Autó-Motor, 2005. július-december (57. évfolyam 14-26. szám)

2005-11-16 / 23. szám

► Sport - Rali-világbajnokság: Spanyolország B­ocsánat, helyesbítek: tét azért volt, csak nem a baj­noki címek ügyében. Az ek­kora világsztárok körében, mint a csapatok első számú menői, csak a világbajnoki cím számít. Egy ösz­­szesített ezüstérem még csak a hi­úságukat sem legyezi, legfeljebb bosszantja őket az emléke, hogy nem ők lettek az elsők. Ilyen szem­pontból tehát szinte indifferens, hogy ki lesz majd a vb második he­lyezettje: Petter Solberg vagy Mar­cus Grönholm, hiszen eredetileg mindketten a címért indultak a harcba. A közvéleménynek meg a sajtónak azért ezt még jól el lehet adni, és a poén a kérdés jogosságá­ban csupán annyi, hogy ez a fordu­ló sem hozott végül döntést e má­sodlagos kérdésben, ugyanis az egyaránt 71 pontos norvég és finn pilóta is kiesett, vagy legalábbis nem jutott a pontszerzők közé. Egy úr a zűrből Nem, a katalán viadal tétje egészen máshol rejtőzött: a második vonal élet-halál harcáról szólt, arról, hogy ki kaphat nagyobb eséllyel gyári szerződést jövőre. Nem szabad el­felejteni ugyanis, hogy aláírt, konk­rét kontraktusa csupán Grönholm­­nak és Solbergnek van 2006-ra, az összes többi hely elvben még üres, vagy még véglegesen nem eldön­tött. Valószínűleg ez a felpapriká­zott hangulat okozhatta aztán azt a baki- és kiesési hullámot, ami párját ritkította a vb éves eseményeiben. Megint csak egyetlen ember őrizte meg nyugalmát és végezte hibátlanul a dolgát: Loeb. Szinte felfoghatatlan, hogy amikor izzik körülötte a világ és recseg-ropog minden, akkor sem követ el egy fi­karcnyi hibát, s minden csatából ő jön ki sértetlenül, hibátlanul. Most kivételesen nem alázta porig dup­lán a mezőnyt, mint pár nappal korábban Korzikán, ahol nem elég, hogy több percet vert az utá­na következőkre, de csont nélkül nyert minden gyorsaságit. Itt „csak” közel másfél percet adott csapattársának, viszont a 14-ből „csupán” kilencet nyert meg, a többin lazán átengedte az elsősé­get a feltörekvő fiatalságnak, mu­tassák meg néha ők is, hogy mit tudnak. Loeb így is újabb strigulá­kat húzogathatott a saját és a Citroen győzelmi statisztikájába: első ízben sikerült megnyernie a katalán versenyt, ami korábban csak az F2-es géppel sikerült, de akkor az éppen nem számított vb­­futamnak. A Citroen is első ízben kapott itt győzelmi serleget - ho­lott érdekes, egyébként nyakra-fő­re nyerik a spanyol bajnokságot, így ez szinte a második hazájuk és hazai pályájuk... Arról pedig már említést sem teszünk, hogy idén ez volt kereken a tizedik futamgyő­zelme, s rohamléptekben ostro­molja Carlos Sainz világrekordját. K­üzdőtér „Citroméknál” már megint Duval késztette homlokráncolásra a fő­nökséget. Mivel a korzikai és a spanyol futamot szándékosan ter­vezték egymás utáni hétvégekre, előírták az „egy kaszni/két ver­seny” szabályt. Ez nagyjából mű­ködött is, egyedül a Citroennél okozott problémát a belga korzi­kai balesete, ezért neki másik ko­csit kellett hozni Párizsból. Aztán itt sem mentek annyira simán a dolgok, így azonnal rebesgetni is kezdték a szervizpark környékén, hogy Duval még az ausztrál idény­zárót sem éri meg a franciáknál. De miután végül hozta a stabil második helyet, egyelőre megke­gyelmezett neki Fréquelin, aki kü­lön nyilatkozatban erősítette meg, hogy Ausztráliában is Duval veze­ti majd a második Citroent. A Peugeot-nak már Korzikán véglegesen szertefoszlott az a hal­vány reménye, hogy ha Grönholm­­ból már semmiképpen nem tudnak világbajnokot csinálni, akkor leg­alább a márka-világbajnoki címmel vigasztalhatnák magukat, így itt már nem tűzhettek más célt maguk elé, mint a tisztességes helytállást. Erre Marcus már a legelső gyorson megkoccolta a hegyoldalt, és a ne­gyedik helyre csúszott vissza. Igaz, ekkor még kemény harc árán visz­­szaverekedte magát Loeb mögé, de Duval a Xsarával hamar leküzdöt­te, s a harmadik helyről már nem tudott előrébb jutni a kieséséig. A 307 WRC hűtője megsérült, a mo­tor túlmelegedett, a finn pedig kapi­tulált. A Markko Martint itt is he­lyettesítő Nicolas Bernardi a körül­ményekhez képest jól uralta a WRC-táltost (tavaly még egy S 1600-as Citroennel nyerte itt a JWRC-értékelést), és dicséretére szóljon, hogy néhány vb-pontocs­­kát csak kikapart a márkának - bár sokra már nem mentek vele. A Ford méltó eredménnyel sze­rette volna búcsúztatni a „régi” Focust. Ausztráliában már az új Focus WRC-változatát indítják, hogy még gyorsan élesben tesztel­jék a jövő évi offenzívára. Eleinte például nem kis meglepetésre a cseh Kresta harcolt egészen jó idő­ket a nedves aszfaltba, de azután fokozatosan visszacsúszott. Ez­után Gardemeister tűnt a legjobb Ford-pilótának, ám egy fékhiba mi­att előadott kicsúszás után totáli­san kipenderült a pontszerzők kö­réből, s ezt később még egy továb­bi vezetési hibával tetézte. Ekkor úgy látszott, hogy a tavaly kegy- ki más? A másodlagos presztízsű márka-világbajnoki cím eldöntése maradt a katalán ütközet egyet­len megválaszolandó kérdése, Sébastien Loeb újabb győzelme menetrend szerint érkezett. A futam álmoskásan kezdődött, de felfordulás lett a vége, jókora csillaghullással. Loeb idén tize­dik alkalommal állhatott a do­bogó tetején A következő futamon a Ford beveti a vado­natúj Focus RS WRC 06-os csodafegyvert. A régi gépet méltó módon búcsúztatták, Hirvonen, Kres­­ta és Warmbold is pontszerző helyen zárt A sok kiesőnek köszönhető­en a Skoda elcsípett egy pon­tocskát, a cseh Jan Kopecky nyolcadik helyen zárt. A sze­zonzáró ausztráliai futamon ismét Colin McRae próbál szerencsét a Fabiával 78 Auto-Motor 2005/23 • www.automotor.hu

Next