Autó-Motor, 1969. július-december (22. évfolyam 13-24. szám)

1969-07-06 / 13. szám

désrendészet különböző okokból elrendel. Szinte szemé­lyes sértésnek veszik, ha valahol a várakozást megszün­tetik, vagy ha a forgalmat elterelik. Úgy tűnik, elkép­zelhetetlennek tartják, hogy a gépjármű birtokában ne arra közlekedjenek, vagy ne ott álljanak meg, amerre menni, illetve ahol megállni akarnak. Tudomásul kell venni, hogy a növekvő forgalom soro­zatosan követel meg olyan intézkedéseket, amelyek — bár látszólag sértik az egyén szabadságát — szüksége­sek a zavartalan és biztonságos közlekedés biztosítására, elősegítésére. A városi utak nem szélesíthetők, csak nagy arányú házlebontások árán, ami a jelenlegi lakáshelyzetet fi­gyelembe véve egyelőre kivihetetlen. Tehát a meglevő utakon kell a forgalomnak lebonyolódnia, és ez a meg­határozó a forgalom szervezésében. Ez a beszélgetés sajnos nem elegendő arra, hogy a közúti közlekedés valamennyi problémáját felölelje. Csak egy-két dolgot említettem, amelyek utalnak gond­jainkra. Szeretnék azonban felvetni egy gondolatot, amelyet valamennyinél fontosabbnak tartok. Ez pedig a társada­lom összefogása a balesetmentes közúti közlekedés, a jó közlekedési morál kialakításáért. Biztonság a közlekedésben: ez a célkitűzés túlnőtt azon, hogy kizárólag rendőrségi feladat legyen. A fejlő­dés ilyen üteme mellett kell, hogy a társadalom is meg­mozduljon, aktívan segítse elő a helyes közlekedésre ne­velést. Csak a legszélesebb körű társadalmi összefogás­sal végzett felvilágosító és nevelő munka vezethet ered­ményre. Ez az eredmény a közlekedésben részt vevők morális alkalmazkodásában kell, hogy jelentkezzék. Úgy gondolom, hogy ehhez jelentős segítséget tud adni az Autó-Motor azzal, hogy rendszeressé teszi az ilyen beszélgetéseket, amikor is esetleg részletesebben lehet egy-egy témát kifejteni. És most várom a kérdéseket. Kérdéseink — és a válaszok Milyen „minőségű” fénykürtöt használjon a tompított fény­nyel közlekedő jármű vezetője a városi forgalomban, fi­gyelembe véve természetesen azt is, hogy a reflektort (hosszú fényt) a városon belül még jelzésadásra sem hasz­nálhatja? A lakott területen általában, ahol — s ezt hangsúlyozni szeret­ném — a tompított fény használata kötelező, a tompított fény le-, illetve felkapcsolásával (a „városi” világításra való átkap­csolással) adunk fényjelzést. Meddig érvényes a régi gépjárművezetői igazolvány (a szürke és a barna színű), és sor kerül-e az új típusú, nem­zetközi engedélyek (Permis de conduire) kicserélésére? (Ez utóbbiaknál a gépjárművezetők főleg azt hiányolják, hogy nincs feltüntetve bennük a vizsga letételének időpontja.) A közeljövőben (előreláthatólag 1970—71-ben) sor kerül a régi mintájú gépjárművezetői igazolványok kicserélésére. Eddig az időpontig a szürke és a barna színű, valamint a rózsaszínű ve­zetői igazolványok is érvényesek. Tervezzük az olyan új vezetői engedély-nyomtatvány bevezetését, amelynek lényege, hogy a nyomtatványon fel lesz tüntetve a vizsga időpontja, ugyanak­kor elmarad a lakcím bejegyzése. Nagyon sok orvos fordult hozzánk azzal, hogy továbbít­suk kérésüket, olyan esetben, amikor beteghez hívják őket — részükre külön kiadott megkülönböztetés alapján — az egyébként parkolási korlátozás alá vont úttest-részeken is megállhassanak. Hasonló kedvezményt kérnek az úticéljuk könnyebb elérése érdekében a rokkant­ járművek vezetői is (nemcsak a Velorexesek). A megkülönböztető jelzés eb­ben az esetben az I-betű — az Invalidus szóra utaló kezdő­betű — lehetne ... A jelenlegi forgalmi sűrűség nem indokolja, hogy az orvosok gépkocsija forgalmi előnyöket élvezzen, hiszen sürgős esetben ők is a mentőszolgálatot veszik igénybe. A megállási és vára­kozási tilalmak alóli mentesség kérése már indokoltabb, külö­nös tekintettel a rokkant­járművek vezetőire. A kérést mérle­geljük és mielőbbi megoldást keresünk erre. Különösen a helyismerettel nem rendelkező gépjármű­­vezetők szeretnék, ha a többfázisú kereszteződésekben az úttest fölé befüggesztett táblákon szereplő jelzés is utalna a követhető irányokra. Az ilyen kérés azért vetődik fel, mert az útburkolati jelzéseket sűrű forgalomban a lámpa előtt veszteglő járművek gyakran eltakarják. A közeljövőben kiadásra kerülő új közlekedési előírások alap­ján ilyen tájékoztató táblák alkalmazására is lehetőség nyílik. Várható-e, hogy a biztonsági öv és a lopásgátló berende­zések alkalmazását kötelezővé teszik a hazai gépjármű­veken? Kötelezővé tételükkel nem foglalkozunk, de feltétlenül ajánljuk azok