Az Érdekes Ujsag, 1913. március-július (1. évfolyam, 1-19. szám)

1913-06-01 / 11. szám

11. szám Pesti természetimádók (Egy tősgyökeres budapesti öt éves kis­lányt a Gellért­hegy körül sétáltat a mamája és a papája.) A KIS LEÁNY : Mama, ez mi ? A MAMA : Ez fiam, ibolya. A KIS LEÁNY: Ugy­e, ezt nem szabad letépni? A MAMA: Itt szabad. Itt minden szabad, mert itt a városon kívül vagyunk. Amit itt látsz, gyer­­mekem, az a természet. A KIS LEÁNY : Az ottan ... az is természet ? A MAMA : Nem, fiam, az a tambura-zenekar. De az is része a természetnek, mert őket is a jó isten teremtette. A TAMBURA-ZEnEKAR : Híresek a budapesti le­ányok, Egész éjjel legények után járnak, Megmosdanak bécsi szappan habjával, Odacsalik a legényt a szagjával. A MAMA : Ez, fiam, a nép egyszerű gyerme­keinek éneke. Ez egy népdal. A KIS­LÁNY : Ezek parasztlányok, mama ? A MAMA: Igen, kicsikém. (Megszólítja az egyik tamburás lányt) : Hogy hívják magát, szentem ? A TAMBURÁS LÁNY : Ich heisse Valeszka. A PAPA (egy másikhoz, népies hangon) : Hát magát, azt a ragyogóját, tyuhaj, hogy hívják ? A MÁSIK : (szentlén) : Adél. (Sietve tovább mennek.) A KIS LÁNY : Ugy­e, az ott ökör ? A MAMA : Nem, fiam, tehén. A KIS LÁNY : Mama, mi a kü­lönbs . . . A PAPA (hirtelen) : De igen, ökör, fiacskám. Az meg ott egy kis bárány. A KIS LÁNY : (juszt is) : Papa, mi a kü­­lönbs . . . A PAPA : Warum sagst du Ihr solche Sachen ? A KIS LÁNY : Papa 1 . . . paapa 1 . . . paaapa 1... mért nem ökör a tehén ? A PAPA : Jó, jó, kis lányom. Igen. A MAMA : Nézd a kis bárányt, Elluska. A KIS LEÁNY : Mit eszik a bárány ? A MAMA: A bárány növényeket eszik, fiacskám A KIS­LÁNY : Mért nem eszik a bárány kéz­zel ? A MAMA : Mert. . . mert ... (a papához) : Tényleg miért eszik a bárány mindjárt a szájával ? A PAPA (elmélázva) : Ha ezt a telket itt megvet­tem volna az új hídnál két év előtt, amikor az a Schöp­­kesz kínálta . . . A MAMA : A te hibád. Most fölment az ára. A PAPA : Fölment ? Ez nem is kifejezés rá ! Föl... föl . . . (Valami nagyot akar mondani) . Föl­­csúszott ! A KIS­LÁNY : Mama, megint egy tehén . . . vagy ez is ökör ? (A papáék a telekről beszélnek). Papa, maamma ! Mama ! Mama ! (Kis gondolkozás után) : Megkérdezem otthon a Julcsától. A MAMA : Majd adok én neked a cselédektől tanulni ! A KIS LÁNY : Szabad szaladni, mama ? A MAMA : Szabad, de nem nagyon. És csukd be a szádat, ha szaladsz ! (A kis lány elszalad.) A MAMA : Ez a Schöpkesz egy gazember. A PAPA : Egy svihák. A KIS LÁNY : (sírva szalad vissza) : Mama, ha becsukom a szájamat, nem tudok lélegzni­­ . . . A PAPA (aki még mindig a telket sajnálja: Hát ne lélegz. A MAMA : Tessék. Csupa sár a cipője. A KIS LÁNY : Mama szabad fűt szedni ? A PAPA : Nem szabad. Most már elég volt, menjünk haza. Es fangt an kühl zu werden. ( Hazamennek.) EGY PESTI ISMERŐSÜK (a hídon) : Nini... honnan jönnek ? A MAMA : A Gellérthegynél voltunk . . . kell néha a gyereket kivinni a szabadba, hogy lássa, mi az a természet . . . A I snHa n­­­.ama mseturai Egy kávéházi társaság tagjaiként hozza össze ez a karikatúra az operett legnevesebb mestereit, zen»..«rzone: A könnyű zene mesterei, és újságírókat, nemkülönben néhány igazgatót és színészt is. Érdekes, hogy a társaságban öt magyar szerepel. Az e­­ves mesterek, balról jobbfelé, a következő rendben sorakoznak : Strausz Oszkár, Stein,­­Jakobson, Simon, Engländer, Karczag Vilmos, Reinhardt, Wallner Willner, Herzmansky, Lehár Ferenc, Berté, Lindau, Léon, Steininger, Bodnizky, Fall Leo, Kálmán Imre, Eysler Ödön, Schmiedell, , Korngold, Hirsch, Nedbal, Pallenberg. -StOERESI 23

Next