Autó-Motor, 1960. július-december (13. évfolyam 13-24. szám)

1960-07-01 / 13. szám

REND Ugye szép ez a kép­.’ Aki járta már ezt az utat, tudja, hogy ilyenkor, a nyári időszakban, szombat délutánonként így haladnak az autók és a motorok a balatoni országúton. Egymásutánban, folyamatosan. Szép renidben. Ám ez csak addig szép, amíg tényleg rend van az úton. Rend, amit a költő, József Attila „gyönyörű­­képességünk"­­nek írt le. Rend, amit emberek terem­tenek és emberek tartanak fenn. És em­berek ronthatnak el. Mert milyen gyakran akad ebben a szép közlekedési rendben rendbontó. Sürgős az útja? Biztosan. Mindenki­nek az. Kit a munkája, kit a kislány, kit csak egyszerűen a Balaton vár. Mi­előbb. De akad, aki azt állítja: „Engem még annál is előbb..." És felborítja a rendet. Az utazást robogássá, a robo­gást rohanássá, a rohanást száguldássá fokozza, hogy... hogy végül 10 kIS perccel hamarább érkezzék meg, mint a másik. Tíz vagy tizenöt perccel. Kenn többel! Mert ezen az egész balatoni úton a leg­több esetben legfeljebb ennyit lehet „behozni” a másikkal való versenyzés révén, a rend megbontása révén. És ez a 10—15 perc az életébe is kerülhet. Megéri? Mennyit irtunk már és írunk válto­zatlanul erről! Járvány, élelmi csapás nem követel nálunk annyi áldozatot, mint mostanában a közlekedés. Mi per­sze főként csak a gépjárművezetőkkel tudunk beszélgetni. Pedig tudjuk, hogy mennyire és milyen gyakran hibásak egy-egy szerencsétlenségnél például a rosszul kanyarodó kerékpárosok, a kivi­­lágítatlan lovaskocsik, a főútvonalra vi­gyázatlanul ráhajtó traktorosok is. És tisztában vagyunk azzal, milyen sok hiba van még a körül, hogy a kuszuti balesetek elleni propaganda elérkezz­ek­­­ ezekhez is, minden magyar állampol­gárhoz, közlekedjék akár gyalog, akár■ bármilyen jármű vön. De megnyugvás­­­­sal közölhetjük: nagyon sok minden történt és történik éppen ezekben a ti® pókban az ilyen hibák kijavítása, a ham­ayosságok pótlása, a közlekedési fegye­lemre nevelés érdekében. Az egész országra kiható hírverés in­dul meg az emberek felrázására­, nagy­jelentőségű határozatok születnek, meg­szűnt már a közöny, az értetlenség,­ amely sok hityitalban eddig még sajná-­­latosan kísérte a közlekedési balesetek megelőzésével kapcsolatos kívánságo­kat. A közlekedésben rendet kell és­­ mindenkivel egyetértésben állíthatjuk — rendet is fogunk teremteni. Enélkül szépséghibás lenne az élet, amelynek szépségei között ez a biztonság is sze­repel. A gépjárművezetők döntő többségük­ben már jónéhányszor bebizonyították, hogy személyes ügyüknek tartják a köz­lekedés rendjének megerősítését. Most is számítunk rájuk.

Next