használatát. Különböző fórumokon csaknem minden évben ígéret hang­zik el arra vonatkozóan, hogy a külföldi és a helyismeret­tel nem rendelkező gépjárművezetők tájékozódását a köz­lekedési csomópontokon útbaigazító táblákkal fogják segí­teni. Néhányat már felszereltek, de még mindig kevés van belőlük, és egy-két kivételtől eltekintve ezek sem a leg­sikerültebb változatok. Magunk is évek óta szorgalmazzuk az ilyen tájékoztató táblák szélesebb körű alkalmazását. Egy-két budapesti forgalmi csomó­ponton már láthatunk ilyet, és reméljük, hogy a közeljövőben valóban sor kerül az ilyen jelzések gyarapítására és korszerű­sítésére. Újabban a kereskedelmi forgalomban korlátozás nélkül kapható a motorkerékpárra szerelhető irányjelző lámpa. Felvetődik azonban a kérdés, ha valaki vásárol ilyent, felszereli a motorjára, és közlekedés közben csupán ezzel jelez, vajon szabálysértést követ-e el? Hiszen a kormány elengedése éppen az irányváltoztatásnál megnehezíti a ve­zetést! A jelenleg érvényes Kresz 65. § (2) bekezdése szerint ma még a motorkerékpár vezetője irányjelzést csak karral adhat. Az irányjelző készülék felszerelése a motorkerékpárra nincs elő­írva, de nem is tiltják a rendelkezések. Mindenesetre a motor­­kerékpár vezetője ma még akkor jár el szabályosan, ha kar­ral jelez, függetlenül attól, hogy ezzel szinkronban az irány­jelző készüléket is működteti. Mivel egyre több a személyi sérüléssel járó közlekedési baleset, úgy tűnik, nálunk is be kellene vezetni — sőt, a­­gépjárművezetők számára kötelezővé is kellene tenni — az elsősegélynyújtási ismeretek oktatását, illetve elsajátí­tását. A gépjárművezetőképző-tanfolyamok tananyagában eddig is szerepelt az elsősegélynyújtás, azonban ez csak minimális is­mereteket nyújtott, és így is csupán a hivatásos vezetőkre terjedt ki. A vizsgareform foglalkozik ezzel a témával. Már nyomdában van az új tananyag, amely az elsősegélynyújtás és a közlekedés-egészségtan tárgyköréből magába foglalja mindazokat az ismereteket, amelyeket ezentúl minden kate­góriájú gépjárművezetői tanfolyam hallgatóinak el kell sajá­títaniuk. Az autóbuszvezetőknek egyébként vizsgázniok is kell ebből a tananyagból. Mikor fog végérvényesen megszűnni a „hivatali” és a magángépjárművek megkülönböztető rendszámjelzése? Ezzel a témával már behatóan foglalkozunk. Több elképzelés is született a megoldást illetően, de csak a végleges döntés után adhatunk részletesebb tájékoztatást. Az úttest szélétől számítva hány méteren belüli távolság az, amely „az úttest mentén”-nek számít, s így lakott te­rületté minősít? Az engedélyezett maximális sebesség és a szabályos fényszóróhasználat szempontjából is felvetőd­het ez a téma. Lakott terület fogalmánál nem az az irányadó, hogy a házak milyen távolságra vannak az úttesttől, hanem elsősorban az, hogy a beépített területnek van-e közvetlen közlekedési kapcso­lata az úttal. Amennyiben a házakból a kijárat más, esetleg egy „gyűjtő” útra vezet, és ez az út csatlakozik a szóban forgó pályához, ebben az esetben — a kérdéses útra nézve — lakott területről nem beszélhetünk. Tekintettel arra, hogy az úttorkolat is „útkereszteződés­nek” számít, olyan több forgalmi sávos útvonalon, mint a Lenin körút vagy a Bajcsy-Zsilinszky út, ugyancsak tilos a betorkolló mellékutcákkal szemben leállni — betartva a „sarkoktól” számított 2X10 méteres távolságot is? Ameny­­nyiben az ilyen helyen történő megállást, várakozást (ha egyébként más tábla nem tiltja) nem követi bírságolás, vajon csak elnéző-e a rendőrség, vagy található valami ilyen hivatkozási alap erre? A Kresz 65. § (4) bekezdésének d) pontjában meghatározott megállási tilalom szempontjából nincs különbség keresztezés és torkolat, illetőleg elágazás között. E tilalom szigorú meg­tartása a veszélytelen bekanyarodás elősegítése érdekében ál­talában szükséges is. Mindemellett azonban a széles (a hivat­kozási példában is említett) utakon levő torkolatokkal szem­beni úttesten nem akadályozza az álló jármű a bekanyaro­­dást, ezért a rendőrjárőr senkit nem bírságol meg (nagyon helyesen), legfeljebb figyelmezteti a járművezetőt. Természe­tesen jogos a kérdés felvetése, és így felmerül annak szük­ségessége, hogy az új Kresz megfogalmazásánál erre figye­lemmel legyünk, és indokoltan differenciáljunk e tilalom fenntartását illetően. ♦ * * Kérjük olvasóinkat, hogy észrevételeikkel és javasla­taikkal továbbra is segítsék munkánkat. A közérdeklő­désre különösen számot tartó témák alapján az ilyen beszélgetésekre rendszeresen alkalmat kívánunk biztosí­tani lapunkban. (A. T.)

Next