Autó-Motor, 1953. január-június (6. évfolyam 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

Jeae hallunk az üzemi balesetek ellen! feltétlenül meg kell javítanunk biztonsági berendezésein­ket, munkásvédelmi berendezéseinket és gondoskodnunk kell arról, hogy mindazokat a rendszabályokat, melyeket dolgozóink egészségvédelmére hoztunk, pontosan be is tartsuk.” (Rákosi elvtársnak az országgyűlésen mondott beszédéből.) A munkavédelemre és balesetelhárításra vonatkozó 2080/25/ 1952. sz. minisztertanácsi és SZOT határozat végrehajtása terén még igen sok tennivalónk van annak érdekében, hogy meg­teremtsük a dolgozók számára az egészséges, tiszta és bizton­ságos munkakörülményeket. Ez a határozat a Közlekedésügyi Értesítő 29. számában is megjelent és érvényesíti a mi szak­mánkra. Minden vállalatnál kell biztonsági megbízottnak lenni, aki­nek kötelessége gondosan ügyelni, hogy üzemének területén a balesetelhárítás zavartalanul történjék meg. Ennek megszerve­zéséért a vállalat igazgatója, főmérnöke, egyes üzemrészeknél pedig a munkahelyeket irányító művezetők, üzemvezetők stb. felelősek. Egyes vállalatunknál, mint például a Miskolci TEFU-nál, a Vidéki Taxi ES-nél a biztonsági megbízott kijelölése megtörtént ugyan, de csak azért, hogy a rendeletnek látszatra eleget tegye­nek. A Miskolci TEFKI-nál a biztonsági megbízott nem kapta meg a vonatkozó rendeleteket, a Vidéki Taxi SE-nél pedig nem áll elég­ idő rendelkezésére,­ hogy­­munkájával megfelelően fog­lalkozzék. Helyesen jártak el az V. Autójavítónál, a MAVAUT- nál, ahol a biztonsági megbízottnak a vállalat igazgatója bizto­sítja, hogy feladatát kellően el tudja látni. Nagy szükség van arra, hogy minden vállalat kiadja a dol­gozóknak az iparági óvórendszabályok figyelembevételével ké­szült balesetelhárítási útmutatót. Iparunk nagymérvű fejlődése folytán sokan kerülnek üzemeinkbe, akik nem űztek még ipari tevékenységet (mezőgazdasági dolgozók, iskolából kikerült fia­talok stb.) és az ilyen munkások nagymértékben vannak kitéve baleseti veszélyeknek. Vállalataink nem fordítottak gondot arra, hogy kellőszámú balesetelhárítási útmutató álljon rendelkezé­sükre és így fordulhatott el az, hogy a­ Vidéki Taxi ES-nél, számos TEFU-vállalatnál nincsen útmutató, vagy pedig elhanya­golták a megrendelést és az elfogyott, mint pl. az I. és II. Autó­javító Vállalatoknál. A baleseti útmutatók hiánya nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók munkavédelmi oktatásának megfelelő végrehajtásában zavar álljon elő. A dolgozók oktatásával kap­csolatban is vannak kívánnivalók. Rendelet szabályozza, hogy az oktatásnak hogyan kell történnie és erről nyilvántartást is­­ kell vezetni. Igen sok azoknak a vállalatoknak a száma, ahol a dolgozók kisebb-nagyobb százaléka nem részesült oktatásban. Ennek oka az, hogy a nyilvántartást nem vezetik pontosan és maga a vállalat sem tudja, hogy melyik dolgozót részesítették oktatásban és ki az, aki még nem vett azon részt. Így előfordul, hogy az üzembe került új dolgozók hetekig, hónapokig, a régi­­ dolgozók pedig, akikről elfeledkeztek, csak igen hosszú idő múltán részesülnek oktatásban. A dolgozók maguk is hibásak, mert sokan úgy vélik, hogy a hosszú szakmai gyakorlattal rendel­kezőknek nem fontos az oktatás, pedig ezek nagyon tévednek. Pártunk, kormányzatunk által hozott rendelkezések rájuk is vonatkoznak és helyes, ha az igazgatók, műszaki vezetők a felelősségrevonást gyakorolják. A művezetők, csoportvezetők stb. kötelesek nyilatkozatot adni, hogy a vezetésük alá tartozó üzemrészekre vonatkozó balesetelhárítási óvórendszabályokat ismerik és erről felettes szerveiknek meg kell gy­őződniök. Előfordul, hogy aláírják ugyan a nyilatkozatokat, de az óvórendszabályokat nem ismerik, mint pl. a Fővárosi Autóbuszüzemnél, ahol pedig a vállalat je­lentette, hogy azt ellenőrizték. Nem azért vannak a rendeletek, hogy azoknak csak látszólag tegyenek eleget, hanem azért, hogy a dolgozók testi épségének biztonságát szolgálják. Sok helyen összetévesztik az óvórendszabályokat a baleset­-­elhárítási útmutatóval. Az óvórendszabályok általános iparági vonatkozásúak, a balesetelhárítási útmutatót pedig azok figye­lembevételével a vállalatoknak kell saját területükre vonatkoz­tatva elkészíteniük. Minden hónapban egyszer biztonsági szemlét kell tartani, amelyen az