Autó-Motor, 1971. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-06 / 1. szám
nagyon gyorsan — általában 10—14 százalékkal — nőtt. A mostani egy százalékos csökkenés tehát a tendencia pozitív irányú változását jelzi. Ugyanakkor, sajnos, mindjárt hozzá kell tennem ehhez, hogy a halálos kimenetelű közúti közlekedési balesetek száma továbbra is növekszik. Ebben az évben november végéig 1273 ember vesztette életét közlekedési baleset következtében, ami 15 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ez évben, 11 hónap alatt 21 780 közúti baleset történt. Az interpellációban említett kerékpárosok által okozott balesetek száma évente meghaladja a háromezret, a lovaskocsik által okozott balesetek száma pedig 500—600 között van. Az összes balesetekhez viszonyítva ezek látszólag nem túl nagy számok, de veszélyességük miatt valóban külön figyelmet érdemelnek. A folyamatos és akciószerű ellenőrzések során évenként több tízezer kerékpárt és lovaskocsit ellenőrzünk. Például ez év első félévében a rendőri szervek több mint 22 000 szabálysértési elmarasztalást és mintegy 20 000 helyszínbírságot szabtak ki. Jelentős részük éppen a kivilágítás elmulasztása alatt történt. A rendőrség természetesen korántsem csak a bírság kiszabását tekinti egyedüli eszköznek az e téren tapasztalható hiányosságok megszüntetésére. A szocialista jogfelfogásnak megfelelően, évente sok tízezer kerékpárosnak és lovaskocsihajtónak tartanak felvilágosító előadást, amelyeken a helyes közlekedés követelményeit és szabályait oktatják. Rendőreink a megelőzés számtalan formáját alkalmazzák. Így például több nagyvárosban a nagyobb üzemek segítségével sok ezer kerékpár felülvizsgálatát és a szabályoknak megfelelő felszerelését oldották meg. . A szabályok nem ismerése mellett meg kell említeni azt a gyakorlatban tapasztalható hibás szemléletet, hogy a lakosság egy része a kerékpározást tulajdonképpen nem tekinti a szó igazi értelmében vett közlekedésnek, és ezért nem is érzi fontosnak a kötötteségek ismeretét és betartását. A lovaskocsik tulajdonosai — amelyek ma már túlnyomó többségükben a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok — sem törődnek megfelelően ezzel a kérdéssel, nem gondoskodnak lámpákról, illetve nem ellenőrzik ezek használatát. Szeretném tájékoztatni a Tisztelt Országgyűlést, hogy hazánkban a gépjárműállomány több mint egymillió és évente mintegy 70—80 ezerre tehető a növekedés. A gépjárműveken kívül mintegy két és félmillió kerékpár és százezer lovaskocsi vesz részt a forgalomban. Fokozza gondjainkat, hogy a forgalmi szabályokat nem ismerő, vagy ezekkel nem törődő kerékpáros és lovaskocsihajtó ugyanott közlekedik, ahol a 30 tonnás kamion, vagy a 150 lóerős személygépkocsi. Az ilyen heterogén összetételű járműforgalom önmagában is komoly problémát okoz a közlekedéssel foglalkozó szerveknek. A problémát természetesen csak fokozza, ha a részvevők gondatlanul, vagy tudatosan megszegik a rájuk vonatkozó szabályokat. Szeretném ismét hangsúlyozni a Bélák képviselő elvtárs által felvetett közérdekű probléma fontosságát és időszerűségét. Napjaink egyik legigényesebb — és előreláthatólag a jövőben is csak növekvő — problémája a közlekedés zavartalanságának és biztonságának megoldása. Ez azonban összetett feladat, amely kötelességeket ró az állami, társadalmi és a kommunikációs szervekre egyaránt. A kormány komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a biztonságos közlekedéshez szükséges feltételek — út-, jelző- és biztonsági létesítmények — összhangban legyenek a forgalom növekedésével. Azonban csak ezek az intézkedések nem helyettesíthetik a helyes közlekedési szemléletet és morált. Bélák elvtárs interpellációjában jogosan kérdezi, hogy a Belügyminisztérium mit szándékozik tenni a kivilágítatlanul közlekedő kerékpárosok és lovaskocsi-hajtók ügyében. Mi folyamatosan felléptünk és fellépünk az ilyen, emberéleteket is veszélyeztető szabálytalanságok ellen. A felvilágosítás és nevelés mellett éppen a közlekedés biztonsága érdekében még hatékonyabban alkalmazzuk az ésszerű szigort. Szeretném még egyszer aláhúzni: az ésszerű szigort! Úgy gondolom, egyetért velem a Tisztelt Országgyűlés abban, hogy nem a szigor révén begyűjtött pénzből kell pótolnunk Vályi elvtárs költségvetési hiányát! (Derültség.) Úgy véljük azonban, hogy az interpellációban felvetett kérdés túlhaladja a rendőri intézkedés keretét. A számtalan feltétel közül fontosnak tartjuk, hogy a kerékpárokhoz és lovaskocsikhoz szükséges világítási eszközök az ország minden részén kellő mennyiségben a vásárlók rendelkezésére álljanak. Ma még helyenként problémát okoz beszerzésük. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, illetve mindazon szervek vezetőitől, amelyek lovaskocsikkal is szállítanak, jogosan elvárjuk azt a segítséget, hogysaját területükön e vonatkozásban is teremtsenek rendet. A rendőri szervek — szeretném ismételten hangsúlyozni — a rendelkezésre álló eszközöket következetesen alkalmazni fogják a valamennyi állampolgárt érintő közlekedés biztonságának szilárdítása érdekében. De azt hiszem, ezen a helyen nem szükséges hangsúlyozni, hogy csupán adminisztratív intézkedésekkel e kérdést nem lehet megnyugtató módon rendezni. Munkánk csak akkor lesz eredményes, ha mindenki, aki ebben valamilyen felelősséget visel — a közlekedő állampolgárt is beleértve — a maga területén a szükséges intézkedéseket megteszi. Ehhez kérem a Tisztelt Országgyűlés segítségét. A belügyminiszter elvtárs válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés tudomásul vette. Remélhető tehát, hogy ezeket a szavakat megszívlelik mindazok, akik ebben az ügyben tehetnek valamit , illetve akiknek kötelességük mindent elkövetni, hogy ezek a panaszok megszűnjenek. Mi a magunk részéről megígérjük, hogy a közlekedési morál témáját nem veszszük le a napirendről. 4