Autó-Motor, 1960. július-december (13. évfolyam 13-24. szám)
1960-07-15 / 14. szám
KUPLUNGHIBÁK Az autó-tengelykapcsolók, túlnyomórészt egylemezes, száraz kivitelben készülnek, a kapcsolótengellyel koncentrikus kör mentén elhelyezett nyomórugókkal. Üzemzavaruk aránylag ritka, viszont a kapcsoló megbontása meglehetősen körülményes. Hiba észlelése esetén ezért igen lényeges a pontos „diagnózis” vagy legalábbis a hiba okának megfelelő körülhatárolása. Adott esetben sok felesleges munka — és javítási költség! — takarítható meg az üzemzavart okozó hiba azonnali és helyes felismerésével. A szóban forgó kapcsolók egyik kellemetlen hibája az úgynevezett rángatás, tehát amikor a leggondosabb, legfinomabb pedálkezelés ellenére is szakaszosan, „rángatva” történik az erőátvitel a kocsi indulásakor. Ez a jelenség több okra is visszavezethető. Szerencsés esetben a helytelenül, egyenlőtlenül beállított kiemelőkarok okozzák a bajt. Ilyenkor a nyomólap teljes felülete nem egyszerre, egy idősben fekszik fel a súrlódó tárcsára, s ez okozza a rángatást. Ez az eset azért szerencsés, mert a hiba a kapcsolómű megbontása nélkül — a kiemlelőkarok helyes beállításával — javítható. Az alakját vesztett nyomólap vagy tárcsa is rángatást idézhet elő. A magyarázat ugyanaz, mint az előbb: a görbült felület csak helyenként érintkezik a másikkal. Ezt a hibát sürgősen ki kell javítani, mert rövid időn belül a súrlódó betét túlzott kopása következik be. Szaggatott erőátvitel jelzi a kapcsoló lemezházának vagy a nyomólapnak repedését, esetleg a tárcsa és az agy közötti szegecselés meglazulását. Egyes típusoknál a tárcsa és az agy között nem közvetlen a kapcsolat, hanem kis rugók közbeiktatásával oldották meg. Ezeknek a kis rugóknak a törése is a kapcsoló rángatásával jár. Az elgörbült kapcsolótengely is rángatással jelentkezik. Ezeknek a hibáknak a javítása már csak a kuplung szétszerelésével lehetséges. Aránylag ritkábban fordul elő a kapcsoló csúszása. Ezt induláskor, erős hegymenetben vagy hirtelen gyorsításkor lehet észrevenni. Szerencsés, tehát könnyen kijavítható esetnek kell itt is neveznünk a kiemelőkarok vagy a kuplungpedál helytelen beállítását. Ha ugyanis nincs krteg a kellő kapcsolóhézag, a rugóerők nem fejthetik ki teljes mértékben hatásukat, a nyomólap bizonyos mértékig kiemelve, a kapcsoló oldva marad. Ezért szükséges a kuplungpedál megfelelő, előírt holtjátékának biztosítása, s ezért nem szabad például lábunkatmenetközben a feuplyingpedálon tartani, mert a kocsi rázkódása következtében akaratlanul is meg-megnyomjuk a pedált, ami a kapcsoló pillanatnyi megcsúszását eredményezi — és a kinyomócsapágynak is árt. Csúszást okoz a már erősen kopott súrlódóbetét (a kapcsolóhézag utánállításával ideiglenesen megszüntethető), és az olajos súrlódó betét is. A kapcsolóházba két helyről (a gondatlan szerelésről most nem beszélünk), a motorból és a sebességváltóból kerülhet olaj. Ha tehát olajos a tárcsa, ebben végső soron nem a kapcsoló a bűnös, hanem valamelyik tömítőgyűrű, amit természetesen célszerű azonnal kicserélni. Az állandó csúszás rövidíti meg leginkább a súrlódó betét élettartarát. Ha a hibát nem hozzuk helyre időben, hamarosan új betétezésre vagy komplett tárcsára lesz szükségünk. Szinte magától értetődik, hogy a meggyöngült vagy esetleg törött nyomórugók is a kapcsoló csúszását eredményezik. A rugók cseréjét a legsürgősebben végre kell hajtani. Igen zavaró