Autó-Motor, 1975. június-december (28. évfolyam, 13-24. szám)
1975-07-06 / 13. szám
Különösen megrázó baleseti helyszínt tár a kép az olvasó elé. Lehet, hogy ez a kislány önfeledt játék közben minden óvatosságot feladva szaladt az autó elé. Talán csak éppen azért, mert édesanyját, vagy iskolatársát az utca túlsó oldalán hirtelen megpillantotta. A gázoló autó vezetője ebben az esetben jogilag talán nem is felelős. Lehet az is, hogy a gyermek előzőleg már jó ideje az úttest közelében játszadozott. A gyermek puszta látványa, játékos ott-tartózkodása már előjelzés volt — előjelzés lehetett volna — a veszélyes zónára. És éppen erről van szó.... Az utca szinte pillanatonként új arcot öltő forgalma igen sokrétűen teremti elő az olyan veszélyhelyzeteket, amelyek kivédéséhez a szabályok ismerete a forgalom motorizált résztvevői számára csupán alapot ad, a megoldást azonban öntevékenyen, a vezetési módszerünkben rejlő „biztonsági tartalék" birtokában gyakorta önállóan kell megoldanunk. A forgalom folyamatossága és a közlekedés biztonsága szempontjából a gyalogos — kiváltképpen a gyermek — közlekedési sajátosságainak az ismerete elengedhetetlen. Már csak azért is elengedhetetlen, mivel a városokban és vidéken egyaránt ijesztő mértékben nő a gyermekbalesetek, a gyermekgázolások száma. A nyári örömök, a nagy vakáció, az önfeledt szünidei játszadozások időszakában is beszélnünk kell erről. Kiváltképpen azért, hogy utaljunk arra a külön felelősségre, amely most a szülőkre, nevelőkre és nem utolsósorban a gépjárművezetőkre hárul. Mégpedig gyermekeink fokozott védelméért. Sokszor szó esett már arról, hogy a gyermekeknek lényegében több időre van szükségük ahhoz, hogy tapasztalataikat — így a közlekedésben, a közlekedési oktatásban szerzett tapasztalataikat is — rendszerezzék, mint a felnőttek. Ez utóbbi korosztálynak lényegesen több módszer, több hasonlítási alap áll a rendelkezésére ahhoz, hogy a forgalomáramlásban akár közvetett megfigyelés útján is szerezhető információkat felfogják és ahhoz igazítsák lépteiket. A gyermeknek egy tárgyat, s így egy közeledő autót, motorkerékpárt vagy villamost hosszabban kell szemlélnie, megfigyelnie, mérlegelnie ahhoz, hogy a „lelépek, vagy még várakozom" dilemmában helyes döntéshez jusson. És még a hosszabb mérlegelés esetét is feltételezve gyakran sugallhatja az ő szerény, éretlen közlekedési tapasztalata a cselekvésre a rossz döntést, mert az úttest az éppen eleredt esőtől akkor különlegesen csúszós, vagy ruházata a kedvezőtlen látási viszonyok közepette beleolvad a környezetbe ... Aztán számítani kell arra is, hogy a gyalogos általában — így természetesen a gyermek is — többnyire a távolságot igyekszik átszámítani arra az időre, amely az úttesten való áthaladáshoz szükséges, és nem a közlekedő jármű sebességét becsüli fel. A gyalogosok áthaladási sebessége azonban nem mindenkinél azonos; kortól, hangulattól, nemtől függően változó. Meg aztán a gyermekek iskolán kívüli idejük alatt szinte reggeltől estig fáradhatatlanul játszanak. Játékos kedvükben mindig új témát keresve megőrzik szabadságukat: a közvetlenség és ösztönszerűség uralja — gyakorta bajt hozóan is — játékszenvedélyüket. ők még nem tudnak közlekedni. Éppen ezért a szülőkre, a megbízott felügyelőkre, a gépjárművezetőkre, egyszóval a felnőtt társadalomra most talán az átlagosnál is nagyobb feladat hárul a megszokott, jól ismert környezettől esetleg távol nyaraló, önfeledten játszadozó gyermekeink védelme érdekében. A közvetett megfigyelés ajándékinformációinak klasszikus esete az úttestre guruló labda, amelyet törvényszerűen követ a gyermek! Azt mondják, a jó autós egyik szemével maga elé, a másikkal hátra és két oldalra, a „harmadikkal” pedig két utcával előre figyel. Ha ilyen képességű vezető ül a képen szereplő kocsi volánja mögött, ez a kislány talán még ma is körünkben lehetne... Almássy Tibor A közlekedési balesetek nem véletlenek: előidézik őket! Az ok legtöbbször emberi hiba ... 3