Autó-Motor, 1987. július-december (40. évfolyam 13-24. szám)

1987-08-15 / 16. szám

A ruha is teszi III Olyan egyszerű az egész, mint a pofon — mondhatnám némi túlzással. (Talán é­pp ezért nem érdekli azokat, akiket illetne.) Nem valami korszak­­alkotó találmány (mondjuk a spanyolviasz), csak egy manufakturális el­járás. Ha egy háziasszonynak kellene elmagyaráznom, a kuglóssüléshez hasonlítanám. Ám önöknek ennél mégiscsak szakszerűbb leírás dukál. Hogy miről is van szó? A képekből már úgy is kiderült: karosszéria ele­mekről és aerodinamikai idomokról. Olyanokról, amelyek műanyagból ké­szülnek, nálunk és elfogadható áron. Az elején nem véletlenül emleget­tük a manufaktúrát — a XVI. kerü­leti Építőipari Kisszövetkezet keretei­ben működő Polux Ipari és Szolgál­tató Szakcsoportra ez illik leginkább Rákosszentmihályon két műhelyből, egy apró irodából, mellékhelyiségek­ből és az épületet körülvevő udvarból áll a „birodalmuk”. Néhány autó, egy­két motorkerékpár várakozik az ud­varon, az egyik műhelyt egy munká­ba vett Lada és egy hajó tölti ki. A másik műhelyhez vezető kis folyosó falán kész, különféle típusú és színű elemek, idomok lógnak. Amolyan min­takollekció abból, amely a következő helyiségben készül. Nos, a gyártás nem valami látvá­nyos, a műhely pedig — mi tagadás — elég gyászos. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a formák — egy-két ki­vételtől eltekintve — feketék. Némethy István, a szakcsoport elnö­ke készséggel avat be a szakmai rej­telmekbe. — Üvegszálerősítésű műanyaggal dolgozunk. A sablonokat, vagyis az eredeti darabok negatívjait, először egy úgynevezett formaleválasztó anyaggal kenjük be. Ezután követke­zik az üvegpaplan és a roving réteg felhordása ecsettel — az egyiknek a szilárdság, a másiknak a rugalmasság köszönhető. Egy bizonyos idő után, amikor megszilárdult az anyag, köny­­nyen kivehető a formából a munkada­rab, amely ezzel gyakorlatilag el is ké­szült. Már vagy hatvan féle sablonunk van, ezek értéke megközelíti a 400 ezer forintot. — Honnan veszik a sablonokat? — Mi csináljuk mindegyiket. Ehhez egy mesterdarabra van szükségünk, amely éppen olyan, mint amilyennek a kész darabnak lennie kell. Ez egyéb­ként lehet egy eredeti karosszéria­­elem, például egy régi, lefutott típusú kocsi, vagy egyszerű hiánycikk eseté­ben. A saját tervezésű idomainkhoz nekünk kell kifaragnunk szobrász­anyagból, vagy fából a mesterdarabot. Erről ugyanolyan eljárással és ugyan­abból az anyagból készítjük a sablont mint az elemeket. — Milyen a mérettartásuk ezeknek? — A méretek természetesen meg­egyeznek az eredeti elemekével, defor­­málódástól, vátozástól nem kell tar­tani. Szilárdság tekintetében is felve­szik a versenyt a fémekkel. — Mi mindenre jó ez az anyag és az eljárás? — A technológiának, az anyag ala­kítóhatóságának köszönhető, hogy bár­miféle karosszériaelemhez, vagy aero­dinamikai idomhoz megfelelnek. Az anyag maga festhető — nemcsak az alapszínekben, hanem bármilyen ár­nyalatokban is. Dukkózható, felületi kezelése — előkészítése, fényezése — ugyanolyan, mint a karosszéria többi részéé. És még valami: ha egy ilyen elem megsérül, nem szilánkosan, ha­nem kásásan törik, és saját anyagával gyorsan, megvárhatóan javítható. Azt már mondanom sem kéne, hogy eze­ket nem fenyegeti a korrózió. Mindezek után azt gondolná a naiv halandó, hogy a szakcsoport ténykedé­sének legfőbb hasznát a hiánycikkek, az öreg autók, a nálunk ritkán előfor­duló típusok esetében veheti az alkat­részgondokkal küzdő javítóipar, s vele együtt a járműtulajdonos. Aki már újíttatott fel régi autót, tudja, mennyi látás-futás a felára az elemek begyűj­tésének. Menőbb lakatos ilyesmire nem is vállalkozik, az ügyfélre bízza ezt a méhekre szabott munkát. — Hol lehet megvenni ezeket az ele­meket? — kérdezem Kenyeres Péter elnökh­ely­ettestől. — Kiskereskedőknél országszerte és nálunk. Vannak vállalatok is a vevő­ink között, például a Volán Taxi, szá­mukra Dacia lökhárítókat szállítunk elsősorban. Jó kapcsolatban vagyunk kisebb autójavító szervizekkel, köztük a váciakkal.

Next