Autó-Motor, 1973. január-június (26. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-06 / 1. szám

Zöld asztaltór a fehér asztalig Családhoz, beszélgetésre kaptunk meghívást. Fehér asz­talhoz. Minthogy azonban igen népes famíliáról van szó, mert több mint 120 ezren vannak, így az év végi beszélgetésen csupán néhány százan képviselhették a nagy együttest. A közúti közlekedésben munkálkodók képviseletében szocialista brigádvezetők, többszörös ki­tüntetéssel elismert újítók, pártszervezeti, szakszervezeti és KISZ-vezetők, s a szakmai irányítás, elvi és operatív vezetés rangsorában sokrétű feladatok felelősei ültek fehér asztalhoz a MÉMOSZ-székházban. Az év végi be­szélgetés házigazdája Kiss Dezső miniszterhelyettes volt. Ezt a fehér asztalokhoz összehívott kötetlen hangulatú évzáró találkozót ebben az évben másik két találkozó előzte meg. Az első az év elején, a rákövetkező pedig ősszel, ugyanebben az épületben, zöld asztalnál folyt. Az első tanácskozáson a közúti közlekedés ez évi fel­adatainak felmérése volt a téma, a teendők súlyozása, az erőbevetés átfogó tervezése. Szóval: menetrendkészí­tés 1972-re, a közúti közlekedés fejlesztési programjának sikeres végrehajtása érdekében. Az irányelvek kristály­­tisztán szolgáltak útmutatóul, mi a haladás iránya. A X. Pártkongresszus határozatai, a közlekedési koncepció közúti közlekedési fejezete, a népgazdasági terv ide vonatkozó számsorai voltak az elindulás bázisai. Egyút­tal azonban annak meghatározói is, hogy nem majálisra kellett készülni, hanem kemény próbatételre. Ezt kí­vánta a közúti közekedés területén bármily funkció­ban dolgozóktól a feladatok sokasága. A zöld asztal őszi tanácskozásán már időközi felmérésre jöhettek össze az ebben a munkában érdekeltek, időt hagyva a maguk számára az erőtartalékok számbavéte­lére. S a fehér asztal év végi találkozóján már joggal lazul­tak mosolyra az arcvonások, sikeres év lehetett a be­szélgetés témája. Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes az elismerés és köszönet szavait tol­mácsolta a közúti közlekedés dolgozóinak, vezetőinek. Sikeresen tettek eleget az erre az évre előírt személy- és áruszállításnak. A közúti közlekedés tetemesen növelte részvételét mindkét területen. Az útépítők, ismert gond­jaik ellenére, jól hasznosították a beruházások visszafo­gásából eredő szabadon maradt kapacitásukat. Maguk az utat használók is tapasztalhatták, hogy a korábbinál sokkal nagyobb ütemű munka folyt, s nemcsak a szak­ma, de mindnyájunk örömére mindinkább korszerűsö­dik az útépítési munka, s a mennyiség és minőség együtthatójában alakul ki az útépítés és karbantartás üzemjellege. A közúti közlekedés járműfejlesztési prog­ramját kell hogy alátámassza az az ezerágú infrastruk­túra, amely biztosíthatja e roppant méretű gépezet mind zavartalanabb működését. A szolgáltató üzemek sora épült, illetve bővült az a sokrétű hálózat, amely mögött milliárdok jelentkeznek a népgazdasági mérlegben. Mindennek életre keltője azonban a közúti közlekedés­ben dolgozó ember. Ez év végi beszélgetés és mérleg­­készítés alkalmával is kidomborodott, hogy mily hasz­nos volt a közúti közlekedés dolgozóinak és vezetőinek év eleji és őszi aktívaértekezlete, sikeres volt a haté­konyság növelésére való törekvés, és mindezek alapja egy egységes szemlélet kialakítása. Nem dolgoztak lég­üres térben, hanem a népgazdasági és lakossági igények szerint, az adott lehetőségek minél jobb kiaknázásával teljesíteni tudták feladataikat. A gyakorlat bizonyította annak az elméletnek a helyességét, hogy a népgazdasági tervek teljesítésének egyes fázisaiban alapvető és min­den területre érvényes követelmény a fejlődés intenzív útjára való áttérés, a hatékonyság növelése. Nagyok a belső tartalékok, sok múlik ezek feltárásán és hasznosí­tásán. Érdemes elgondolkozni, egy-egy példán is, amely a beszélgetés során elhangzott. Már olyan példán, amely­ből kitűnik, hogy néha kézenfekvő ügyekben is hossza­dalmas