Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)

1978-06-06 / 11. szám

erős, négyhengeres, 60/100 mm furat/ löketű, 1130 kcm-es motorja volt. Ez a típus is a posta számára készült. Közülük 12 mint levélgyűjtő kocsi állt 1912-ben forgalomba. Az alvázak­ra a posta járműtelepén készültek a kétüléses, levélgyűjtő szekrénnyel el­látott karosszériák. Ebből az alaptí­pusból további két személyautót fej­lesztettek ki. Az egyik sikeresen sze­repelt az 1912-ben rendezett Nemzet­közi Kiskocsi Versenyen. A helyközi autóbuszközlekedés be­indítása terén szintén úttörő munkát végzett a posta. Csonkát olyan autó­busz tervezésével bízta meg, mely személy-, csomag- és levélforgalom lebonyolítására egyaránt alkalmas. A 30—40 lóerős motorral szerelt alváza­kat 1911-ben készítette a gyár és azok 1912-ben Horvátországban már for­galomba is álltak. Röckék tízet szál­lítottak ebből a vasútpótló posta­autóbuszból. Amikor a posta rendelései lefutot­tak, a gyártás során szerzett jó ta­pasztalatok továbblépésre késztették a gyárat, így 1913 végén külön autó­gyár létesítését határozták el. Megvá­sárolták a Hansa—Lloyd gyártási li­cenciáját, és a meglevő gyártási esz­közökkel hozzáfogtak a típus próba­­gyártásához. Az új gyártórészleg lét­rehozásához egymillió korona állami hozzájárulást kértek, amit a világhá­ború miatt nem kaptak meg. A gyá­rat a haditermelésre állították át, az autógyártás pedig abbamaradt. Ebből a kocsitípusból csak néhány darab ké­szült. Az autógyártás éveiben válságosra fordult a gyár helyzete. Az okokat azonban nem az autógyártásban kell keresni. Ismert képlet: amit az első generáció létrehoz, megalapoz, azt a második továbbfejleszti, felvirágoztat­ja, a harmadik generáció alatt pedig már a megtorpanás, hanyatlás jelei mutatkoznak. Nagyjából így volt ez Röckék esetében is. Röckék az ipar­­fejlesztés terén elért eredményeik el­ismeréseként (és minden bizonnyal anyagiakat is áldozva rá) 1904-ben ne­mesi címet kaptak. A ranggal járó fényűző életmód, a nagyvonalú fej­lesztések megingatták Röckék anyagi helyzetét, ezért 1909-ben a gyár rész­vénytársasággá alakult, neve Röck István R. T. lett. A bankvezetés alatt tovább romlott a helyzet. Később, 1911-ben az Első Brünni Gépgyár R. T. vette át a gyárat, amellyel az­tán végképp kicsúszott a gyárvezetés Röckék kezéből. A vegyes, állandóan változó gyártá­si profil kezdettől jellemzője volt a gyárnak és az maradt az elkövetke­zendő évtizedekben is. Az 1930-as években piacra vittek útépítő gépe­ket, motoros úthengereket, de az autó­gyártás új­raf­el­vételére nem került sor. Az 1950-es években készítettek néhány autódarut, de ez a tevékeny­ségük nem nevezhető autógyártásnak. Többek között GMC, Csepel, ZISZ, majd Prága alvázakra építették darui­kat, amelyeknek gyártása azonban, profiltisztítás címén hamar lekerült a napirendről. A gyárban korábban is csak komp­lett autóalvázak készültek. A kocsi­­szekrényekről a vevő (többségük ese­tében a posta) gondoskodott. Sok ko­csiszekrény készült a Glattfelder és Zupka cégeknél, de egyes típusokat, mint például a 8 lóerős levélgyűjtőt maga a posta karosszált. A gyárban 1906 és 1913 között 61 alváz készült, melyből 38 teherautó- és autóbusz-, 23 pedig személyautó­váz volt a 12 levélgyűjtővel együtt. Rock István ko­csijával az 1909- es Prinz Heinrich Fahrt-on, ahol hibapont nélkül végzett A Hansa mintájú Röck-kocsi, amelyből csak né­hány darab ké­szült a próba­­gyártás során

Next