Autó-Motor, 1960. július-december (13. évfolyam 13-24. szám)

1960-07-15 / 14. szám

KUPLUNGHIBÁK Az autó-tengelykapcsolók, túlnyomórészt egylemezes, száraz kivitelben készülnek, a kapcsolótengellyel koncentrikus kör mentén elhelyezett nyomórugókkal. Üzemzavaruk arány­lag ritka, viszont a kapcsoló megbontása meglehetősen kö­rülményes. Hiba észlelése esetén ezért igen lényeges a pontos „diagnózis” vagy legalábbis a hiba okának megfelelő körül­határolása. Adott esetben sok felesleges munka — és javítási költség! — takarítható meg az üzemzavart okozó hiba azon­nali és helyes felismerésével. A szóban forgó kapcsolók egyik kellemetlen hibája az úgynevezett rángatás, tehát amikor a leggondosabb, legfino­mabb­ pedálkezelés ellenére is szakaszosan, „rángatva” tör­ténik az erőátvitel a kocsi indulásakor. Ez a jelenség több okra is visszavezethető. Szerencsés esetben a helytelenül, egyenlőtlenül beállított kiemelőkarok okozzák a bajt. Ilyen­kor a nyomólap teljes felülete nem egyszerre, egy idősben fekszik fel a súrlódó tárcsára, s ez okozza a rángatást. Ez az eset azért szerencsés, mert a hiba a kapcsolómű megbontása nélkül — a kie­mlelőkarok helyes beállításával — javítható. Az alakját vesztett nyomólap vagy tárcsa is rángatást idézhet elő. A magyarázat ugyanaz, mint az előbb: a görbült felület csak helyenként érintkezik a másikkal. Ezt a hibát sürgősen ki kell javítani, mert rövid időn belül a súrlódó betét túlzott kopása következik be. Szaggatott erőátvitel jelzi a kapcsoló lemezházának vagy a nyomólapnak repedését, esetleg a tárcsa és az agy közötti szegecselés meglazulását. Egyes típusoknál a tárcsa és az agy között nem közvetlen a kapcsolat, hanem kis rugók közbe­iktatásával oldották meg. Ezeknek a kis rugóknak a törése is a kapcsoló rángatásával jár. Az elgörbült kapcsolótengely is rángatással jelentkezik. Ezeknek a hibáknak a javítása már csak a kuplung szétszerelésével lehetséges. Aránylag ritkábban fordul elő a kapcsoló csúszása. Ezt­ induláskor, erős hegymenetben vagy hirtelen gyorsításkor lehet észrevenni. Szerencsés, tehát könnyen kijavítható eset­nek kell itt is neveznünk a kiemelőkarok vagy a kuplung­pedál helytelen beállítását. Ha ugyanis nincs k­rteg a kellő kapcsolóhézag, a rugóerők nem fejthetik ki teljes mértékben hatásukat, a nyomólap bizonyos mértékig kiemelve, a kap­csoló oldva marad. Ezért szükséges a kuplungpedál megfelelő, előírt holtjátékának biztosítása, s ezért nem szabad például lábunkat­­menetközben a feuplyingpedálon tartani, mert a kocsi rázkódása következtében akaratlanul is meg-megnyom­­juk a pedált, ami a kapcsoló pillanatnyi megcsúszását ered­ményezi — és a kinyomócsapágynak is árt. Csúszást okoz a már erősen kopott súrlódó­­betét (a kap­csolóhézag utánállításáva­l ideiglenesen megszüntethető), és az olajos súrlódó betét is. A kapcsolóházba két helyről (a gondatlan szerelésről most nem beszélünk), a motorból és a sebes­ségváltóból kerülhet olaj. Ha tehát olajos a tárcsa, eb­ben végső soron nem a kapcsoló a bűnös, hanem valamelyik tömítőgyűrű, amit természetesen célszerű azonnal kicserélni. Az állandó csúszás rövidíti meg leginkább a súrlódó betét élettar­tarát. Ha a hibát nem hozzuk helyre időben, hama­rosan új betétezésre vagy komplett tárcsára lesz szükségünk. Szinte magától értetődik, hogy a meggyöngült vagy esetleg törött nyomórugók is a kapcsoló csúszását eredmé­nyezik. A rugók cseréjét a legsürgősebben végre kell hajtani. Igen zavaró