Autó-Motor, 1969. július-december (22. évfolyam 13-24. szám)
1969-07-06 / 13. szám
désrendészet különböző okokból elrendel. Szinte személyes sértésnek veszik, ha valahol a várakozást megszüntetik, vagy ha a forgalmat elterelik. Úgy tűnik, elképzelhetetlennek tartják, hogy a gépjármű birtokában ne arra közlekedjenek, vagy ne ott álljanak meg, amerre menni, illetve ahol megállni akarnak. Tudomásul kell venni, hogy a növekvő forgalom sorozatosan követel meg olyan intézkedéseket, amelyek — bár látszólag sértik az egyén szabadságát — szükségesek a zavartalan és biztonságos közlekedés biztosítására, elősegítésére. A városi utak nem szélesíthetők, csak nagy arányú házlebontások árán, ami a jelenlegi lakáshelyzetet figyelembe véve egyelőre kivihetetlen. Tehát a meglevő utakon kell a forgalomnak lebonyolódnia, és ez a meghatározó a forgalom szervezésében. Ez a beszélgetés sajnos nem elegendő arra, hogy a közúti közlekedés valamennyi problémáját felölelje. Csak egy-két dolgot említettem, amelyek utalnak gondjainkra. Szeretnék azonban felvetni egy gondolatot, amelyet valamennyinél fontosabbnak tartok. Ez pedig a társadalom összefogása a balesetmentes közúti közlekedés, a jó közlekedési morál kialakításáért. Biztonság a közlekedésben: ez a célkitűzés túlnőtt azon, hogy kizárólag rendőrségi feladat legyen. A fejlődés ilyen üteme mellett kell, hogy a társadalom is megmozduljon, aktívan segítse elő a helyes közlekedésre nevelést. Csak a legszélesebb körű társadalmi összefogással végzett felvilágosító és nevelő munka vezethet eredményre. Ez az eredmény a közlekedésben részt vevők morális alkalmazkodásában kell, hogy jelentkezzék. Úgy gondolom, hogy ehhez jelentős segítséget tud adni az Autó-Motor azzal, hogy rendszeressé teszi az ilyen beszélgetéseket, amikor is esetleg részletesebben lehet egy-egy témát kifejteni. És most várom a kérdéseket. Kérdéseink — és a válaszok Milyen „minőségű” fénykürtöt használjon a tompított fénynyel közlekedő jármű vezetője a városi forgalomban, figyelembe véve természetesen azt is, hogy a reflektort (hosszú fényt) a városon belül még jelzésadásra sem használhatja? A lakott területen általában, ahol — s ezt hangsúlyozni szeretném — a tompított fény használata kötelező, a tompított fény le-, illetve felkapcsolásával (a „városi” világításra való átkapcsolással) adunk fényjelzést. Meddig érvényes a régi gépjárművezetői igazolvány (a szürke és a barna színű), és sor kerül-e az új típusú, nemzetközi engedélyek (Permis de conduire) kicserélésére? (Ez utóbbiaknál a gépjárművezetők főleg azt hiányolják, hogy nincs feltüntetve bennük a vizsga letételének időpontja.) A közeljövőben (előreláthatólag 1970—71-ben) sor kerül a régi mintájú gépjárművezetői igazolványok kicserélésére. Eddig az időpontig a szürke és a barna színű, valamint a rózsaszínű vezetői igazolványok is érvényesek. Tervezzük az olyan új vezetői engedély-nyomtatvány bevezetését, amelynek lényege, hogy a nyomtatványon fel lesz tüntetve a vizsga időpontja, ugyanakkor elmarad a lakcím bejegyzése. Nagyon sok orvos fordult hozzánk azzal, hogy továbbítsuk kérésüket, olyan esetben, amikor beteghez hívják őket — részükre külön kiadott megkülönböztetés alapján — az egyébként parkolási korlátozás alá vont úttest-részeken is megállhassanak. Hasonló kedvezményt kérnek az úticéljuk könnyebb elérése érdekében a rokkant járművek vezetői is (nemcsak a Velorexesek). A megkülönböztető jelzés ebben az esetben az I-betű — az Invalidus szóra utaló kezdőbetű — lehetne ... A jelenlegi forgalmi sűrűség nem indokolja, hogy az orvosok gépkocsija forgalmi előnyöket élvezzen, hiszen sürgős esetben ők is a mentőszolgálatot veszik igénybe. A megállási és várakozási tilalmak alóli mentesség kérése már indokoltabb, különös tekintettel a rokkantjárművek vezetőire. A kérést mérlegeljük és mielőbbi megoldást keresünk erre. Különösen a helyismerettel nem rendelkező gépjárművezetők szeretnék, ha a többfázisú kereszteződésekben az úttest fölé befüggesztett táblákon szereplő jelzés is utalna a követhető irányokra. Az ilyen kérés azért vetődik fel, mert az útburkolati jelzéseket sűrű forgalomban a lámpa előtt veszteglő járművek gyakran eltakarják. A közeljövőben kiadásra kerülő új közlekedési előírások alapján ilyen tájékoztató táblák alkalmazására is lehetőség nyílik. Várható-e, hogy a biztonsági öv és a lopásgátló berendezések alkalmazását kötelezővé teszik a hazai gépjárműveken? Kötelezővé tételükkel nem foglalkozunk, de feltétlenül ajánljuk azok