Autó-Motor, 1987. július-december (40. évfolyam 13-24. szám)
1987-11-15 / 22. szám
Az M1-es ma Az autópálya veszélyei A modern közúti közlekedés egyik legfontosabb eleme, a tömeges gépkocsiforgalmat levezető autópálya nélkül néhány frekventált útirányban ma már elképzelhetetlen lenne a forgalom biztonságos feltételeit fenntartani. Az osztottpályás közlekedés biztonsági és forgalomtechnikai követelményeit a tervező és kivitelező a pálya megépítésekor biztosította, így alapvetően rendelkezésre állnak a balesetmentes közlekedés tárgyi feltételei. Ezt még segíti az a nem elhanyagolható körülmény, hogy az autópálya műszaki paraméterei lehetővé teszik a közlekedés szabályainak leegyszerűsödését is, ezért a pályán utazóknak csak néhány, alapvetően fontos szabályt kell betartaniuk. Ebből következtetve azt hinné az olvasó, hogy az autópályán a balesetmentes, biztonságos közlekedés minden feltétele adva is van. Hogy ez mégsincs így, az ismeretes a napilapok hírrovatából és esetenként a televízió képernyőjéről. Az elmúlt 13 év autópályás közlekedésének összegyűjtött rendőri tapasztalataiból szeretnék néhányat közreadni. Mert az autópálya egyfelől amilyen szelíd, nyugodt képet mutat, betöltve célját, másfelől emberi mulasztásra, gondatlanságra, esetenként tudatos szabályszegésre visszavezethető tragédiák helyszínévé is válhat. Ilyen dráma játszódott le 1987. július 6-án 12 óra 37 perckor, az M7-es 81-es kilométerénél is. A baleset következtében, a Budapest felé vezető pályarészen életét vesztette hat személy. Hárman a csodával határos módon életben maradtak , de súlyos, kezdetben még életveszélyes sérülésekkel, sokáig ápolják még őket. Végül is ez a tragédia adott okot az írásra, mert ha ritkán is fordulnak elő hasonló esetek, az indokolatlanul véget ért emberi életek mindenkinek a lelkiismeretét fel kell hogy ébresszék. Az emberi tényezők a közlekedésben Az M7-es autópálya Fejér megyei szakaszán 1974. évi teljes megnyitása óta 104 halálos baleset történt. (Ez a megyében az összes halálos balesetek közel tíz százaléka.) Megállapítható, hogy visszatérő, sajátos jegyei voltak a bekövetkezett baleseteknek, s e jegyek között a közlekedő ember szándékos vagy gondatlan viselkedése, az autópályás közlekedéshez való tudatos alkalmazkodás hiánya gyakorta fordult elő. Az alkalmazkodási hiány legveszélyesebb fajtája közé sorolható a gépkocsivezető agresszivitása. Az agresszív vezetés a közlekedés minden területén potenciális veszélyforrás, amit az autópályán a nagy sebesség megsokszoroz. Az agresszív vezető messzirőlelismerhető: ha nagy teljesítményű járműve van, villogtatással, mutogatással követel magának helyet, s a gyorsabb előrehaladás érdekében nagy sebességgel szlalomoz a járművek között. Ez a viselkedés különösen a kevésbé gyakorlott vezetőkre veszélyes, akiket legtöbbször megriaszt az erőszakosság. Az ütközéstől való félelmükben elrontják a kormányt, aminek egyenes következménye, hogy elvesztik uralmukat a járművük felett. Az erőszakosok másik fajtája a műszaki menekülésre kínálkozó leállósávot használja előzésre. Könnyen belátható, hogy a sávot joggal használó hibás gépkocsi feltűnésekor az előzőnek rendszerint már nincs módja, ideje és helye a gépkocsiját biztonságosan megállítani. Kirívó formája az agresszivitásnak a „bosszúállás”, amely szándékos akadályozásban nyilvánul meg: a megelőzendő gépkocsi gyorsít, majd lassít, ezzel megzavarja és akaratát ráerőszakolja a mögötte jövőre. Gyakran anyagi kárral járó koccanás következik be az ilyen „akciók” végén. A legerőszakosabbak attól sem riadnak vissza, hogy a pályákat elválasztó zöld sávon előzzenek. Megállapítható, hogy az agresszivitás minden formájának forrása a türelmetlenség, amely a mindenáron való gyorsabb célhoz érésre sietteti a vezetőt. Holott, ha a vezető számolna, könnyen megérthetné, hogy az autópályán minden szabálytalankodás nélkül is harminc-negyven percnyi menetidőt nyer, hiszen települések, lámpás kereszteződések nélkül juthat el céljához. A gyakorlat hiánya Nem kevés gondot okoz a gyakorlatlan vezetők jelenléte az autópályán. Az oktatás során a sztrádán való közlekedést nem sajátítják el. A jogosítvány megszerzését követően megpróbálnak „rutinosan” beillesz- i.