Autó-Motor, 1978. július-december (31. évfolyam 13-24. szám)
1978-07-06 / 13. szám
Egyszerűbben nem lehet? „Alulírott Samu Ágoston, Mártély, Felszabadulás útja 53. sz. alatti lakos, mint az Autó-Motor előfizetője az iránt érdeklődöm, hogy Budapesten hol tartják az alkalmassági orvosi vizsgát. Én ugyan nem pályát akarok választani, csak magánkocsira vizsgát szeretnék tenni. Úgy mondják, csak Pesten van 60-on felül orvosi vizsga. Nagyon rossz intézkedés ez, hogy egy országban csak az ország fővárosában van ilyesmi. Például a megyeszékhelyeken miért nem lehet egy ilyen vizsgát lefolytatni? Talán az ottani orvosok megbízhatatlanok, vagy tudatlanok válnának? Nem hinném, így nálunk 250—300, vagy még ennél is több forintba kerül egy ilyen út, miért nem lehet ezt egyszerűbben intézni? Nem Önöknek akarok ezzel szemrehányást tenni. Sőt, nagyon szeretem a lapjukat, még akkor is járatnám, ha nem lenne kocsink. Sajnos, hogy az Autó körül című írásukat befejezték. A napi tiszta igazságokat mondták el benne. Nagyon kérem Önöket, legyenek szívesek megírni, hogy melyik utcán és hány szám alatt van az alkalmassági vizsga és a 65—67 éveseket kizárják-e ebből, még akkor is, ha semmi baját nem érzi valaki?” Eddig a levél. Elöljáróban mindjárt közöljük a kért címet: Budapest, VII., Dob u. 107. irányítószám: 1077. A továbbiakban pedig átadjuk a szót az illetékes intézmény vezetőjének. Hely, kor, követelmény Kedves Samu Ágoston! Levelében több olyan kérdést érint, melyek valószínűleg sok más gépjárművezetői engedélyt szerezni kívánó állampolgár számára is tisztázatlannak, vagy éppen indokolatlannak tűnnek. Engedje meg, hogy az önnek szóló tájékoztatáson túlmenően, a levelében foglaltakat alapul véve felhívjam mások figyelmét is a gépjárművezetők pályaalkalmasság-vizsgálati rendjének néhány sajátosságára. Máris felbukkant az első probléma: miért pályaalkalmassági vizsgálatról van szó, hiszen, ahogy ön is írja, nem pályát akar változtatni, hanem magángépjárművezetői jogosítványt kíván szerezni. A gépjárművezető jelöltek alkalmasságának megállapítása jelenleg két részből tevődik össze: az egészségi — vagy a mindennapos szóhasználat szerint orvosi — alkalmasság-vizsgálat során azt tárják fel, hogy szenved-e a gépjárművezető-jelölt olyan betegségben, testi fogyatékosságban, vagy betegség utáni következményes állapotban, amely meggátolja abban, hogy saját, vagy mások veszélyeztetése nélkül gépjárművezetőként vehessen részt a közlekedésben. A testileg ép, egészséges emberek túlnyomó többsége valóban alkalmas is arra, hogy gépjárművet vezessen. Azonban nem mindenki. Gondolom, ön sem vitatja, hogy nem minden ép, egészséges ember alkalmas pilótának, űrhajósnak, vagy éppen kötéltáncosnak. Igaz, a gépjárművezetés nem támaszt ilyen speciális követelményeket az emberrel szemben, de bizonyos képességeket, pszichés funkciókat mégis igényel. A pályaalkalmassági vizsgálat ezeknek a képességeknek, személyiségi jellemzőknek egyéni kifejezettségi szintjét tárja fel. Azt vizsgálja tehát, alkalmas-e valaki képességi és személyiségi szempontból gépjárművezetésre? Természetesen különbséget tesz a különböző gépjárművezetői munkakörök követelményszintje között és a legkevésbé magas követelményeket a magángépjárművezetőkkel szemben