Autó-Motor, 1978. július-december (31. évfolyam 13-24. szám)

1978-07-06 / 13. szám

Egyszerűbben nem lehet? „Alulírott Samu Ágoston, Mártély, Felszabadulás útja 53. sz. alatti lakos, mint az Autó-Motor előfizetője az iránt érdeklődöm, hogy Bu­dapesten hol tartják az al­kalmassági orvosi vizsgát. Én ugyan nem pályát akarok választani, csak magánko­csira vizsgát szeretnék ten­ni. Úgy mondják, csak Pes­ten van 60-on felül orvosi vizsga. Nagyon rossz intéz­kedés ez, hogy egy ország­ban csak az ország főváro­sában van ilyesmi. Például a megye­székhelyeken miért nem lehet egy ilyen vizsgát lefolytatni? Talán az ottani orvosok megbízhatatlanok, vagy tudatlanok válnának? Nem hinném, így nálunk 250—300, vagy még ennél is több forintba kerül egy ilyen út, miért nem lehet ezt egy­szerűbben intézni? Nem Önöknek akarok ez­zel szemrehányást tenni. Sőt, nagyon szeretem a lap­jukat, még akkor is járat­nám, ha nem lenne kocsink. Sajnos, hogy az Autó körül című írásukat befejezték. A napi tiszta igazságokat mondták el benne. Nagyon kérem Önöket, legyenek szí­vesek megírni, hogy melyik utcán és hány szám alatt van az alkalmassági vizsga és a 65—67 éveseket kizár­ják-e ebből, még akkor is, ha semmi baját nem érzi valaki?” Eddig a levél. Elöljáróban mindjárt közöljük a kért cí­met: Budapest, VII., Dob u. 107. irányítószám: 1077. A továbbiakban pedig átadjuk a szót az illetékes intézmény vezetőjének. Hely, kor, követelmény Kedves Samu Ágoston! Levelében több olyan kér­dést érint, melyek valószí­nűleg sok más gépjárműve­zetői engedélyt szerezni kí­vánó állampolgár számára is tisztázatlannak, vagy éppen indokolatlannak tűnnek. En­gedje meg, hogy az önnek szóló tájékoztatáson túlme­nően, a levelében foglalta­kat alapul véve felhívjam mások figyelmét is a gép­­járművezetők pályaalkal­­masság-vizsgálati rendjének néhány sajátosságára. Máris felbukkant az első probléma: miért pályaalkal­massági vizsgálatról van szó, hiszen, ahogy ön is írja, nem pályát akar változtatni, hanem magángépjárműveze­tői jogosítványt kíván sze­rezni. A gépjárművezető je­löltek alkalmasságának meg­állapítása jelenleg két rész­ből tevődik össze: az egész­ségi — vagy a mindennapos szóhasználat szerint orvosi — alkalmasság-vizsgálat so­rán azt tárják fel, hogy szenved-e a gépjárműveze­tő-jelölt olyan betegségben, testi fogyatékosságban, vagy betegség utáni következmé­nyes állapotban, amely meg­gátolja abban, hogy saját, vagy mások veszélyeztetése nélkül gépjárművezetőként vehessen részt a közlekedés­ben. A testileg ép, egészsé­ges emberek túlnyomó több­sége valóban alkalmas is ar­ra, hogy gépjárművet ve­zessen. Azonban nem min­denki. Gondolom, ön sem vitatja, hogy nem minden ép, egészséges ember alkal­mas pilótának, űrhajósnak, vagy éppen kötéltáncosnak. Igaz, a gépjárművezetés nem támaszt ilyen speciális kö­­vetelm­ényeket az emberrel szemben, de bizonyos képes­ségeket, pszichés funkciókat mégis igényel. A pályaalkal­massági vizsgálat ezeknek a képességeknek, személyiségi jellemzőknek egyéni kifeje­­zettségi szintjét tárja fel. Azt vizsgálja tehát, alkal­mas-e valaki képességi és személyiségi szempontból gépjárművezetésre? Termé­szetesen különbséget tesz a különböző gépjárművezetői munkakörök követelmény­szintje között és a legkevés­bé magas követelményeket a magángépjárművezetőkkel szemben