Autó-Motor, 1974. június-december (27. évfolyam, 13-24. szám)
1974-07-06 / 13. szám
Rózsa György Ezt láttam Bulgáriában Ha Bulgária nevét hallja a magyar autós-motoros turista, képzelete vetítővásznán rendszerint a napfényes Aranypart jelenik meg, a végtelen tengerrel... Pedig többkötetes könyv sem lenne elég bemutatni e szabadságáért oly sokat harcolt nyolcmilliós nép gyönyörű országának változatos arcát. Szófiai testvérlapunk, az Auto-Moto meghívására tíz napot tölthettem „a rózsák és a dohány országában”. Természetesen elsősorban a közlekedéssel és a gépjárműiparral összefüggő tapasztalataimról szeretnék beszámolni. — Több mint ezer kilométer hosszú lesz 1990-ig az autópálya-hálózatunk — mondta Emil Dimitrov, az „Auto-Moto” főszerkesztője. — Sliven és Ajtós között készen van már hatvan kilométer, s a következő lépésként Szófia és Plovdiv között építünk autópályát. Szó esett a bolgár gumiiparról. Megtudtuk, hogy a francia Kleber-gumi licencének birtokában „Vida” nevű radiálköpenyt gyártanak Vidinben, Szófiában és Pazarcsikban pedig busz- és traktorgumikat állítanak elő. Lovecsben szerelik össze a Moszkvics kocsikat. Megvásárolták a francia „Setra” licencet, és ennek alapján, Skoda-alvázra építik Beteogradban a buszokat, Sumenben pedig a Skoda-Madara típusú teherautókat gyártják. Bulgáriában több mint egymillió gépjármű fut. Amíg tavaly minden 32 lakosra jutott egy autó, az idén 27,7 személyre, és 1990-ben 6,5 lakosra jut majd egy gépkocsi. Nagyon sok a Zsiguli (ára, típustól függően 6100—7600 leva), Moszkvics (4700), Volga (9200), Skoda (4600), Zaporozsec (3900). Ezeken kívül a világ majdnem valamennyi gyártmányát látni az utakon. Az állami kocsik rendszámának fehér az alapszíne, a magánkocsiké fekete. Ez utóbbiakból ma mintegy 300 000 darabot tartanak nyilván. Sokkal több persze a motorkerékpár. Természetesen elsőnek a saját gyártmányú Balkant kell említeni, azután főleg Jawa, Izs, MZ, Schwalbe, sőt még néhány Csepel is látható. — A taxival sajnos, nem állunk valami jól — folytatja bolgár kollégánk. — A majdnem egymilliós Szófiában 1200 taxi tart szolgálatot, de ha rosszra fordul az idő, akkor bizony várni kell. A város 42 pontján taxihívót állítottak fel, amelyről közvetlen kapcsolatot lehet teremteni a taxiközponttal, de ehhez az kell, hogy a kis zöld lámpa égjen. Mi csak ritkán láttunk zöldlámpás hívót... Igaz, ehhez hozzájárul a taxi kedvező tarifája. De olcsó a villamos is (4 sztatinka , 64 fillér). Egymást érik a csuklós villamosok, hasonlóan sűrű járatúak a trolik és a buszok (egy részük Ikarus). Nagyon olcsó a telefon (2 sztatinka) és majdnem minden kapunál található. A közlekedési szabályokat nem veszik nagyon szigorúan. Különösen a járókelők könnyelműsködnek (ittott fütyül a rendőr, de egyéb következménye nincsen a veszélyes csintalankodásnak). Érdekesség: a forgalmi lámpák mindenkor csak egy színt mutatnak. Tehát vigyázat: a sárga nem jelenik meg a pirossal együtt! Szófia a gondozott parkok, a pompás vizű ivócsobogók és a szemet gyönyörködtető A több évszázados török megszállás nyoma, a mecset ma is szolgálja Allahot. Az előtérben a zsúfolt parkolóhelyek egyike Ez a 42. számú taxihívó telefon (a szám alatti piros és zöld lámpa)