Autó-Motor, 1957. február-június (10. évfolyam 1-10. szám)

1957-02-01 / 1. szám

­ AZ ÜGYVITEL ÉSSZERŰSÍTÉ­SÉRE vonatkozó rendelet szel­lemében átalakult az autóköz­­lekedés Irányításának szerve­zete is. Az Autóközlekedési Fő­ Igazgatóság létszáma több mint 60%-kal csökkent. A megmaradt szervezet sok hatáskört átadott az igazgatóságoknak, amelyek­nek önállósága így lényegesen megnövekedett. A Főigazgató­ság ilyen néven megszűnt és mint a KPM VI. Autóközleke­dési Főosztálya ezentúl ismét a Minisztérium Dob u. 75. alatti székházában folytatja elvi Irá­nyító működését. Az ésszerűsí­tés ugyanakkor lehetővé tette, hogy egy régen „titokban” dol­gozó szerv tényleges keretet kapjon. Az eddig különböző Autójavító Vállalatok létszámá­ba „bújtatott” anyagellátó, nor­maügyi, jogügyi, beruházási stb. csoportokból megalakult az Autójavító Ipari Igazgatóság, amely február 1-től VI., Lenin körút 96. sz. alatt kezdte meg munkáját. (Telefonja: 124-290.) * A MOGÜRT közlése szerint az utóbbi hetekben kb. 350 sze­mély- és teherautó érkezett ha­zánkba a baráti országokból. A teherautók főként az NDK gyártmányai: 1 és 2 tonnás kis IFA-típusok, a személyautók pe­dig Pobjedák, Wartburgok és néhány Warszawa. Száz mentő­autót is lekötöttek már az NDK- ban, ebből 25 IFA-Framet már meg is kapott az Országos Men­tőegyesület. (A Mentőe­gyesület a külföldi segélyakcióik során kapott 5 Volkswagen, 2 Dodge és­­ Opel mentőautót is.) A Mo­­gürt egyébként a legkülönbö­zőbb országokban folytat tár­gyalásokat­­ az ország autóellá­tásának — főleg személyautó ellátásának — érdekében. Köz­ben megindult a gépjárműex­port is! Rendkívüli érdeklődés mutatkozik a magyar gépjár­művek iránt keleten és nyuga­ton egyaránt — sokkal na­gyobb, mint amit gyáraink vár­ható termelése előreláthatóan kielégíthet. * SZENET!... SZEN­ETI . .. SZE­NET! ... kiált ezekben a hetek­ben az ország népe a bányák munkásai felé. És ha bármi akadályozná a bányászok mun­káját, az ország dolgozni, élni akaró népe kész elhárítani min­den akadályt. Készen állnak er­re a gépkocsivezetők is. Igaz, a bányászautóbuszok üzemét nem egy helyen — például Petőfi­­bányán — gumihiány gátolta, volt ahol átmenetileg kevésnek bizonyult az üzemanyag, előfor­dult az is, hogy a hirtelen jött kívánságokat valahol nem tud­ták kielégíteni. Akadt bizony hóakadály is. Zavarta a forgal­mat a kijárási tilalom, a közbiz­tonság hiánya. De illetékes he­lyen azt közlik: az október előt­ti bányászjáratok 85—90%-ban — a körülményekhez mérten — mindig készen álltak az embe­rek szállításra. A bányászjára­tokat sokszor a „polgári” já­ratok forgalmon kívül helyezé­sének árán is igyekeztek mű­ködtetni. A Budapesti Akig sze­rint pl. a dorogi tröszt nem kérhetett annyi kocsit, ameny­­nyit azonnal ne bocsátottak vol­na rendelkezésükre. A gépko­csivezetők veszélyek között, nem egyszer életük kockázta­tásával ültek a volánhoz, hogy munkahelyükre vigyék a bá­nyászokat. De, sajnos, gyakran hiába álltak ott a buszok, fel­tankolva, indulásra készen­­ nem vették igénybe. Sőt az is megtörtént, hogy amikor elin­dult, bántalmazták a sofőrt, mint például Mogyorósbányán Vig Jánost, a GN — 880-as kocsi vezetőjét. A gépkocsivezetők többsége mégis állta a sarat. És most, amikor a felszínre hozott szénmennyiség naponta túlha­ladja már az 50 000 tonnát, el­mondhatjuk, hogy a gépkocsi­vezetők is mindent elkövettek ennek érdekében. • A TEHERAUTÓÁLLOMÁNY­BAN sajnálatos változások tör­téntek. Sok kocsi megsérült, vagy teljesen kiégett, sok el­tűnt (nem egy, sajnos, a veze­tőjével együtt. . .) A megrongá­lódott kocsikat gyakran „kira­bolták", lesz­ereltek minden el­mozdítható alkatrészt, a gumi­kat