Autó-Motor, 1965. július-december (18. évfolyam 13-24. szám)

1965-10-06 / 19. szám

! Több szem robbet lát... Villanásnyi kép . . . igen tisztelt Szerkesztőség / Rendszeresen kapom az Autó-Motort Magyarországról egyik barátom jóvoltából. Nagyon érdekes és színvonalas lapnak tar­tom. Állítom, még külföldi viszonylatban is nagyon nívós és értékes cikkeket tartalmaz. Érdeklődéssel olvastam például a július 21-i számukban ,,A Rákóczi úti baleset” című írást is. Annál inkább, mert éppen most voltam otthon Magyarorszá­gon látogatóban 18 évi távollét után, és bizony erősen meg­lepett Budapest hatalmas, világvárosi autóforgalma. Érdeklő­déssel figyeltem természetesen az átjelzéseket, az utak kimesze­lését és az otthoni vezetők standardjét. A véletlenek érdekes találkozása, hogy gépkocsimmal éppen a jelzett átkelőhelyen nekem is volt egy apró esetem; szerencsére nem történt bal­eset, de könnyen az lehetett volna belőle. Kb. július 15—17. kö­zött történt, hogy ugyancsak a Kossuth Lajos utca irányába haladva autómmal észrevettem, hogy többen állnak a zebrán, és átkelésre várnak a gyalogosok a villamossínek felől. Mint ez Angliában szokás, kezemmel „lelegyeztem’’ az utánam jövő autó forgalmát, megálltam a zebra előtt, és intettem az átke­lésre váróknak, hogy menjenek át a zebrán. Páran bátortala­nul megindultak, látszólag meghökkenve, hogy megálltam és felkértem őket az átkelésre, többen továbbra is ott maradtak a­­sínpár mellett, tovább várakozva. Amint a két-három át­kelő elérte autóm távolabbi részét, a legnagyobb megdöbbené­semre, tőlem jobbra két autó is kivágott és kb. 30—10 km-es sebességgel, egyszerűen figyelembe nem véve a zebrán át­kelőket, átrohant a járókelők előtt, azokat éppenhogy elke­rülve pár centivel. Nagyon megdöbbentett az eset és őszintén felháborított. Ter­mészetesen Angliában is történik ilyesmi, és éppen Leicester­­ben így gázoltak halálra egy nőt két hónapja, de a vezetők többsége óvatos, és ami szerintem a legfontosabb, udvariasak. Sajnos, ezt 16 napos budapesti tartózkodásom alatt nem tapasz­taltam. Nagyon sokat vezettem a főváros utcáin, de a veze­tők nagy része még, úgy látszik, nem érzi át, hogy az autó­ban való vezetés nem egy kiváltság,, amihez a gyalogosoknak kell igazodniok, hanem ahol a járókelőt megilleti az elsőbbség, ott a vezetőnek udvariasnak, előzékenynek és duplán óvatosnak kell lennie. Képtelen itt elképzelni, hogy teherautók úgy rohan­­gásszanak Leicester utcáin, ahogy a TEFU teherautói rohannak Pest utcáin. Alig pislogó, rossz jelzőlámpáikkal a város négy keréken járó szörnyei. Sajnos, a benyomásaim nem a legjobbak az otthoni vezetők­ről. Közel 10 ország járművezetőit volt alkalmam tanulmá­nyozni, és úgy láttam, hogy a magyar vezető a leg­felületeseb­bek egyike. Nem azért, mert talán rosszabb vezető lenne, mint a német vagy az osztrák, de nem eléggé elővigyázatos. Túlsá­gosan magabiztos. Így megértettem, miért óvakodik a járókelő lelépni a zeb­rára, és miért néztek rám, mint egy Mars-lakóra, amikor meg­állva, intettem nekik, hogy menjenek át előttem a zebrán. Egyszerűen nem hittek nekem . . . Persze — és ezt a vezetők