Autó-Motor, 1953. január-június (6. évfolyam 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
Jeae hallunk az üzemi balesetek ellen! feltétlenül meg kell javítanunk biztonsági berendezéseinket, munkásvédelmi berendezéseinket és gondoskodnunk kell arról, hogy mindazokat a rendszabályokat, melyeket dolgozóink egészségvédelmére hoztunk, pontosan be is tartsuk.” (Rákosi elvtársnak az országgyűlésen mondott beszédéből.) A munkavédelemre és balesetelhárításra vonatkozó 2080/25/ 1952. sz. minisztertanácsi és SZOT határozat végrehajtása terén még igen sok tennivalónk van annak érdekében, hogy megteremtsük a dolgozók számára az egészséges, tiszta és biztonságos munkakörülményeket. Ez a határozat a Közlekedésügyi Értesítő 29. számában is megjelent és érvényesíti a mi szakmánkra. Minden vállalatnál kell biztonsági megbízottnak lenni, akinek kötelessége gondosan ügyelni, hogy üzemének területén a balesetelhárítás zavartalanul történjék meg. Ennek megszervezéséért a vállalat igazgatója, főmérnöke, egyes üzemrészeknél pedig a munkahelyeket irányító művezetők, üzemvezetők stb. felelősek. Egyes vállalatunknál, mint például a Miskolci TEFU-nál, a Vidéki Taxi ES-nél a biztonsági megbízott kijelölése megtörtént ugyan, de csak azért, hogy a rendeletnek látszatra eleget tegyenek. A Miskolci TEFKI-nál a biztonsági megbízott nem kapta meg a vonatkozó rendeleteket, a Vidéki Taxi SE-nél pedig nem áll elég idő rendelkezésére, hogymunkájával megfelelően foglalkozzék. Helyesen jártak el az V. Autójavítónál, a MAVAUT- nál, ahol a biztonsági megbízottnak a vállalat igazgatója biztosítja, hogy feladatát kellően el tudja látni. Nagy szükség van arra, hogy minden vállalat kiadja a dolgozóknak az iparági óvórendszabályok figyelembevételével készült balesetelhárítási útmutatót. Iparunk nagymérvű fejlődése folytán sokan kerülnek üzemeinkbe, akik nem űztek még ipari tevékenységet (mezőgazdasági dolgozók, iskolából kikerült fiatalok stb.) és az ilyen munkások nagymértékben vannak kitéve baleseti veszélyeknek. Vállalataink nem fordítottak gondot arra, hogy kellőszámú balesetelhárítási útmutató álljon rendelkezésükre és így fordulhatott el az, hogy a Vidéki Taxi ES-nél, számos TEFU-vállalatnál nincsen útmutató, vagy pedig elhanyagolták a megrendelést és az elfogyott, mint pl. az I. és II. Autójavító Vállalatoknál. A baleseti útmutatók hiánya nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozók munkavédelmi oktatásának megfelelő végrehajtásában zavar álljon elő. A dolgozók oktatásával kapcsolatban is vannak kívánnivalók. Rendelet szabályozza, hogy az oktatásnak hogyan kell történnie és erről nyilvántartást is kell vezetni. Igen sok azoknak a vállalatoknak a száma, ahol a dolgozók kisebb-nagyobb százaléka nem részesült oktatásban. Ennek oka az, hogy a nyilvántartást nem vezetik pontosan és maga a vállalat sem tudja, hogy melyik dolgozót részesítették oktatásban és ki az, aki még nem vett azon részt. Így előfordul, hogy az üzembe került új dolgozók hetekig, hónapokig, a régi dolgozók pedig, akikről elfeledkeztek, csak igen hosszú idő múltán részesülnek oktatásban. A dolgozók maguk is hibásak, mert sokan úgy vélik, hogy a hosszú szakmai gyakorlattal rendelkezőknek nem fontos az oktatás, pedig ezek nagyon tévednek. Pártunk, kormányzatunk által hozott rendelkezések rájuk is vonatkoznak és helyes, ha az igazgatók, műszaki vezetők a felelősségrevonást gyakorolják. A művezetők, csoportvezetők stb. kötelesek nyilatkozatot adni, hogy a vezetésük alá tartozó üzemrészekre vonatkozó balesetelhárítási óvórendszabályokat ismerik és erről felettes szerveiknek meg kell győződniök. Előfordul, hogy aláírják ugyan a nyilatkozatokat, de az óvórendszabályokat nem ismerik, mint pl. a Fővárosi Autóbuszüzemnél, ahol pedig a vállalat jelentette, hogy azt ellenőrizték. Nem azért vannak a rendeletek, hogy azoknak csak látszólag tegyenek eleget, hanem azért, hogy a dolgozók testi épségének biztonságát szolgálják. Sok helyen összetévesztik az óvórendszabályokat a baleset-elhárítási útmutatóval. Az óvórendszabályok általános iparági vonatkozásúak, a balesetelhárítási útmutatót pedig azok figyelembevételével a vállalatoknak kell saját területükre vonatkoztatva elkészíteniük. Minden hónapban egyszer biztonsági szemlét kell tartani, amelyen