leszedték, sokszor levágták. És ami teherautó épségben ma­radt, elképzelhető annak mű­szaki állapota, amikor oly so­káig szünetelt a tervszerű kar­bantartási Mégis: egyedül a Bu­dapesti Alig területén mintegy 1300 Tefu-kocsi áll reggelen­ként munkába , amihez hoz­zá kell számítani a célfuvaro­zási vállalatok autóinak szá­zait. És ezek az autók hajnaltól záróráig szállítottak és szállíta­nak. Árut és­­ embert. (Mert ki nem látott ezekben a hetek­ben teherautót, amely karfel­­emelésre megállt, hogy felve­gyen ismeretlen utasokat — vil­lamos helyett?) Volt, persze hogy volt, sőt van is gépkocsi­vezető, aki ma is szállít „feke­tén". Árut is, embert is. Lelke rajta. De nem erről ismerszik meg a volán munkása, hanem arról, hogy szeretet és tisztelet veszi körül. Olyan tisztelet, mint talán még soha. * A FŐVÁROSI AUTÓBUSZÜZEM különös jelentőséget kapott ezekben a hetekben. S a FAO minden rendű és rangú dolgo­zói vállalták is az ezzel járó fe­lelősséget és terheket. A gépko­csipark megmaradt: a sofőrök minden kockázatot vállalva megmentették és védték a vál­lalat vagyonát, mint sajátjukat. (Ehhez hozzájárultak „idegen” gépkocsivezetők is, akik jelez­ték az elhagyottan talált autó­buszokat, sőt sokan mindjárt haza is hozták azokat.) A kék buszok a tűzharcok közepette mentőszolgálatot vállaltak és egészségügyi dolgozók, vala­mint élelmiszerek szállítását se­gítették. Az élet megindításá­hoz is talán elsőnek követtek el mindent. Ez volt az első In­tézmény Budapesten, amelynek dolgozói egyes vonalakon ön­ként esti­­/a 8-8 óráig is vállal­tak szolgálatot! Hogy a vezetés milyen nehéz volt, az elképzel­hető: gyéren világított, vagy éppen teljesen világítás nélküli Utazás a használt személyautó vásárlása körül Mi ebben a régen rendezésre szoruló kérdésben a való hely­zet? Erre adott választ az Autóker autó főosztályának vezetője, Lendér Jenő. — Mi magunk is érezzük, hogy ezt a már régóta égető kér­dést rendezni kellene. Ki is dolgoztunk egy rendelettervezetet, amelyet még júliusban elküldtünk az összes érdekelt fórumok­hoz, de úgy látszik, a bürokrácia tengerében ez is elsüllyedt. Saj­nos, az a baj, hogy nincsen olyan vezető személyiség, aki felis­merné, vagy még inkább pártfogolná a gépkocsikérdés fontossá­gát és megoldását. — Ma, amikor az autó közszükségleti cikk számba megy, másképpen kell vizsgálni a helyzetet. Az ország személygépkocsi igényeit 5000 használt, de jó — lehetőleg 2—3 típusú — kocsi­val ki lehetne elégíteni. Az ország mintegy százmillió dollárnyi segélyt kap, amelyből nem egészen négymilliót tenne ki ez a té­tel. És bizonyosra vehető, hogy a nyugati államok szívesen adná­nak a segély keretében használt kocsikat, annál is inkább, mert ebben a cikkben kereslet hiányában telített a piacuk. Ez az 5000 személyautó nemcsak mennyiségileg, hanem főleg minőségileg ja­vítaná fel járműiparunkat. Úgy halljuk, hogy konzerv- és tábla­­üvegdömping van nálunk, ezzel szemben súlyos, vagy talán úgy is mondhatnék katasztrofális a helyzet az autófronton. Mintegy 600 orvosnak van autója és hogy ez a szám valóban csekély nem kell bizonyítani. Nem egy beteg élete forog kockán, mert kevés vidéki orvos rendelkezik megfelelő járművel. Ugyanakkor szám­talan színész és művész új kocsihoz kerülhetett. Annak eldöntése, hogy kinek fontosabb a jármű, nem tartozik szorosan ránk, de mégis úgy véljük, hogy az elosztásnak ez a módja erősen magán viseli a protekció jellegét. Fold a közelmúltban történt, hogy több neves fővárosi művész új Wartburgra cserélte át régebbi kocsiját.