érdekében is meg kell monda­nom — láttam olyan eseteket is, amikor a zebrán sokan futva mentek át, hirtelen a semmiből előkerülve ugrottak rá a zeb­rára. Ezek a járókelők nem törődve magukkal, saját életüket kockáztatják, ami Budapesten kétszeresen veszélyes ez eset­ben. A járókelőnek is időt kell adnia a vezető részére, hogy le­lassíthassa autóját, nehogy hirtelen megállva a mögötte jövő kocsi belerohanjon. Nem beszélve arról, ha nem lassít le a kocsi . . . Ezzel kapcsolatban volna még egy jóindulatú tanácsom. Ren­geteg jelzőtábla van Pesten, és ez a helyes. De este már ezek­ből a jelzőtáblákból nem látni semmit. Ugyanis nincsenek ki­világítva. Valamelyik este egy mellékutcából közeledtem a Rot­­tenbiller utca felé, és csak a legutolsó pillanatban vettem észre, hogy főútvonalhoz énem, egyrészt, meg a Rottenbiller utca sem volt kevésbé világos, mint a mellékutca, másrészt a három­szög jelzésű tábla a sötétben nem volt látható. Ilyen esetekben egyetlen villanykene felfüggesztése a jelzőtábla felett nagy­szerűen megvilágítja a szükséges jelet és felhívja a vezető figyelmét, ha azt éppen elmulasztaná figyelni. Talán elérkezik nemsokára az az idő is, amikor Budapesten nem lesz szükség villamosra, hanem a troli, a busz, meg a föld­alatti teljesen felszedi az utastömeget. Ma még a villamos sze­rintem akadályozója a nyugodt közlekedésnek. Amikor több esetben már meggyőződtem arról, hogy nyugodtan befordul­nátok, meg autó és egyéb gépjármű közlekedése nem zavar, nem egy ízben megzavar a hirtelen előbukkanó villamos, amire nem számítottam, mert nem szoktam meg. A világvárosok igyekeznek a villamost eltüntetni, de megértem, Budapestnek ma még szüksége van rá. Remélni merem, hogy pár sorommal rávilágítottam egy prob­lémára­, de mindig a jóindulat és az a tudat vezetett, hogy sze­retném, ha szülőhazám és annak fővárosa legalább olyan kitűnő közlekedéssel rendelkeznék, mint akármelyik külföldi ország. Vagy még jobbal . . . L. REVFFY Leicester, England Kérem önöket, hogy fejezzék ki köszönetemet a BA—17—33 rendszámú Warszawa gyártmá­nyú gépkocsi ismeretlen veze­tőjének, aki az önök országá­ban tett utazásom során igen nagy segítségemre volt, amikor látta, hogy üzemképtelen mo­torral állok és gyors szervizben részesített. Az ismeretlen gép­kocsivezető 3 órát áldozott ránk, igyekezett hibás alkatré­­ st mit tud... szünket rendbehozni, és így ké­pesek voltunk utunkat foly­tatni Bulgáriába. Akkor nem tudtuk ezt kellő­képpen megköszönni. Feltéte­lezzük, hogy a gépkocsivezető olvassa az Autó-Motor újságot, és ezért kérjük, nyilvánítsák ki köszönet­ünket. JAN VOLNY Mistek, Komenského 437, Csehszlovákia ♦V A Gellért-szálló előtti parkolóhelyen láttam ezt az olasz rend­számú Triumph-kocsit, amely nem kevesebb, mint húsz Autó­klub-jelvénnyel ékeskedett. Vajon tagja-e mindegyik klubnak? FŰZFA GÉZA Bpest, XIII., Visegrádi u. 156./b Bukarestben láttam ezt az autót, amelyről nehezen lehetne meg­állapítani a nemzetiségét — legfeljebb a rendszám betűinek for­májából sejthető, hogy talán angol. Ez így színes, csak nem egészen szabályos . . . BOJÁR SÁNDOR Bpest, VIII., Múzeum krt. 3. 0

Next