a tengelykapcsolónak az a hibája, amikor a kuplungpedál benyomásakor nem következik be a motor és a sebességváltó tökéletes szétválasztása, az erőátvitel meg­szakítása. Ez a körülmény nehéz, esetleg „recsegő’’ sebesség­­váltással jár, ami megviseli a váltó kapcsolóberendezését, és a fogaskerekek (szinterongyűrűk) élettartamának sem használ. Ezenkívül az üresjáratban működő motor leállhat kapcsolás­kor, ami különösen kényes forgalmi helyzetekben kellemet­len. Ennek a hibának megszüntetésével sem szabad tehát sokáig várnunk. A kuplung elégtelen oldását a nyomólap repedése éppúgy előidézheti, miint a durva súrlódó felületek. Ne gondoljunk azonban rögtön a legrosszabbra. Leggyakrabban a helytelen kapcsolóhézagnál kell keresnünk az okot. Éppen fordított most a helyzet, mint a csúszásnál: ebben az esetben a túl­ságosan nagy kapcsolóhézagot kell megszüntetnünk. Ha ugyanis a hézag a kívánatosnál nagyobb, a kuplungpedál hasznos útja — akár a láblemezen való felütközésig is — nem elegendő a kapcsoló teljes oldásához, amivel a kiemelés csak későn kezdődik el. Ugyancsak tökéletlen szétkapcsolást eredményez, ha a súrlódó tárcsa homyos agya túl szoros a­­bordázott tengelyen. Ekkor a nyomólap kiemelése, a tár­csától való eltávolítása ugyan elegendő, a tárcsa mégsem távolodik el a lendkeréktől; a súrlódó kapcsolat — ha kisebb mértékben —, de továbbra is megmarad. Néha különös hangok hallatszanak a kuplungházból. Leg­jellegzetesebb közülük az a zörgő, szinte csilingelő hang, amely csak kinyomott kuplungnál jelentkezik. Ezt a hangot a tárcsa agyának kopott bordázata okozza: oldott kapcsoló­nál a tárcsa „táncol” a nyomólap és a lendkerék között. Kerepelő hangot hallat a kiemelőkarok törött visszahúzó rugója. Ezt is ajánlatos gyorsan megjavítani, mert egy levált rugódarabka a súrlódó felületek közé kerülhet, s tönkre­teheti azok épségét. S ha kinyomott kuplungnál sziszegő, súrlódó hangot hallunk, a kinyomó csapágy kenése már na­gyon esedékes. Végül néhány különleges szempontra hívjuk fel a figyel­met, a kuplung megbontásos javításával kapcsolatban. Szét­szereléskor hasznos összejelölni a lendkerék, a kuplungház és a nyomólap helyzetét, ugyanis ezek­­gyári összeszerelése az adott helyzetben kiegyensúlyozva történt. (Az összejelölést természetesen akkor célszerű végrehajtani, ha valamiféle szerkezeti elrendezés nem csak egyfajta összeszerelést enged meg.) Új, vagy újonnan betetezett súrlódó tárcsa beszerelésénél a tárcsát előzőleg statikusan ki kell egyensúlyozni. S ha régi tárcsát szerelünk vissza, mindig gondosan vizsgáljuk meg az agyihoz való felerősítést. Ha a lendkerék súrlódó felületének szabályozása válik szükségessé, ne feledkezzünk meg arról, hogy ugyanannyit vegyünk le abból a felületből is, amelyre a kuplungház fek­szik fel. Ha ezt elmulasztjuk, a nyo­­­órugók viszonylagos gyöngülése következik be, mert a rugók előfeszített hossza — s mivel a tárcsa és a nyomólap a lendkerékhez közelebb kerül — megnövekszik. Nádasi Antal A GAZ—51 típusú gépkocsi félcentrifugális tengelykapcsolója. 1. Ki­emelőkar tengely; 2. Agy; 3. Tárcsa; 4. Lendkerék; 5. Burkolat; Nyomólap; 7. Kiömlőkar; 8. Tűgörgőkkel ágyazott tengely; 9. Bak; 10. Kapcsoló lemezháza; 11. Állítócsavar; 12. Kinyomócsapágy; 13. Ki­emelő karmantyú; 14. Vezetőpersely; 15. Kuplungpedál; 16. Vissza­húzó rugó; 17. Gömbcsapszeg; 18. Kiemelő villa; 19. Szabályozható vo­­nórúd; 20. Nyomórugó; 21. Alsó burkolat; 22. Visszahúzó rugó

Next