támasztja. Az ez év­ben megjelent KPM—BM együttes rendelet ezt a pszi­chológiai vizsgálatot kötele­zővé teszi az 55 éves életkort betöltöttek számára, ugyanis mind a tudományos kutatá­sok, mind a gyakorlati ta­pasztalatok azt bizonyítják, az életkor növekedésével csökken a követelmények­nek való megfelelés valószí­nűsége. Jogosan helyteleníti, hogy pályaalkalmassági vizsgálat csak Budapesten van, pon­tosabban jogosan helytelení­tené, ha ez így volna. Az alapul szolgáló információ ez esetben azonban téves. Az Autóközlekedési Pályaalkal­­masság-vizsgáló Intézet moz­gólaboratóriumai rendszere­sen járják az országot, szol­gáltatásaikat bármelyik gép­járművezetőképző szerv igénybe veheti és átlagosan havonta több napot töltenek az ön lakóhelye, Mártély körzetében is. Tartozom az igazságnak azzal, hogy el­mondjam, ezek a mozgólabo­ratóriumok csak előzetes al­kalmasságvizsgálatokat vé­geznek, tehát tevékenységük nem terjed ki a különlege kategóriába tartozók, az alkalommal sikertelen gy­korlati vizsgát tevők, vagy a többször balesetezők részle­tes pszichológiai vizsgálatá­ra. Ezek a vizsgálati fajták ugyanis speciális felszerelt­séget és szakembereket igé­nyelnek, s ezek a feltételek, a szórványosan előforduló vizsgálati igények kielégíté­se érdekében nem biztosít­hatók az ország bármely pontján. Ez némileg hasonló­­az egészségügyi ellátás rend­szeréhez, hiszen egyszerűbb feladatokat tökéletesen ellát a körzeti orvos, de azt hi­szem, mindenki számára ter­mészetes, hogy egy szívmű­tét elvégzéséhez a betegnek kell felkeresnie a kórházat és nem a műtőt viszik a be­teghez. Levelének befejező részé­ben felteszi a kérdést, hogy kizárják-e a 65—67 éveseket akkor is, ha ők teljesen egészségesnek és alkalmas­nak tartják magukat. Élet­kor alapján senkit nem zá­runk ki, de meg kell monda­nom, hogy a pályaalkalmas­­ság-vizsgálati döntésben gyakorlatilag nem játszik szerepet az, hogy a vizsgá­lati személy milyennek érzi magát. (Valószínűleg azért jött el, mert alkalmasnak érzi magát). A döntő az, hogy a vizsgálati eredmé­nyek szerint ténylegesen megfelel-e a gépjárműveze­tőkkel szemben támasztott követelményeknek. Dr. Perczel Tamás az Autóközlekedési Pályaalkalmasság-vizsgáló Intézet igazgatója S­ zerkesztőségi postánkban alaposan megduzzadt — és Az autó körfti címmel lefolyt vita óta is napról nap­ra vastagszik — az a dosszié, amelyben olvasóink hozzánk érkező, közérdekű kérdésekkel foglalkozó leveleit gyűjtjük. Természetesen nem archívumunk céljaira, hanem azzal az elhatározással, hogy ezeknek rendre-sorra nyilvánosságot adunk — velük együtt közöl­ve az egy-egy konkrét kérdésben illetékes vállalat, intéz­mény, hatóság válaszát. (És magától értetődően, amikor ez szükséges az AM álláspontját, megjegyzéseit is.) Ennek jegyében indul útjára az Autó-Motor mostani számában új rovatunk, az őszintén szólva. Meg vagyunk róla győződve, hogy e számról számra ugyanazon a he­lyen megjelenő rovat tartalma és szelleme elősegíti az autóstársadalom jobb informálását, amely egyébként a sajtónak és az illetékes szerveknek nemcsak tiszteletre méltó joga, hanem megtisztelő kötelessége is. Kezdemé­nyezésünkkel hozzá kívánunk járulni az autósok-motoro­­sok sokasodó problémáinak kölcsönösen jobb megértésé­hez, és — szeretnénk bizakodni benne — olykor talán megoldásához is. 40

Next