a tengelykapcsolónak az a hibája, amikor a kuplungpedál benyomásakor nem következik be a motor és a sebességváltó tökéletes szétválasztása, az erőátvitel megszakítása. Ez a körülmény nehéz, esetleg „recsegő’’ sebességváltással jár, ami megviseli a váltó kapcsolóberendezését, és a fogaskerekek (szinterongyűrűk) élettartamának sem használ. Ezenkívül az üresjáratban működő motor leállhat kapcsoláskor, ami különösen kényes forgalmi helyzetekben kellemetlen. Ennek a hibának megszüntetésével sem szabad tehát sokáig várnunk. A kuplung elégtelen oldását a nyomólap repedése éppúgy előidézheti, miint a durva súrlódó felületek. Ne gondoljunk azonban rögtön a legrosszabbra. Leggyakrabban a helytelen kapcsolóhézagnál kell keresnünk az okot. Éppen fordított most a helyzet, mint a csúszásnál: ebben az esetben a túlságosan nagy kapcsolóhézagot kell megszüntetnünk. Ha ugyanis a hézag a kívánatosnál nagyobb, a kuplungpedál hasznos útja — akár a láblemezen való felütközésig is — nem elegendő a kapcsoló teljes oldásához, amivel a kiemelés csak későn kezdődik el. Ugyancsak tökéletlen szétkapcsolást eredményez, ha a súrlódó tárcsa homyos agya túl szoros abordázott tengelyen. Ekkor a nyomólap kiemelése, a tárcsától való eltávolítása ugyan elegendő, a tárcsa mégsem távolodik el a lendkeréktől; a súrlódó kapcsolat — ha kisebb mértékben —, de továbbra is megmarad. Néha különös hangok hallatszanak a kuplungházból. Legjellegzetesebb közülük az a zörgő, szinte csilingelő hang, amely csak kinyomott kuplungnál jelentkezik. Ezt a hangot a tárcsa agyának kopott bordázata okozza: oldott kapcsolónál a tárcsa „táncol” a nyomólap és a lendkerék között. Kerepelő hangot hallat a kiemelőkarok törött visszahúzó rugója. Ezt is ajánlatos gyorsan megjavítani, mert egy levált rugódarabka a súrlódó felületek közé kerülhet, s tönkreteheti azok épségét. S ha kinyomott kuplungnál sziszegő, súrlódó hangot hallunk, a kinyomó csapágy kenése már nagyon esedékes. Végül néhány különleges szempontra hívjuk fel a figyelmet, a kuplung megbontásos javításával kapcsolatban. Szétszereléskor hasznos összejelölni a lendkerék, a kuplungház és a nyomólap helyzetét, ugyanis ezekgyári összeszerelése az adott helyzetben kiegyensúlyozva történt. (Az összejelölést természetesen akkor célszerű végrehajtani, ha valamiféle szerkezeti elrendezés nem csak egyfajta összeszerelést enged meg.) Új, vagy újonnan betetezett súrlódó tárcsa beszerelésénél a tárcsát előzőleg statikusan ki kell egyensúlyozni. S ha régi tárcsát szerelünk vissza, mindig gondosan vizsgáljuk meg az agyihoz való felerősítést. Ha a lendkerék súrlódó felületének szabályozása válik szükségessé, ne feledkezzünk meg arról, hogy ugyanannyit vegyünk le abból a felületből is, amelyre a kuplungház fekszik fel. Ha ezt elmulasztjuk, a nyoórugók viszonylagos gyöngülése következik be, mert a rugók előfeszített hossza — s mivel a tárcsa és a nyomólap a lendkerékhez közelebb kerül — megnövekszik. Nádasi Antal A GAZ—51 típusú gépkocsi félcentrifugális tengelykapcsolója. 1. Kiemelőkar tengely; 2. Agy; 3. Tárcsa; 4. Lendkerék; 5. Burkolat; Nyomólap; 7. Kiömlőkar; 8. Tűgörgőkkel ágyazott tengely; 9. Bak; 10. Kapcsoló lemezháza; 11. Állítócsavar; 12. Kinyomócsapágy; 13. Kiemelő karmantyú; 14. Vezetőpersely; 15. Kuplungpedál; 16. Visszahúzó rugó; 17. Gömbcsapszeg; 18. Kiemelő villa; 19. Szabályozható vonórúd; 20. Nyomórugó; 21. Alsó burkolat; 22. Visszahúzó rugó