Autó-Motor, 1969. január-június (22. évfolyam 1-12. szám)

1969-01-06 / 1. szám

ÉVFORDULÓN .­ ÍRTA: KISS DEZSŐ KÖZLEKEDÉS- ÉS POSTAÜGYI MINISZTERHELYETTES A­z új esztendő küszöbét átlépve, ha az elmúlt évre visszatekintünk, szembetűnő, hogy az 1968-as esz­tendő a közlekedés jelentős fejlődését, s egyben sajátos tényezők alakulását is eredményezte. A közleke­dést — ezen belül a közúti közlekedést — alapvetően két fontos esemény érintette. Az egyik, hogy az új közlekedéspolitikai koncepciót az Országgyűlés megtárgyalta és törvénybe iktatta. E kon­cepció egyik fő célkitűzése az egységes közlekedési rend­szer továbbfejlesztése, amelyben az egyes közlekedési ágazatok arányosan fejlődnek, szorosan kapcsolódnak egymáshoz és sajátosságaiknak megfelelően kiegészítik egymást. Ebből következik, hogy a közúti áru- és sze­mélyszállítás teljesítményei emelkednek és más közle­kedési ágazatokéhoz viszonyítva a teljesítményarányok erőteljesen növekedni fognak. A következő évtized te­hát a közúti közlekedésünkben ma még meglevő elmara­dás behozásának évtizede lesz. A másik fontos esemény az volt, hogy a közlekedés­ben is bevezetésre került az új gazdasági irányítási rendszer. E két alapvető fontosságú intézkedés — bár eltérő cél érdekében született — mégis szoros összefüggésben van egymással. Az összefüggést leginkább bizonyítja, hogy a közlekedéspolitikai céljainkat nem merev központi irá­nyítással akarjuk biztosítani, hanem a piaci mechaniz­must felhasználjuk ennek érdekében. Az egyéves ta­pasztalatok már igazolják, hogy az új irányítási rend­szer ösztönzői, szabályozói, lehetőségei a közlekedés fel­adatait segítik megoldani. A közlekedéspolitika azon célját, hogy a közúti szek­tor aránya növekedjék, elsősorban a fuvarozás monopó­liumának megszüntetésével, a fuvarvállalás szabadsá­gának bevezetésével serkentjük,­­ vagyis amelyik vál­lalat, termelőszövetkezet stb. birtokában tehergépjármű van, szabad kapacitásával fuvarozást vállalhat. Ez az intézkedés máris előnyösen érezteti hatását. Mivel a gép­járműjavítási és karbantartási kapacitás is elmaradt az igények mögött, itt is szabaddá tettük ezt a tevékenysé­get, és már idáig is új, eddig rejtett kapacitások ke­rültek felszínre, ami nemcsak a mennyiség, hanem a minőség terén is érezteti hatását. Természetesen ezek az intézkedések és következmé­nyeik is ennél sokkal bonyolultabbak, különösen a jövő­ben még számos területen jelentős változásokat fognak hozni. E cikk témája tulajdonképpen nem a közlekedés általában, nem is az egész közúti­ közlekedés, hanem en­nek egy szűkebb területe, a személygépjármű-forgalom néhány aktuális kérdése. z új elképzeléseknek megfelelően közútjainkon a legszembetűnőbb változás a személyszállítás to­vábbi nagyarányú fejlesztése lesz. A személyszál­lítási teljesítmények mintegy 65—70%-a fog közúton le­bonyolódni. Ma még az a jellemző, hogy az utasok zömét közúton autóbusz, tehát tömegközlekedési eszköz szál­lítja el. Vonatkozik ez a megállapítás elsősorban a mun­kába járásra, vagyis a hivatásforgalomra. De már új tendenciaként van jelen a személygépjárművek számá­nak viszonylagos gyors növekedése, ami a következő év­tizedben előreláthatólag tovább fog gyorsulni, és e fej­lődést tartós folyamatként kell felfogni. Vannak tényezők, melyek e tendencia erősödését se­gítik, és vannak, amelyek hátráltatják. Természetesen a növekedés irányába hat a lakosság nagyfokú igénye a gépkocsi iránt, és az ezt az igényt megalapozó fizetőképes kereslet. Kormányzatunk tevékenységének egyik alap­kérdése a lakosság életszínvonalának emelése. Az ezen a téren elért fejlődést az autóvásárlások és igénylések gyors növekedése is bizonyítja. A kormány és a lakosság egyaránt akarja a személy­autók számát növelni. Mi az oka hát mégis a kielégítet­­lenségnek? Az egyik és kétségtelenül nyomós ok: az ország fize­tési mérlege, amely megszabja, hogy milyen mennyiség­ben hozhatunk be személygép­járművet. De egy ország­ban a gépjárműforgalom nagyságát nem egyedül a be­szerzés lehetőségei határozzák meg. Azokat üzemeltetni is kell, és más egyéb előfeltételek is szükségesek. A gépkocsi-tulajdonosok jól tudják — akinek nincs, nemigen érzékelheti —, hogy az autózás öröme Magyar­­országon még gonddal, olykor bosszankodással jár együtt. A gépkocsiknak üzemanyagra, javító- és karban­tartó bázisra, pótalkatrészekre, megfelelő úthálózatra van szükségünk. Ezek a gépjárműforgalom nélkülözhe­tetlen járulékos szükségletei, melyeknek összhangban kell állniuk a gépjárművek számával. A közlekedésben az arányos fejlődés a járulékok arányos fejlesztését is magában kell, hogy foglalja. Az üzemanyagellátó háló­zat, a szervizek széles körű kiépítése, egy modern for­galmat lebonyolítani képes úthálózat megteremtési költ­sége sokszorosa a gépjárművek árának. Ezért bár fájó, de tudomásul kell venni, hogy a gépkocsi-igényeket nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. Másrészt öröm az, hogy a személygépjármű-forgalom növelése érdekében igen fontos előfeltételeket teremtettünk meg az elmúlt esztendőben is és fogunk teremteni a jövő évek során. A leírtakból kitűnik, hogy a személygépjárművek szá­mának növelése az életszínvonal emelését célzó gaz­daságpolitikánknak és az ennek részét képező köz­lekedéspolitikánknak is fontos kérdése. Egyik oldalról mindinkább ki kell elégíteni a gépkocsi-vásárlási igé­nyeket, másik oldalról olyan körülményeket kell terem­teni, amelyek közepette mind több öröm és mind keve­sebb gond és bosszúság éri az autótulajdonosokat. Az őszinte és nyílt helyzetértékelés mutatja, hogy a személygépjármű-ellátás, és az ezzel összefüggő tenni­.

Next