Autó-Motor, 1988. január-június (41. évfolyam 1-12. szám)
1988-03-21 / 6. szám
z adatok alátámasztják a tapasztalatokat, miszerint az útjaink bizony elég rossz állapotban vannak. A Közlekedési Minisztérium közúti főosztályának vezetőjét, dr. Törőcsik Frigyest is erről kérdeztem először. — Általános vélemény, hogy a magyar utak rosszak, mert másutt — mondjuk közvetlen szomszédainknál, Ausztriában és Csehszlovákiában — sokkal több az autópálya. A közúti közlekedés minőségét ma már az határozza meg, hogy mennyi a jó minőségű út. Az autópályákat leszámítva, néhány évvel ezelőttig — 1982-ig — a mi útjaink is voltak olyanok, mint a csehszlovákok, az osztrákok, vagy a lengyelek. Főútjaink minősége, öltöztetése, komfortfokozata jó volt. A kapacitásukkal, telítettségükkel van gond. Megközelítőleg 500 km olyan, kétsávos főutunk van, amelynek a kapacitása kimerült, ahová négysávos út, vagy autópálya kellene. Ott van a fő baj, hogy Magyarországon kevés az autópálya — a hiány nagyjából 300 kilométer. — Autópályára hol van a legnagyobb szükség? — Győrig már egészen jól — autópályán és félautópályán — utazhatunk, innen Hegyeshalomig hiányzik 60—70 kilométer. Továbbá az elsőrendű főutak — a 2-es, a 3-as, a 4-es és az 5-ös — több szakaszán, ahol állandó torlódások alakulnak ki, s az utazási sebesség az átlagosnál alacsonyabb — ezeket az autósok is jól ismerik. Ha ez a 300 km autópálya meglenne, akkor egészen másnak éreznénk az utak állapotát. De közútjaink 95 ezer kilométeres hálózatát, ahol 2 millió jármű közlekedik, mégsem lenne szabad rossznak minősíteni azért, mert kevés az autópálya. Véleményem szerint, az utolsó 3—4 évet leszámítva, útjaink nem voltak sokkal rosszabbak, mint gazdaságunk fejlettségi színvonala, mint amiben szerepet Magyarország a környező országok, vagy Európa gazdasági életében elfoglal. — Pedig az autósokban egyre nő az elégedetlenség. — Tudomásul kell vennünk, hogy az emberek felfogása, mentalitása úgy alakult, hogy az életükben lényegesen nagyobb szerepet tölt be a motorizáció, mint amekkora indokolt lenne. Igen sokan előbbre helyezik az autót, mint például azt, hogy bevezessék a vizet a házukba. Rengeteg a megkötöttség, amivel a mai ember él, s ezért számára a motorizáció a gyors helyváltoztatást, a szabadságvágyat elégíti ki. Az út igen lényeges hangulatformálóvá vált, irritálja a közlekedőket, hogy egyre fogy a jó út. A magyar utakon 1800 ember hal meg évente , ha autópályák lennének, ez a szám közel sem lenne ekkora. A statisztikák szerint ugyanis az autópályákon harmadannyi halálos baleset történik, mint másutt. — Az utak állapotában, gondozottságában elég nagyok a különbségek — mi ennek az oka? — A közúthálózat hossza összesen 95 ezer kilométer. Ebből a KM Közúti Igazgatóságaihoz 30 ezer km tartozik, ez az országos, avagy nemzeti úthálózat. Ezek viselik a forgalom kétharmadát. A többség — 65 ezer km — a tanácsok kezelésében van, ezekre jut a forgalom egyharmada. Az utak tehát kétfélék, tulajdonságaikban sokban különböznek egymástól, és nemcsak a már említett forgalom tekintetében. Kiépítettségükre néhány adat. Amíg az országos hálózatban földút már alig van — 450 km mindössze —, addig a tanácsi belterületi utak felé — 25 000 km — földút. És nemcsak a kisebb településeken, de a nagyvárosokban is. Budapesten a kertvárosi, külterületi részeken több száz kilométeren nincs szilárd burkolat. Mindehhez két megjegyzésem van. Az egyik, hogy sehol a világon nincs olyan ország, ahol minden tanácsi — belterületi — út ki lenne építve. Svájcban, Finnországban például kavicsozott, kőzúzalékkal leszórt utak vezetnek a tanyákhoz. Hollandia az más, ott olyan magas a talajvízszint, hogy más út alig képzelhető el, mint szilárd burkolatú. A másik, hogy a mi tanácsi útjaink bizony elég szegényesek, kiépítettségük nem felel meg társadalmunk mai fejlettségének. Ennek azért nem lenne szabad így lenni. Az országos és tanácsi főutak közötti lényeges különbség a gondozottságban is meglátszik — a táblák, felfestések, a burkolat épsége, tisztasága az országos hálózaton lényegesen jobb. MIH — És miért van ekkora különbség köztük? Tele erszény jó útitárs - tartja a mondás. Ez igaz, még kicsit átírva is: tele erszény jó útépítőtárs. Építők még csak lennének, de hol a tele erszény? A pénz kevés, a gond annál több: ha fejleszteni nem is, de legalább megóvni hogyan lehetne azt a hatalmas értéket, amit az utak, hidak képviselnek. A teljes úthálózat mintegy harmadát kitevő országos közutak és hidak 305 milliárd 523 millió forintot érnek. A veszteség, ami közútjaink jelenlegi állapota miatt éri az országot, mintegy 30 milliárd forint évente. Ennyi - 30 milliárd forint - a gazdaság közlekedésből származó bevétele is, ugyanakkor az úthálózat építésére és fenntartására összesen csak 15 milliárd fordítható. A jelenlegi gazdasági helyzetben ennél többet erre a célra áldozni nem lehet. □ ■ 12