igazgatónak is részt kell vennie, akit a főmérnök helyettesíthet. Igazgatóink közül csak kevesen hajtják ezt végre maradéktalanul, legtöbb esetben nem vesznek részt a szemlén, így nem­ is nagyon ismerik az üzem munkavédelmi helyzetét. A szemlék alkalmával felvett hiányosságokat jegyzőkönyvben kell rögzíteni és határidőt jelölni azok megszüntetésére, a felelős személy megnevezésével. Jól hajtják végre ezt az Autómotor­javítónál és ez megmutatkozik a vállalat baleseti arányszámá­nak javulásánál is. A balesetelhárítási rendszabályok betartását fegyelmi úton is biztosítani kell, ezért a vállalat igazgatójának kötelessége, hogy ennek érvényt szerezzen és fegyelmi úton kivizsgáljanak minden balesetet, amely legalább 1 napi munkakiesést idéz elő. Azokat a vezetőket, akik a rendszabályokat nem tartják be, vagy eltűrik, hogy azokat megszegjék, (pl. leveszik a védőberen­dezést, stb.), felelősségre kell vonni. Ez vonatkozik a dolgozókra is és a sorozatosan mulasztók ellen fegyelmi úton kell eljárni akkor is, ha baleset nem következett be. Vállalatainknál elterjedt az az álláspont, hogy a balesetért a dolgozó a felelős. Ezt bizonyítják a beküldött balesetjelentő­lapok, amelyeken 80%-ban a sérült van megnevezve felelősként. Pl. az Autótaxinál egy dolgozó olajtócsán elcsúszott, 3 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, vagy ugyanennél a vállalat­nál a raktárban gyümölcshéjon csúszott el egy másik dolgozó és kezét törte. Az első esetben a dolgozót nevezték meg, mint a balesetért felelőst, a másodiknál már senkit sem. A példákat lehetne sorolni. Az élüzemek kijelölésénél mellőzni fogjuk azokat a vállala­tokat, ahol a balesetek száma a balesetelhárítás elhanyagolása miatt kedvezőtlenül alakult. A balesetvédelmi újításokat vállalataink adják át egymás­nak és tegyék lehetővé a biztonsági megbízottak tapasztalat­­cseréjét. Az 1953. évre a kollektív szerződésekbe be kell venni a munkavédelmi rendelkezéseket s annak betartását biztosítani is kell Erre gondosan ügyeljenek a vállalatok IB elnökei, szak­­szervezeti funkcionáriusai. A balesetek okainak vizsgáltánál megállapíthatjuk, hogy azoknak kb. fele munkahelyi hiányosságokból, a védőberendezés hiányából, egyes személyek mulasztásából erednek. A másik 50% a helytelen munkamódokból adódik. Az igazgatók kísérjék figyelemmel az üzemükben előforduló balesetek milyenségét, okait, mert operatív intézkedést csak így tudnak tenni. A hely­telen munkamódokból eredő balesetek zömét oktatással igen jól meg lehet szüntetni, különösen akkor, ha a­ rossz állapotban lévő szerszámokat is megjavítják, kicserélik. A biztonsági megbízottak részére tartott havi értekezleten pl. felhívtuk a figyelmet arra, hogy több baleset keletkezett azért, mert gumiszerelés közben a biztosítógyűrűk nem védik a dolgozót a levágódás ellen, pedig ehhez csak 2-3 szerelővas szükséges. A figyelmeztetés ellenére nem tartották be az óvó­­rendszabályt és így fordulhatott elő a MAVAUT-nál ismételten, hogy levegőnyomatás közben a gyűrű levágódott és a dolgozó életveszélyes sérülést szenvedett. A vállalatok baleseti nyilvántartása arra való, hogy a bal­eseteket értékeljék és megtegyék a szükséges intézkedéseket azok megismétlődése ellen. Az igazgatók minden héten számol­tassák be a biztonsági megbízottakat az üzemi balesetelhárítási helyzet alakulásáról. Súlyosabb eseteknél röpgyűléseken ismer­tessék a baleset lefolyását és elkerülésének módját. Forgalmi vállalatainknál előfordult, hogy a gépkocsik össze­ütközése következtében keletkezett személyi sérülést nem jelen­tik, pedig ez üzemi balesetnek minősül. A balesetek csökkentésének igen fontos eszköze a statisz­tika, melynek pontos vezetése segítséget jelent a vállalatok igaz­gatóinak, műszaki vezetőinek, a baleseti okok felderítésében. A Minisztertanács és a SZOT határozata irányt mutat,­ mi­lyen intézkedésekkel harcoljunk a balesetek ellen és a vállalat vezetőinek kötelességük, hogy azokat be is tartsák és tartassák. A szakszervezetek társadalmi aktívái is foglalkozzanak többet a munkavédelmi kérdésekkel, hívják fel a hiányosságokra a figyel­met, ellenőrizzék üzemük területén a rendelkezések végrehaj­tását. Soha senki ne feledkezzék meg arról, hogy népi demokrá­ciánkban legfőbb érték az ember. SZABÓ PÁL ■i Gépjárműközlekedési Főosztály­­munkavédelmi előadója

Next