Autó-Motor, 1965. július-december (18. évfolyam 13-24. szám)
1965-10-06 / 19. szám
! Több szem robbet lát... Villanásnyi kép . . . igen tisztelt Szerkesztőség / Rendszeresen kapom az Autó-Motort Magyarországról egyik barátom jóvoltából. Nagyon érdekes és színvonalas lapnak tartom. Állítom, még külföldi viszonylatban is nagyon nívós és értékes cikkeket tartalmaz. Érdeklődéssel olvastam például a július 21-i számukban ,,A Rákóczi úti baleset” című írást is. Annál inkább, mert éppen most voltam otthon Magyarországon látogatóban 18 évi távollét után, és bizony erősen meglepett Budapest hatalmas, világvárosi autóforgalma. Érdeklődéssel figyeltem természetesen az átjelzéseket, az utak kimeszelését és az otthoni vezetők standardjét. A véletlenek érdekes találkozása, hogy gépkocsimmal éppen a jelzett átkelőhelyen nekem is volt egy apró esetem; szerencsére nem történt baleset, de könnyen az lehetett volna belőle. Kb. július 15—17. között történt, hogy ugyancsak a Kossuth Lajos utca irányába haladva autómmal észrevettem, hogy többen állnak a zebrán, és átkelésre várnak a gyalogosok a villamossínek felől. Mint ez Angliában szokás, kezemmel „lelegyeztem’’ az utánam jövő autó forgalmát, megálltam a zebra előtt, és intettem az átkelésre váróknak, hogy menjenek át a zebrán. Páran bátortalanul megindultak, látszólag meghökkenve, hogy megálltam és felkértem őket az átkelésre, többen továbbra is ott maradtak asínpár mellett, tovább várakozva. Amint a két-három átkelő elérte autóm távolabbi részét, a legnagyobb megdöbbenésemre, tőlem jobbra két autó is kivágott és kb. 30—10 km-es sebességgel, egyszerűen figyelembe nem véve a zebrán átkelőket, átrohant a járókelők előtt, azokat éppenhogy elkerülve pár centivel. Nagyon megdöbbentett az eset és őszintén felháborított. Természetesen Angliában is történik ilyesmi, és éppen Leicesterben így gázoltak halálra egy nőt két hónapja, de a vezetők többsége óvatos, és ami szerintem a legfontosabb, udvariasak. Sajnos, ezt 16 napos budapesti tartózkodásom alatt nem tapasztaltam. Nagyon sokat vezettem a főváros utcáin, de a vezetők nagy része még, úgy látszik, nem érzi át, hogy az autóban való vezetés nem egy kiváltság,, amihez a gyalogosoknak kell igazodniok, hanem ahol a járókelőt megilleti az elsőbbség, ott a vezetőnek udvariasnak, előzékenynek és duplán óvatosnak kell lennie. Képtelen itt elképzelni, hogy teherautók úgy rohangásszanak Leicester utcáin, ahogy a TEFU teherautói rohannak Pest utcáin. Alig pislogó, rossz jelzőlámpáikkal a város négy keréken járó szörnyei. Sajnos, a benyomásaim nem a legjobbak az otthoni vezetőkről. Közel 10 ország járművezetőit volt alkalmam tanulmányozni, és úgy láttam, hogy a magyar vezető a legfelületesebbek egyike. Nem azért, mert talán rosszabb vezető lenne, mint a német vagy az osztrák, de nem eléggé elővigyázatos. Túlságosan magabiztos. Így megértettem, miért óvakodik a járókelő lelépni a zebrára, és miért néztek rám, mint egy Mars-lakóra, amikor megállva, intettem nekik, hogy menjenek át előttem a zebrán. Egyszerűen nem hittek nekem . . . Persze — és ezt a vezetők érdekében is meg kell mondanom — láttam olyan eseteket is, amikor a zebrán sokan futva mentek át, hirtelen a semmiből előkerülve ugrottak rá a zebrára. Ezek a járókelők nem törődve magukkal, saját életüket kockáztatják, ami Budapesten kétszeresen veszélyes ez esetben. A járókelőnek is időt kell adnia a vezető részére, hogy lelassíthassa autóját, nehogy hirtelen megállva a mögötte jövő kocsi belerohanjon. Nem beszélve arról, ha nem lassít le a kocsi . . . Ezzel kapcsolatban volna még egy jóindulatú tanácsom. Rengeteg jelzőtábla van Pesten, és ez a helyes. De este már ezekből a jelzőtáblákból nem látni semmit. Ugyanis nincsenek kivilágítva. Valamelyik este egy mellékutcából közeledtem a Rottenbiller utca felé, és csak a legutolsó pillanatban vettem észre, hogy főútvonalhoz énem, egyrészt, meg a Rottenbiller utca sem volt kevésbé világos, mint a mellékutca, másrészt a háromszög jelzésű tábla a sötétben nem volt látható. Ilyen esetekben egyetlen villanykene felfüggesztése a jelzőtábla felett nagyszerűen megvilágítja a szükséges jelet és felhívja a vezető figyelmét, ha azt éppen elmulasztaná figyelni. Talán elérkezik nemsokára az az idő is, amikor Budapesten nem lesz szükség villamosra, hanem a troli, a busz, meg a földalatti teljesen felszedi az utastömeget. Ma még a villamos szerintem akadályozója a nyugodt közlekedésnek. Amikor több esetben már meggyőződtem arról, hogy nyugodtan befordulnátok, meg autó és egyéb gépjármű közlekedése nem zavar, nem egy ízben megzavar a hirtelen előbukkanó villamos, amire nem számítottam, mert nem szoktam meg. A világvárosok igyekeznek a villamost eltüntetni, de megértem, Budapestnek ma még szüksége van rá. Remélni merem, hogy pár sorommal rávilágítottam egy problémára, de mindig a jóindulat és az a tudat vezetett, hogy szeretném, ha szülőhazám és annak fővárosa legalább olyan kitűnő közlekedéssel rendelkeznék, mint akármelyik külföldi ország. Vagy még jobbal . . . L. REVFFY Leicester, England Kérem önöket, hogy fejezzék ki köszönetemet a BA—17—33 rendszámú Warszawa gyártmányú gépkocsi ismeretlen vezetőjének, aki az önök országában tett utazásom során igen nagy segítségemre volt, amikor látta, hogy üzemképtelen motorral állok és gyors szervizben részesített. Az ismeretlen gépkocsivezető 3 órát áldozott ránk, igyekezett hibás alkatré st mit tud... szünket rendbehozni, és így képesek voltunk utunkat folytatni Bulgáriába. Akkor nem tudtuk ezt kellőképpen megköszönni. Feltételezzük, hogy a gépkocsivezető olvassa az Autó-Motor újságot, és ezért kérjük, nyilvánítsák ki köszönetünket. JAN VOLNY Mistek, Komenského 437, Csehszlovákia ♦V A Gellért-szálló előtti parkolóhelyen láttam ezt az olasz rendszámú Triumph-kocsit, amely nem kevesebb, mint húsz Autóklub-jelvénnyel ékeskedett. Vajon tagja-e mindegyik klubnak? FŰZFA GÉZA Bpest, XIII., Visegrádi u. 156./b Bukarestben láttam ezt az autót, amelyről nehezen lehetne megállapítani a nemzetiségét — legfeljebb a rendszám betűinek formájából sejthető, hogy talán angol. Ez így színes, csak nem egészen szabályos . . . BOJÁR SÁNDOR Bpest, VIII., Múzeum krt. 3. 0