rágódás lassítja a kibontakozást. Örömmel regisztrálta mindenki, hogy ezentúl nem szük­séges igen gazdaságtalanul, sokszoros költséggel agyon­javítgatni és megpróbálni újjávarázsolni azt a teher­gépjárműparkot, amely selejtezésre érett. No, ez alap­jában nem valami óriási tett. Hacsak azért nem nevez­hető annak, mert oly hosszú ideig tartott a harc, mire ezt el lehetett érni. Máskülönben csupán annyit jelent, hogy ezentúl ami hasznavehetetlen, azt ki kell dobni, mert az új sokkal olcsóbb, sokkal gazdaságosabb. Ám ezt mintha már kitalálták volna régen is. Az újrafel­fedezésre fordított energia bizony hasznosabbra is for­dítható lett volna. De hát ilyen leegyszerűsíthető feladat nyilvánvalóan több is van, felkutatni is érdemes. S ez már, ez a szemlélet a jövő tennivalóit is eligazíthatja, nagyobb bátorságra ösztönöz, a feladatokkal való szem­benézésre. S mit is érne az olyan visszapillantás, amely nem pá­rosul egyúttal a jövőbe nézéssel. Bő szó esett ez alka­lommal az elkövetkező évekről is. Kiss Dezső miniszter­­helyettes utalt arra, hogy az évzárással évnyitó is kö­vetkezik, a közúti közlekedés előtt új feladatok állnak. Még magasabb színvonalon kell munkálkodni, még ha­tékonyabban és a munkafegyelem további megszilárdí­tásával. Az az elismerés, amelyet közúti közlekedésünk dolgozói, vezetői az idei év eredményeiért kaptak, még inkább kötelez a jövőt illetően. S ha már erről van szó, megszívlelendő jótanács: ne takarékoskodjon semmi­lyen szinten dolgozó vezető az elismerés, a dicséret, a jó szó hatóerejével. Év közben is, munka köziben is, ott és azoknál, ahol és akiknél ez indokolt. S az is minden­kire vonatkozik, hogy mindenki nézze meg, hol tud egy kicsivel még jobban munkálkodni, s az ahhoz vezető lépést önszántából is tegye meg. Tovább kell javítani a vezetők és beosztottak kapcsolatán, mert bebizonyo­sodott, hogy minél inkább sikerül a legkisebb feladatot is közös üggyé tenni, annál sikeresebb, eredményesebb az a munka. A közúti áru- és személyszállítás jövő évi feladatait te­kintve előtérben áll a szolgáltatások színvonalának nö­velése. Az erőket a személyszállítás fejlesztésére, minő­ségének javítására kell összpontosítani. Jövőre megoszt­ják a KPM Autófelügyelet munkáját és nagyobb jogkört — persze ennek felelősségével együtt — adnak a minisz­térium helyi szerveinek, a közúti közlekedés megyei igazgatóságainak. Az új közúti felügyeleti rendszer ki­alakulását elsősorban Zala és Heves megyében kísérik figyelemmel, s e két modell munkatapasztalatai alapján terjesztik ki más megyékre is. Nem is lett volna teljes ez a találkozó, ha a téma sok­rétűségét nem egészítette volna ki ennek nemzetközi vetülete. A szocialista országok gazdasági együttműködé­sének fejlődésével megnőtt annak lehetősége, hogy az együttműködés formáit és tartalmát mind magasabb színvonalra emeljük. A szocialista országok annak érde­kében is tevékenykednek, hogy olyan gazdasági integ­rációt hozzanak létre, amely minden résztvevő számára nagy előnyöket biztosíthat, és a fejlődésben időnyeresé­get jelent. A KGST-ben folyó munka arra irányul, hogy minél sokoldalúbban valósuljon meg a szocialista orszá­gok között az önálló népgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció. A közúti közlekedés minden terü­letén is számottevően segíthet a jó eredmények kialakí­tásában a tapasztalatcsere, a további és még erőteljesebb nemzetközi együttműködés. Motorizációs fejlődésünk üteme meggyorsul, a gondok és örömök, teendők és eredmények nemcsak előttünk zajlanak le, hanem mindennek részesei vagyunk. Nyil­vánvaló, hogy a közúti közlekedés kiemelkedő népgaz­dasági ágazatában mindenki a maga személyes teendői­nek őrhelyén, politikai, gazdasági, elvi és operatív te­rületen munkálkodó, irányító vagy beosztott dolgozó a közlekedés munkáját társadalmilag segítő intézmény, aktíva s a mindennapok gyakorlatában a közlekedő em­ber hozzásegíthet ahhoz, hogy az 1973-as év mérlege is pozitív lehessen. 3

Next