vonallal 19-re szaporodott már az ilyen darabárus járatok száma. A műszaki szolgálat és javítás vonalán is mutathatunk fel eredmé­nyeket. Igyekeztünk megvalósítani a szalagszerű javítást és befejezni a vállalatok tipizálását. Rátértünk az árjegyzék alapján való kiszámlázásra és általában javítottunk számlázási rendszerünkön. Gépkocsiállományunk munkaképességét azzal fokoztuk, hogy a szovjet tapasztalatok alapján bevezettük a „Tervszerű Megelőző Karbantartást”. * Nagyok ezek az eredményeink, de még többet tudtunk volna elérni. Rá kell mutatnunk tehát a hibákra és hiányosságokra is, amelyek egyes terü­leteken károsan befolyásolták munkánkat. Elsősorban arról kell beszélnünk, hogy a közúti balesetek száma ismét szaporodott. Országos méretű nevelőmunkát kell tehát folytatnunk a baleset­­mentes közlekedés megjavítása érdekében, meg kell szüntetnünk azt a lehetetlen állapotot, hogy a közlekedési szabályok be nem tartása, a fegyel­mezetlenség és hanyagság sokmilliós károkat okozzon a népgazdaságnak, sőt emberéleteket is pusztítson el. Főosztályunkon ennek a munkának a megszervezésére és irányítására baleseti csoportot létesítettünk, amelynek tevékenységétől sokat várunk a következő esztendőben. Szorgalmaznunk kell a „Vezess baleset nélkül” mozgalom országos elterjedését. Az autóközlekedési, szállítási és javító vállalatok mindent átfogó irá­nyítását a jelenlegi szervezeti felépítés nem tudja kellően biztosítani. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok példája alapján elsőnek Debrecenben szerveztük meg az Autóközlekedési Igazgatóságot, amely közelebb tudja vinni a felügyeleti és hatósági jogkör gyakorlását az irá­nyítása alá beosztott területhez, s így jobban fel tudja mérni és gazdasá­gosabban tudja kielégíteni a jelentkező fuvarigényeket. A debreceni tapasz­talatokat fogjuk azután országos méretekben hasznosítani. A TEFU-vállalatoknál — amint a közölt statisztikából is kitűnik — a gépkocsik kihasználtsága aránylag elég kedvező képet mutat. Közel sem használják ki azonban megfelelően a gépkocsikat a célfuvarozási vállalatok és a közületek. Még jobban ki kell építenünk kapcsolatainkat a fuvaroz­tató vállalatokkal és biztosítani a pót- és visszfuvarok országos meg­szervezését. Hatékonyan működő menetirányítást kell tehát szerveznünk és ezt a ,,diszpécser”-szolgálatot szorosan összehagolni az Autóközlekedési Igazgatóság munkájával. Idetartozik a megrendelt gépkocsik pontos idő­ben való kiállításának biztosítása is. Tovább kell csökkentenünk a javítások átfutási idejét. Sok panasz érke­zik a számlázásokra és komoly kifogások merültek fel az elmúlt évben a javítások minősége tekintetében is. Minőségileg és mennyiségileg sem megfelelő az alkatrészellátás. Meg­kezdtük ugyan az Alkatrészgyár megszervezését, de ez mostanáig nem jelentett még komoly segítséget. Miután az Alkatrészgyár felállítása a múlt évben terven felüli feladat volt, nem tudtuk a szükséges gépeket és anya­gokat kellően biztosítani. Az új esztendőben az Alkatrészgyár remélhetőleg jelentősen enyhíteni fog javítóiparunknak ezen a legszűkebb keresztmet­szetén. Forgalmi vállalataink tervteljesítését nagymértékben zavarta a gumi- és akkumulátorhiány. Dolgozóinkra hárul elsősorban a feladat, hogy a gumik és akkumulátorok élettartamának meghosszabbítása útján segítsenek leküz­deni ezt a nehézséget. Rákosi elvtárs legutóbbi beszédében rámutatott az alapanyag — fő­ként a szén — termelése növelésének fontosságára. Igen sok függ ezen a téren a MAVAUT dolgozóitól, akiknek végleg meg kell szüntetniük a bányászjáratoknál a kimaradásokat és késéseket. Fokoznunk kell a beruházások ütemét, kellő eréllyel biztosítani az elő­írt építkezések időbeni befejezését. Gépkocsiállományunk szakszerű karban­tartását, főleg a „Tervszerű Megelőző Karbantartást” minden eszközzel elő kell se­gítenünk. Szorgalmazni fogjuk tehát mozgószerviszek és a kihelyezések területén felállítandó szerviszállomások létesítését. A tervezésnél ezúttal már alkalmaztuk a „Műszintterv”, a Műszaki Szervezkedési Intézkedések Tervének gyakorlati alkalmazását. Még jobbat kell azonban igénybe vennünk a dolgozók kezdeményezéseit a vállalatok műszaki tervének kidolgozásánál. Meg kell erősítenünk a vállalati és állami fegyelmet, vezetőink útmutatásai alapján. * Köztudomású, hogy az autófuvarozásnak sokkal több akadállyal kellett és kell megküzdenie, mint a szállítás többi szektorának. A vasút és hajó­zás régebben kiépült szervezete bizonyos mértékig alapot­ adott a tovább­fejlődésre, míg az autózásnak, a reá háruló népgazdasági feladatok telje­sítése mellett, meg kellett teremtenie a szervezeti alapot is. Ha figyelembe­vesszük, hogy a Horthy-időkben túlnyomórészt magánkézben lévő, szerve­zetlen és megbízhatatlan autóközlekedés milyen utat tett meg a felszaba­dulás óta, a rosszemlékű Mateosztól az Autóközlekedési Igazgatóságok fel­állításáig, megállapíthatjuk, hogy a fejlődés egyenletes és tervszerű volt és sok tekintetben nemcsak elérte, hanem meg is haladta más gazdasági szektorok szocialista fejlődésének ütemét. Munkánknál mindenkor figyelembe vettük a szovjet példákat. Ezeknek a mi viszonyainkra való alkalmazásához jelentős segítséget nyújtottak az ebben az esztendőben nagyszámban kiadásra került szovjet szakkönyvek. Tanulmányoztuk azonban a népi demokráciák tapasztalatait is. Küldöttsé­günk néhány hétig Csehszlovákiában tartózkodhatott és az év végén el­jutottak szakértőink Lengyelországba. Fejlődésünkre azonban legnagyobb hatással az lesz, hogy ebben az esztendőben szakküldöttségünk eljut a Szovjetunióba is­ . Az 1953. évi feladatok kitűzésénél és végrehajtásánál mindenkor figye­lemmel kell lennünk arra, hogy a kiéleződött nemzetközi helyzet sürgeti hazánkban a szocializmus megvalósítását s így terveink túlteljesítését. Az a tény, hogy hazánk a Szovjetunió vezette béketábor bástyájaként áll őrt egy új, igazabb világ megteremtésénél, munkánk minden fázisának harci jelleget ad. Ennek a harci jellegnek kell áthatnia a munkapadok és író­asztalok dolgozóinak tevékenységét, hogy fokozódó feladataink­­elvégzésé­vel, sőt túlteljesítésével védjük otthonunkat, gyermekeink jövőjét.

Next