az igazgatónak is részt kell vennie, akit a főmérnök helyettesíthet. Igazgatóink közül csak kevesen hajtják ezt végre maradéktalanul, legtöbb esetben nem vesznek részt a szemlén, így nem is nagyon ismerik az üzem munkavédelmi helyzetét. A szemlék alkalmával felvett hiányosságokat jegyzőkönyvben kell rögzíteni és határidőt jelölni azok megszüntetésére, a felelős személy megnevezésével. Jól hajtják végre ezt az Autómotorjavítónál és ez megmutatkozik a vállalat baleseti arányszámának javulásánál is. A balesetelhárítási rendszabályok betartását fegyelmi úton is biztosítani kell, ezért a vállalat igazgatójának kötelessége, hogy ennek érvényt szerezzen és fegyelmi úton kivizsgáljanak minden balesetet, amely legalább 1 napi munkakiesést idéz elő. Azokat a vezetőket, akik a rendszabályokat nem tartják be, vagy eltűrik, hogy azokat megszegjék, (pl. leveszik a védőberendezést, stb.), felelősségre kell vonni. Ez vonatkozik a dolgozókra is és a sorozatosan mulasztók ellen fegyelmi úton kell eljárni akkor is, ha baleset nem következett be. Vállalatainknál elterjedt az az álláspont, hogy a balesetért a dolgozó a felelős. Ezt bizonyítják a beküldött balesetjelentőlapok, amelyeken 80%-ban a sérült van megnevezve felelősként. Pl. az Autótaxinál egy dolgozó olajtócsán elcsúszott, 3 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, vagy ugyanennél a vállalatnál a raktárban gyümölcshéjon csúszott el egy másik dolgozó és kezét törte. Az első esetben a dolgozót nevezték meg, mint a balesetért felelőst, a másodiknál már senkit sem. A példákat lehetne sorolni. Az élüzemek kijelölésénél mellőzni fogjuk azokat a vállalatokat, ahol a balesetek száma a balesetelhárítás elhanyagolása miatt kedvezőtlenül alakult. A balesetvédelmi újításokat vállalataink adják át egymásnak és tegyék lehetővé a biztonsági megbízottak tapasztalatcseréjét. Az 1953. évre a kollektív szerződésekbe be kell venni a munkavédelmi rendelkezéseket s annak betartását biztosítani is kell Erre gondosan ügyeljenek a vállalatok IB elnökei, szakszervezeti funkcionáriusai. A balesetek okainak vizsgáltánál megállapíthatjuk, hogy azoknak kb. fele munkahelyi hiányosságokból, a védőberendezés hiányából, egyes személyek mulasztásából erednek. A másik 50% a helytelen munkamódokból adódik. Az igazgatók kísérjék figyelemmel az üzemükben előforduló balesetek milyenségét, okait, mert operatív intézkedést csak így tudnak tenni. A helytelen munkamódokból eredő balesetek zömét oktatással igen jól meg lehet szüntetni, különösen akkor, ha a rossz állapotban lévő szerszámokat is megjavítják, kicserélik. A biztonsági megbízottak részére tartott havi értekezleten pl. felhívtuk a figyelmet arra, hogy több baleset keletkezett azért, mert gumiszerelés közben a biztosítógyűrűk nem védik a dolgozót a levágódás ellen, pedig ehhez csak 2-3 szerelővas szükséges. A figyelmeztetés ellenére nem tartották be az óvórendszabályt és így fordulhatott elő a MAVAUT-nál ismételten, hogy levegőnyomatás közben a gyűrű levágódott és a dolgozó életveszélyes sérülést szenvedett. A vállalatok baleseti nyilvántartása arra való, hogy a baleseteket értékeljék és megtegyék a szükséges intézkedéseket azok megismétlődése ellen. Az igazgatók minden héten számoltassák be a biztonsági megbízottakat az üzemi balesetelhárítási helyzet alakulásáról. Súlyosabb eseteknél röpgyűléseken ismertessék a baleset lefolyását és elkerülésének módját. Forgalmi vállalatainknál előfordult, hogy a gépkocsik összeütközése következtében keletkezett személyi sérülést nem jelentik, pedig ez üzemi balesetnek minősül. A balesetek csökkentésének igen fontos eszköze a statisztika, melynek pontos vezetése segítséget jelent a vállalatok igazgatóinak, műszaki vezetőinek, a baleseti okok felderítésében. A Minisztertanács és a SZOT határozata irányt mutat, milyen intézkedésekkel harcoljunk a balesetek ellen és a vállalat vezetőinek kötelességük, hogy azokat be is tartsák és tartassák. A szakszervezetek társadalmi aktívái is foglalkozzanak többet a munkavédelmi kérdésekkel, hívják fel a hiányosságokra a figyelmet, ellenőrizzék üzemük területén a rendelkezések végrehajtását. Soha senki ne feledkezzék meg arról, hogy népi demokráciánkban legfőbb érték az ember. SZABÓ PÁL ■i Gépjárműközlekedési Főosztálymunkavédelmi előadója