Autó-Motor, 1968. július-december (21. évfolyam 13-24. szám)
1968-10-21 / 20. szám
BUDAPEST -NORDKAPP — BUDAPEST: 8633 kilométer 125 kcm-es DANUVIÁVAL — utánfutóval (4) Másnap reggel korán indultunk gumit vásárolni. Megszabadultunk jó néhány finn márkánktól, de gazdagabbak lettünk két jó gumival. Az üzlet előtti téren mindkét kerék új gumit kapott. Biztonság okáért az utánfutóhoz is vettünk még egy gumit. Feleségem határozott. „Ne sokat vacakoljunk azzal az 1500 kilométerrel, menjünk a Nordkappra." — Igenis — fogadtam szót, és finoman adtam gázt a motornak. Még egyszer a sarkkör — de most már nem állunk meg. Sodänkylä: 300 éves fatemplomát nézzük meg. Tovább az Inari tavakhoz, Finnország „hidegsarkához”! Vad, sziklás vidék — nagyon zord —, reménytelen táj, de a maga nemében gyönyörű. A tóparti kempingben találtunk csak táborozásra alkalmas helyet. A kempingdíjba a szúnyogokat is beleszámították. A szúnyogok rendkívül nagyok és végtelenül mohók. Szerencsére finn barátunk ellátott szúnyogok elleni védőkenőccsel, ami hatásosnak mutatkozott, s csak muzsikájukat hallgattuk. Az Inari lapp-múzeum — lényegében skanzen — rendkívül érdekesen mutatja be a halászó, vadászó és állattartó lapp nép életét. A Tana folyó széles vize a határ Norvégia felé. A finn vámtiszt csak ránk tekint és int, hogy tovább. Mi megyünk, ha ez neki elég, nekünk jó. Vagy két kilométer után nyitott határsorompó fogadj Illedelmesen megállunk és várunk. Elfogy a a türelmünk — besétálok a házba. Fiatal asszonyka fogad. Mondom, Norvégiába szeretnék menni. Csak tessék egész nyugodtan — válaszolja, és ezzel rendben is lenne a dolog. Kinn szomorú látvány fogad — ismét az utánfutó kereke tesz bánatossá. Szegény Aerocord guminak sem tetszettek a finn utak — 1100 km után „kikészült”. Gumicsere — most már a negyedik, de finn gyártmányú kerékkel futunk. Futunk? 40 km-es útjavítás következik, tehát csak cammogunk 5—6 cm vastagságú, hengereletlen kőzúzalékban — de nem sokáig. Néhány km után meginog a hátsó kerék — tudjuk, ez mit jelent). Nagy a baj, újabb szelepszakadás — beszerelem az utolsó tartalék gumit is — nincs több tartalék. Na majd Russenesben veszünk. Későn érkezünk Russenesbe — mindkét karom nagyon fáj a rettenetes 40 km után. Táborozás, és reggel elhatározzuk, hogy motor nélkül megyünk a Nordkappra, mert gumit nem kaptunk, és félünk tartalék gumi nélkül elindulni a várható rossz útra. Igazunk volt: 31, órás hajóút után Henningsvág kikötőjében számnunk partra. Autóbusszal megyünk ki a 32 km-re levő sziklaszirtre, Nordkappra. Szűk hegyi úton kapaszkodik fel a busz. Mély szakadékok felett egy jármű számára van hely, néhol kitérőkkel. Közel egy órát tartott az út. Felejthetetlen érzés, végre elértük, 18 napos motorozás után Európa legészakibb pontját , a Nordkappon állunk. Hatalmas, kopár sziklatömb, de nekünk csodálatosan szép. Lábunk alatt 300 méter mélyen zúg a tenger, a távolban fehéren csillan valami, talán hatalmas jégtömb? — vagy csak fehér hajó? Inkább jéghegynek hisszük és boldogok vagyunk. Izgatott fényképezés, levelezőlap-írás, és feladás. Itt van a világ legészakibb postahivatala. Az eget borító felhőn csak itt-ott csillan át a nap sugara. De a derengő napsütés is ajándék ezen a vidéken. Nem vagyunk egyedül. Minden náció megtalálható a nagy forgalomban: a világ népei mintha itt adnának egymásnak találkozót. És kezdünk megérteni valamit. A civilizált emberiség vágyódását a romlatlan és érintetlen természet után. Jönnek autóval és gyalog, kerékpárral és motorral, bár az utolsó kettővel csak igen kevesen — mintha zarándokolnának, hogy eljussanak erre az északi zord pontra. Sok fiatal indul gyalog erre az útra. Gyalog? — autóstoppal. Nagy részük nem jut túl az északi fővárosok vonalánál, de az elszántabbja eléri az Északi-fokot. Érdekesek az országúti ismeretségek is. Nincsen bemutatkozás, a másodszori, harmadszori találkozáskor, úgy 6—700 km után már régi ismerősként üdvözöljük egymást. Egy korzikai fiút — egyetemista — kb. 800 km-es távon több esetben derűs integetéssel üdvözöltünk. Egyébként 12 nap alatt jutottunk fel a Nordkappig. Egy holland házaspár Opel-Rekordjával 1200 km-en keresztül „versenyben voltunk”. De sorolhatnám országúti ismerőseinket, sokan voltunk, mind érdekes emberek, kik messziről boldogan integettek nekünk, ha felpakolt kis ,,kocsinkat” meglátták. Honnan jöttek? — köszöntöttek ránk magyarul, a Nordkappon. — Budapestről — válaszoltuk meglepetés nélkül, Pesttől 4000 km-re. Tessék csak zörgetni, majd kinyitják . . . szólt ismét valaki magyarul, Russenesben. Nem lepődtünk meg, a világ minden táján beszélnek magyarul, legfeljebb csak kevesen. Felszedjük a sátrunkat, és most már délnek fordítjuk a kormányt. Hammerfest — a világ legészakibb fekvésű — városi rangú — települése a következő úti célunk. Nemcsak a város érdekel bennünket, hanem az is, hogy bár 100 km-re van, reményünk van arra, hogy itt belső gumit kapunk. Már nincs tartalék belsőnk. Magasan a hóhatár felett motorozunk és elérjük Norvégia nyugati partvidékének fjord-rengetegét. Az időjárás megfelel a mi kora márciusunknak.• Reggel 4—6° a hőmérséklet, nappal 15—l6°-ra melegszik az idő. Motorozáshoz egy kissé hideg! A nagyobb baj az, hogy az ilyen hőmérséklet mellett huzamosabb motorozásnál az izmok megmerevednek, amit csak a megálláskor veszünk észre. A sátorban viszont kellemes az idő. Mint mindenki más, mi is műanyag fóliával borítjuk be éjszakára, ez nem engedi lehűlni a sátrat. Még idehaza készítettük el, és a leghasznosabb tanácsnak bizonyult, amit kaptunk. Hammerfest modern nagyváros képét mutatja, üzletek, üzemek, modern üzletházak. Kikötője nagy forgalmat bonyolít le. Más vonatkozásban is érdekes hely. 1819-ben innen indult ki, mint 0-pontról az a nemzetközi vállalkozás, amelynek célja a föld meridián-körének megmérése volt. Ennek emlékére gránit emlékmű áll a fjord-menti város egyik kis félszigetén. Sátrunkat ugyancsak nevezetes hely mellett vertük fel. Itt található a világ legészakibb fekvésű lombos erdeje; néhány holdnyi csenevész nyírfa akarja bizonyítani életképességét. Nordkappen . . . A finnországi és a norvégiai sarkkör átlépésének emlékjelvénye és a Nordkapp elérésének emléklapja 18