használatát. Különböző fórumokon csaknem minden évben ígéret hangzik el arra vonatkozóan, hogy a külföldi és a helyismerettel nem rendelkező gépjárművezetők tájékozódását a közlekedési csomópontokon útbaigazító táblákkal fogják segíteni. Néhányat már felszereltek, de még mindig kevés van belőlük, és egy-két kivételtől eltekintve ezek sem a legsikerültebb változatok. Magunk is évek óta szorgalmazzuk az ilyen tájékoztató táblák szélesebb körű alkalmazását. Egy-két budapesti forgalmi csomóponton már láthatunk ilyet, és reméljük, hogy a közeljövőben valóban sor kerül az ilyen jelzések gyarapítására és korszerűsítésére. Újabban a kereskedelmi forgalomban korlátozás nélkül kapható a motorkerékpárra szerelhető irányjelző lámpa. Felvetődik azonban a kérdés, ha valaki vásárol ilyent, felszereli a motorjára, és közlekedés közben csupán ezzel jelez, vajon szabálysértést követ-e el? Hiszen a kormány elengedése éppen az irányváltoztatásnál megnehezíti a vezetést! A jelenleg érvényes Kresz 65. § (2) bekezdése szerint ma még a motorkerékpár vezetője irányjelzést csak karral adhat. Az irányjelző készülék felszerelése a motorkerékpárra nincs előírva, de nem is tiltják a rendelkezések. Mindenesetre a motorkerékpár vezetője ma még akkor jár el szabályosan, ha karral jelez, függetlenül attól, hogy ezzel szinkronban az irányjelző készüléket is működteti. Mivel egyre több a személyi sérüléssel járó közlekedési baleset, úgy tűnik, nálunk is be kellene vezetni — sőt, agépjárművezetők számára kötelezővé is kellene tenni — az elsősegélynyújtási ismeretek oktatását, illetve elsajátítását. A gépjárművezetőképző-tanfolyamok tananyagában eddig is szerepelt az elsősegélynyújtás, azonban ez csak minimális ismereteket nyújtott, és így is csupán a hivatásos vezetőkre terjedt ki. A vizsgareform foglalkozik ezzel a témával. Már nyomdában van az új tananyag, amely az elsősegélynyújtás és a közlekedés-egészségtan tárgyköréből magába foglalja mindazokat az ismereteket, amelyeket ezentúl minden kategóriájú gépjárművezetői tanfolyam hallgatóinak el kell sajátítaniuk. Az autóbuszvezetőknek egyébként vizsgázniok is kell ebből a tananyagból. Mikor fog végérvényesen megszűnni a „hivatali” és a magángépjárművek megkülönböztető rendszámjelzése? Ezzel a témával már behatóan foglalkozunk. Több elképzelés is született a megoldást illetően, de csak a végleges döntés után adhatunk részletesebb tájékoztatást. Az úttest szélétől számítva hány méteren belüli távolság az, amely „az úttest mentén”-nek számít, s így lakott területté minősít? Az engedélyezett maximális sebesség és a szabályos fényszóróhasználat szempontjából is felvetődhet ez a téma. Lakott terület fogalmánál nem az az irányadó, hogy a házak milyen távolságra vannak az úttesttől, hanem elsősorban az, hogy a beépített területnek van-e közvetlen közlekedési kapcsolata az úttal. Amennyiben a házakból a kijárat más, esetleg egy „gyűjtő” útra vezet, és ez az út csatlakozik a szóban forgó pályához, ebben az esetben — a kérdéses útra nézve — lakott területről nem beszélhetünk. Tekintettel arra, hogy az úttorkolat is „útkereszteződésnek” számít, olyan több forgalmi sávos útvonalon, mint a Lenin körút vagy a Bajcsy-Zsilinszky út, ugyancsak tilos a betorkolló mellékutcákkal szemben leállni — betartva a „sarkoktól” számított 2X10 méteres távolságot is? Amenynyiben az ilyen helyen történő megállást, várakozást (ha egyébként más tábla nem tiltja) nem követi bírságolás, vajon csak elnéző-e a rendőrség, vagy található valami ilyen hivatkozási alap erre? A Kresz 65. § (4) bekezdésének d) pontjában meghatározott megállási tilalom szempontjából nincs különbség keresztezés és torkolat, illetőleg elágazás között. E tilalom szigorú megtartása a veszélytelen bekanyarodás elősegítése érdekében általában szükséges is. Mindemellett azonban a széles (a hivatkozási példában is említett) utakon levő torkolatokkal szembeni úttesten nem akadályozza az álló jármű a bekanyarodást, ezért a rendőrjárőr senkit nem bírságol meg (nagyon helyesen), legfeljebb figyelmezteti a járművezetőt. Természetesen jogos a kérdés felvetése, és így felmerül annak szükségessége, hogy az új Kresz megfogalmazásánál erre figyelemmel legyünk, és indokoltan differenciáljunk e tilalom fenntartását illetően. ♦ * * Kérjük olvasóinkat, hogy észrevételeikkel és javaslataikkal továbbra is segítsék munkánkat. A közérdeklődésre különösen számot tartó témák alapján az ilyen beszélgetésekre rendszeresen alkalmat kívánunk biztosítani lapunkban. (A. T.)