­­ A segélyprogrammal kapcsolatos gondolat, így elmondva, mindaddig nem néz gyümölcsöt, amíg az illetékesek, a Miniszter­tanács és a Vöröskereszt nem teszi magáévá elképzelésünket és azt meg nem valósítja. A Vöröskereszt által behozott autókat orvo­sok kapnák, akik régi kocsijukat leadnák, amit az Autóker kiáru­sítana. Addig is hogy oldható meg ez a gordiusi csomó. Illetve, hogy gazdálkodjunk addig, amíg ily csekély a gépkocsiállomá­nyunk? Erre ad választ az imént említett rendelettervezet, amely hat paragrafusban állapítja meg az új és a használt személygép­kocsik magánforgalmát. Ennek első paragrafusa kimondja hogy: „Személygépkocsi üzembentartására jogosult, aki foglalkozását főhatósági, tanácsi, vagy munkaadói bizonyítvánnyal igazolja". Az Indokolás szerint „A foglalkozás, vagy a szabadpályán betöl­tött munkakör igazolása szükséges, mert csak így gátolható meg a foglalkozás nélküli üzérkedők teljes kizárása a személygépko­csik adás-vételéből." A rendelettervezet a továbbiakban megál­lapítja, hogy a gépkocsi szabadon, vagy az Autóker útján hoz­ható forgalomba, majd elsorolja, hogy milyen esetekben képez­heti az autó a szabad forgalom tárgyát. Ezek között szerepel a külföldről ajándékozott vagy vásárolt jármű — és így tovább.­­ Nem javasolható a személyautó-kereskedelmi forgalom teljes felszabadítása, mert az ország gépjárműállománya olyan csekély, hogy a legminimálisabb szükségletet sem képes kielégí­teni. A javaslat szerint a kötött forgalom a személyautók egy részére megmaradna, míg egy kis hányadát a szabad forgalom kapná.­­ A rendelet lehetővé teszi az Autókernél vásárolt gépjár­művek szabad értékesítését az üzembehelyezéstől számított 2 év után. Erre azért van szükség, hogy az Autókernél forgalmi áron megvásárolt autóval ne üzérkedhessen az engedélyes. A szabad forgalomban a személyautók forgalmi ára majd 20— 30 ezer fo­rint között mozog, de nem lesz ritkaság az 50 ezer forintos használt autó sem. Az az engedélyes, aki szabad piacon értéke­síti gépkocsiját, újabb vásárlási engedélyt már nem kap, tehát ő is csak a szabad piacon vásárolhat már magas áru gépkocsit. Tudott dolog, hogy az Autókernél eladásra kerülő kocsik ára — állapotuktól függően — 6—10 ezer forint között mozog. — A továbbiak során is csak engedély alapján lehetne ki­utalni azokat a gépjárműveket, amelyeket állami szervek, szövet­kezetek adnak le az Autókerhez. A fentiek ellenére a kötött for­galom enyhítése indokolt, mert így gyakorlatilag mindenki vásá­rolhat gépkocsit, megszűnik a kiváltságos helyzet.­­ Az Autókernél akadály nélkül vásárolhat gépkocsit az az üzembentartási engedéllyel rendelkező személy, aki az Autó­kernél vásárolt kocsiját 1 éven belül felajánlja az Autókernek, továbbá azok, akiknek egyéni kérelmük alapján a KPM által ki­nevezett, gépjárműveket elosztó bizottság megadja az engedélyt. Eszerint vásárlási engedélyt kell kérnie annak, aki új autót akar venni, aki cserekocsi leadása nélkül kíván használtat vásárolni.­­ Röviden ez lenne a rendelettervezet vázlata. Pillanatnyi­lag gépkocsi hiányában a magánosok vásárlási engedélyét nem adja ki a bizottság, annál is inkább, mert október 23 előtt kiadott mintegy 100 engedélyre nincs fedezet. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a disszidáltak gépkocsijaival, nem tudok határozott választ adni, mert egyelőre nem alakult még ki a jogszokás. Elképzelésem szerint az igazolt hozzátartozó, mint örökös megtarthatja azt, és ez esetben megkaphatná az üzembentartási engedélyt. A másik le­hetőség az lenne, ha a hozzátartozó átadná az Autókernek, illetve az Autókeren keresztül eladhatná azt egy jogosult személynek.. Eddig a nyilatkozat. Az AM is azon a véleményen van, hogy a személyautó vásár­­­lását vagy. így, vagy úgy, de mielőbb rendezni kell.

Next