támasztja. Az ez évben megjelent KPM—BM együttes rendelet ezt a pszichológiai vizsgálatot kötelezővé teszi az 55 éves életkort betöltöttek számára, ugyanis mind a tudományos kutatások, mind a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, az életkor növekedésével csökken a követelményeknek való megfelelés valószínűsége. Jogosan helyteleníti, hogy pályaalkalmassági vizsgálat csak Budapesten van, pontosabban jogosan helytelenítené, ha ez így volna. Az alapul szolgáló információ ez esetben azonban téves. Az Autóközlekedési Pályaalkalmasság-vizsgáló Intézet mozgólaboratóriumai rendszeresen járják az országot, szolgáltatásaikat bármelyik gépjárművezetőképző szerv igénybe veheti és átlagosan havonta több napot töltenek az ön lakóhelye, Mártély körzetében is. Tartozom az igazságnak azzal, hogy elmondjam, ezek a mozgólaboratóriumok csak előzetes alkalmasságvizsgálatokat végeznek, tehát tevékenységük nem terjed ki a különlege kategóriába tartozók, az alkalommal sikertelen gykorlati vizsgát tevők, vagy a többször balesetezők részletes pszichológiai vizsgálatára. Ezek a vizsgálati fajták ugyanis speciális felszereltséget és szakembereket igényelnek, s ezek a feltételek, a szórványosan előforduló vizsgálati igények kielégítése érdekében nem biztosíthatók az ország bármely pontján. Ez némileg hasonlóaz egészségügyi ellátás rendszeréhez, hiszen egyszerűbb feladatokat tökéletesen ellát a körzeti orvos, de azt hiszem, mindenki számára természetes, hogy egy szívműtét elvégzéséhez a betegnek kell felkeresnie a kórházat és nem a műtőt viszik a beteghez. Levelének befejező részében felteszi a kérdést, hogy kizárják-e a 65—67 éveseket akkor is, ha ők teljesen egészségesnek és alkalmasnak tartják magukat. Életkor alapján senkit nem zárunk ki, de meg kell mondanom, hogy a pályaalkalmasság-vizsgálati döntésben gyakorlatilag nem játszik szerepet az, hogy a vizsgálati személy milyennek érzi magát. (Valószínűleg azért jött el, mert alkalmasnak érzi magát). A döntő az, hogy a vizsgálati eredmények szerint ténylegesen megfelel-e a gépjárművezetőkkel szemben támasztott követelményeknek. Dr. Perczel Tamás az Autóközlekedési Pályaalkalmasság-vizsgáló Intézet igazgatója S zerkesztőségi postánkban alaposan megduzzadt — és Az autó körfti címmel lefolyt vita óta is napról napra vastagszik — az a dosszié, amelyben olvasóink hozzánk érkező, közérdekű kérdésekkel foglalkozó leveleit gyűjtjük. Természetesen nem archívumunk céljaira, hanem azzal az elhatározással, hogy ezeknek rendre-sorra nyilvánosságot adunk — velük együtt közölve az egy-egy konkrét kérdésben illetékes vállalat, intézmény, hatóság válaszát. (És magától értetődően, amikor ez szükséges az AM álláspontját, megjegyzéseit is.) Ennek jegyében indul útjára az Autó-Motor mostani számában új rovatunk, az őszintén szólva. Meg vagyunk róla győződve, hogy e számról számra ugyanazon a helyen megjelenő rovat tartalma és szelleme elősegíti az autóstársadalom jobb informálását, amely egyébként a sajtónak és az illetékes szerveknek nemcsak tiszteletre méltó joga, hanem megtisztelő kötelessége is. Kezdeményezésünkkel hozzá kívánunk járulni az autósok-motorosok sokasodó problémáinak kölcsönösen jobb megértéséhez, és — szeretnénk bizakodni benne — olykor talán megoldásához is. 40