Autó-Motor, 1988. január-június (41. évfolyam 1-12. szám)
1988-01-06 / 1. szám
A beépített OS Magamtól aligha jöttem volna rá, hogy egy tetőléc előállításához csúcstechnológia szükséges. Pedig — a Pemü Purpack gyárának főmérnöke, Bereczki Péter szerint — a kettő közé egyenlőségjelet kell tenni. Mert az a cég, amelyik a Volkswagen-gyár szállítója akar lenni, az csak kifogástalan és mindig azonos minőségű alkatrészekkel tud csak versenyre kelni. S mert a szóban forgó tetőléc gyártása igencsak komplikált eljárást igényel, ehhez csúcstechnológiát kellett a Pemüben meghonosítani. A műanyagiparban járatos szakemberbizonyára másképp nézi, illetve látja a terméket is, az üzemet is. Bevallom, én némi ijedelemmel fürkésztem mindkettőt — vajon mit lehet róluk írni? A tetőléc formára hajlított, egyszerű gumicsíknak, az üzemcsarnok és benne a gépiek pedig amolyan átlagosnak tűntek. De a tény, hogy VW Golfokhoz és Jettákhoz, azaz egy neves nyugat-európai autógyár két keresett típusához Solymáron készítenek alkatrészt, a látszat ellenére mégiscsak érdekes. És azért is az, mert a Pemü nagy gyorsan nyélbeütött valamit, amiről másutt csak hosszasan tárgyalnak. És most a megállapodás előzményeiről, amit a főmérnök így foglal össze: — Amikor 1986 őszén Magyarországon járt Weitzsäcker, az NSZK államelnöke, akkor ellátogatott a Pemü és a BASF közös vállalatához, a solymári Kemipurhoz is. Itt poliuretánalapanyagot állítanak elő a felhasználási igényeknek megfelelő receptúrák szerint, BASF-komponensekkel — igen jó minőségben. A delegációnak tagja volt a VW egyik vezetője is. Már a látogatás idején felvetődött az a gondolat, hogy ebből a kiváló helybeli alapanyagból járműipari alkatrészeket is gyárthatna a Pemü. Ám a VW közvetlen szállítója senki sem lehet egyik pillanatról a másikra. Ehhez egy több éves „ugróiskolát” kell végigjárni. Ezért a szerződés egy ismert — az autóiparban csúcstechnikát képviselő — nyugatnémet cég közreműködésével született. A neve Alfréd Tévés GmbH, röviden Ate. — Mi az együttműködés lényege? — A teljes technológiát, a speciális gyártóberendezéseket és a termékhez szükséges olyan alkatrészeket, amelyek magyar cégektől nem szerezhetők be, az Ate bocsátja rendelkezésünkre. A többit — például az alapanyagot, bizonyos gépeket, az üzemcsarnokot — a Pemü saját költségére szerzi be, illetve építi fel. Az üzleti konstrukció lényege, hogy mi termékkel fizetünk az Ate cégnek. Vállalkozásunk bérmunka, meglehetősen szigorú feltételekkel. — A Pemü más feltételek mellett kötött szerződést, mint mondjuk egy osztrák cég? — Nem. A Nyugat-európai Autógyártók Egyesületének van egy szerződési formulája, ez érvényes mindenütt a világon az összes szállítóra, így a Pemüre is. — Önök csak az Ate céggel vannak kapcsolatban, a VW-vel nem? — A szerződés szerint az Ate céggel, de a VW munkatársai is megfordulnak náluuk, ellenőrzik a munkánkat. Az Ate már a gyártelepítés kezdetén küldött hozzánk egy-két szakembert, akik most is velünk vannak, ők segítenek nekünk, és a minőségre vigyáznak. Mi az Atenak szállítjuk a tetőléceket, ezeket ők szuperellenőrzés után küldik tovább a VW valamelyik üzemébe. — És mennyit küldenek vissza? — Semennyit — csak kifogástalan termék hagyhatja el a gyárat. Ez a qualität sicherungnak — röviden a QS-nek — köszönhető. Ami azt jelenti, hogy a gyártás valamennyi műveleti fázisába be van építve a minőségellenőrzés. Így hibás darab nemhogy a gyárból nem juthat ki, de már a következő munkafázisig sem ér el. Mindenkinek azonosító jele van, ezzel jelöld meg a hibátlan terméket. Ha a végső meó mégiscsak talál hibás darabot, azonnal megállapítható, ki követte el a mulasztást Ez a fajta minőségellenőrzés ez ideig ismeretlen volt nálunk, és bizony nem volt egyszerű megszokni, betartatni. A dolgozók fizetése teljesítménytől függ, a normák rendkívül feszesek. Egyébként ugyanolyanok, mint az NSZK-ban. A ha hősi tó szerszám — ezen készítik a Golf egyik tetőlécét Hegoczki Ferenc felvételei Egy másik munkafázis: a ragasztófelhordás