Autó-Motor, 1978. január-június (31. évfolyam 1-12. szám)
1978-06-06 / 11. szám
erős, négyhengeres, 60/100 mm furat/ löketű, 1130 kcm-es motorja volt. Ez a típus is a posta számára készült. Közülük 12 mint levélgyűjtő kocsi állt 1912-ben forgalomba. Az alvázakra a posta járműtelepén készültek a kétüléses, levélgyűjtő szekrénnyel ellátott karosszériák. Ebből az alaptípusból további két személyautót fejlesztettek ki. Az egyik sikeresen szerepelt az 1912-ben rendezett Nemzetközi Kiskocsi Versenyen. A helyközi autóbuszközlekedés beindítása terén szintén úttörő munkát végzett a posta. Csonkát olyan autóbusz tervezésével bízta meg, mely személy-, csomag- és levélforgalom lebonyolítására egyaránt alkalmas. A 30—40 lóerős motorral szerelt alvázakat 1911-ben készítette a gyár és azok 1912-ben Horvátországban már forgalomba is álltak. Röckék tízet szállítottak ebből a vasútpótló postaautóbuszból. Amikor a posta rendelései lefutottak, a gyártás során szerzett jó tapasztalatok továbblépésre késztették a gyárat, így 1913 végén külön autógyár létesítését határozták el. Megvásárolták a Hansa—Lloyd gyártási licenciáját, és a meglevő gyártási eszközökkel hozzáfogtak a típus próbagyártásához. Az új gyártórészleg létrehozásához egymillió korona állami hozzájárulást kértek, amit a világháború miatt nem kaptak meg. A gyárat a haditermelésre állították át, az autógyártás pedig abbamaradt. Ebből a kocsitípusból csak néhány darab készült. Az autógyártás éveiben válságosra fordult a gyár helyzete. Az okokat azonban nem az autógyártásban kell keresni. Ismert képlet: amit az első generáció létrehoz, megalapoz, azt a második továbbfejleszti, felvirágoztatja, a harmadik generáció alatt pedig már a megtorpanás, hanyatlás jelei mutatkoznak. Nagyjából így volt ez Röckék esetében is. Röckék az iparfejlesztés terén elért eredményeik elismeréseként (és minden bizonnyal anyagiakat is áldozva rá) 1904-ben nemesi címet kaptak. A ranggal járó fényűző életmód, a nagyvonalú fejlesztések megingatták Röckék anyagi helyzetét, ezért 1909-ben a gyár részvénytársasággá alakult, neve Röck István R. T. lett. A bankvezetés alatt tovább romlott a helyzet. Később, 1911-ben az Első Brünni Gépgyár R. T. vette át a gyárat, amellyel aztán végképp kicsúszott a gyárvezetés Röckék kezéből. A vegyes, állandóan változó gyártási profil kezdettől jellemzője volt a gyárnak és az maradt az elkövetkezendő évtizedekben is. Az 1930-as években piacra vittek útépítő gépeket, motoros úthengereket, de az autógyártás újrafelvételére nem került sor. Az 1950-es években készítettek néhány autódarut, de ez a tevékenységük nem nevezhető autógyártásnak. Többek között GMC, Csepel, ZISZ, majd Prága alvázakra építették daruikat, amelyeknek gyártása azonban, profiltisztítás címén hamar lekerült a napirendről. A gyárban korábban is csak komplett autóalvázak készültek. A kocsiszekrényekről a vevő (többségük esetében a posta) gondoskodott. Sok kocsiszekrény készült a Glattfelder és Zupka cégeknél, de egyes típusokat, mint például a 8 lóerős levélgyűjtőt maga a posta karosszált. A gyárban 1906 és 1913 között 61 alváz készült, melyből 38 teherautó- és autóbusz-, 23 pedig személyautóváz volt a 12 levélgyűjtővel együtt. Rock István kocsijával az 1909- es Prinz Heinrich Fahrt-on, ahol hibapont nélkül végzett A Hansa mintájú Röck-kocsi, amelyből csak néhány darab készült a próbagyártás során