Autó-Motor, 1987. július-december (40. évfolyam 13-24. szám)
1987-07-01 / 13. szám
. Többnyire ügyet sem vetünk erre az egyszerűnek tartott felszerelésre. Tudjuk, hogy ott van, ott kell lennie az autókon, s úgy véljük, mindig rendelkezésünkre áll, ha kell. Baj csak akkor van igazán, ha nem úgy dolgozik, ahogyan kellene, vagy bekapcsolásakor éppen működésképtelen. És ha netán így adódik, zord, csapadékos időben nem ritkán csupán emiatt félbe is kell szakítanunk utazásunkat. Ki ne került volna hirtelen tavaszi záporba vagy akár hózivatarba? Ilyenkor az ablaktörlő munkája — ha folytatni akarjuk utunkat — nélkülözhetetlen. Az elhanyagolt, rosszul működő ablaktörlők megbosszulják a mulasztást : a visszamaradt vízcseppeken, hókristályokon a fény megtörik, és ennek egyenes következményeként a kilátás romlása a vezető fokozott kifáradásához, a balesetveszély növekedéséhez vezet. Valójában mi is okozhatja azt, hogy az ablaktörlő rosszul működik? Például a következők: — a törlőlapát kopott; — a szélvédőn olajfilm képződött, ami a törlést zavarja; — a törlőlapát gyengén fekszik fel a szélvédőre. Ha azt szeretnénk, hogy ezek a hibák be se következzenek (márpedig miért ne döntenénk így?), érdemes tanulmányoznunk, valójában hogyan is működik az ablaktörlő? Így mindenekelőtt: a széles körben ismert — hivatalosan is elismert — kifejezés valójában nem tükrözi pontosan a működési folyamatot, vagyis a törlés lényegét. A törlőlapátok ugyanis nem „törlik” a szélvédőt, hanem a rárakódott víz egy részét egyenletesen szétterítik az üveg felületén, miközben a víz többi részét maguk előtt tolva, lenyomják a felületről. Ily módon tehát — ideális esetben — az üvegen egyenletes vékony vízréteg marad vissza. Az ablaktörlő nem kielégítő működése éppen erre a vízfilm-egyenetlenségre vezethető vissza. Az egyenletes vízréteg kialakulása számos tényezőtől függ, így elsősorban a törlőguminak, a gumi profiljának azonos nyomással kell teljes hosszában felfeküdnie. No, persze, ezt a különleges térgörbéjű (hajlású) szélvédőüvegek esetén nem mindig sikerül maradéktalanul megoldani. Mindamellett rugalmasnak, formatartónak, kopásállónak is kell lennie. Éppen a felmerülő követelmények kielégítésére különleges törlőlapát-profilt alakítottak ki. Törléskor a profil részbeni meghajlása révén, a törlőgumi élszerűen fekszik fel a felületre, s a törlés irányától függően a profil egy-egy oldalát koptatja. Könnyen belátható, hogy folyamatos, gondos üzemmód ellenére előbb-utóbb elkopnak az élek. Ha pedig az élek nem egyenletesen fekszenek fel a felületre, a kopás még gyorsabb lesz. A természetes elhasználódásnál azonban még nagyobb veszélyt jelent az ablaktörlő rendellenes használata. Ha a szélvédő száraz, az ablaktörlő működésekor kenést szolgáltató vízfilm jelenlétére eleve nem számíthatunk, s ezért a kopás még gyorsabb. A szélvédőre száradt kemény szennyeződés ebben a száraz környezetben még könnyebben megsérti a lapát vékony törlőélét. A megsérült részben visszamaradó vastagabb vízréteg viszont fénytörést okoz, és ezzel zavarja a látást. Kerüljük tehát az ablaktörlő száraz szélvédőn való beindítását, járatását. Az eső kezdetekor sem célszerű mindjárt az első cseppek után beindítani a törlőt. Mindenesetre ilyenkor (ilyenkor is!) jó szolgálatot tehet az ablakmosó berendezés, amely révén az első lapátcsapásoknál kispriccelt víz elősegíti az „átlátható” és éppen a normális, nem zavaró vízfilm kialakulását. Ebből is következik tehát, hogy az ablaktörlőt nem a piszkos ablak törlésére, tisztítására szerelik fel az autóra, hanem éppen azért, hogy esőben, hózáporban haladáskor is elősegítse a kocsiból kilátásunkat, biztonságos tájékozódásunkat. Számolnunk kell tehát azzal, hogy — jóllehet egyszeri ránézésre esetleg minden rendben levőnek tűnik — az élek kopása miatt mégis ki kell cserélni a gumiprofilt, ha a törlés minősége rossz. Ha csak a lapát kopott — a csuklópántjai nem szorulnak és nem korrodálnak —, azzal is célt érünk, ha a gumit kicseréljük. Ha nem kapunk külön gumit, illetve a komplett lapát . Az automobilizmus kezdetén a vezető kézzel mozgatta az ablaktörlőket. Először csak az ablaktörlő volt a vezető előtt, majd kettő, hogy az útitárs is segítse a szabad kilátást. 2. Később — hogy a vezetőt tehermentesítsék ez alól —, a törlő hajtásának feladatát elektromotor vette át (bármilyen szerény területet is törölt). 3. A gyors sportautókon (Jaguar E 1971) a szélvédő még tökéletesebb tisztántartása érdekében ilyen „triplex” megoldást is alkalmaztak. 4. Már a hetvenes években, így az 1976-os Ferrari 512-es modellen is alkalmaztak csupán egyetlen speciális törlőt, amely még a 200-on felüli tempónál is jól ellátta a feladatát. Ennek a megoldásnak korszerűbb változatai mind több új modellen (Mercedes stb.) kezdenek újra elterjedni. 5. A hagyományos ablaktörlő és elmaradhatatlan rudazata, mozgató karja a legújabb autókon már nem zavarja a levegő sima áramlásának útját, mert nyugalmi helyzetében besüllyesztett „árokban” nyugszik a szélvédőüveg és a motorháztető határvonala között Az ablaktörlő is kopó alkatrész