Az Érdekes Ujsag, 1914. január-június (2. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-04 / 1. szám
14 1. szám A hatvanezresek írta TÁBORI KORNÉL A gyermekvédelem ügye mint intézmény nagyon előkelő nívón áll Magyarországon, sőt vannak olyan páratlan berendezéseink, amelyekkel Európában a legelső helyre jutottunk. A gyermekek tényleges megvédése ellenben, akár testi értelemben beszélünk róla, akár az erkölcsi világot vizsgáljuk, nagyon szomorú képet mutat. A csecsemőhalandóság, Oroszországot kivéve, nálunk a legnagyobb Európában, a beteg és a tizennégy éven alul elhalt gyermekek statisztikája is ijesztő felvilágosítást ad, a kiskorú züllöttek nagy száma pedig speciális veszedelmét jelenti társadalmunknak. Hogy miképen állott elő ez a kontraszt : az intézmények kiválósága és a szomorú eredmény, arról sok különböző nézet hangzott már el, s mint egyik legfőbb ok kialakult az a megállapítás, hogy a hibák túlnyomó része a társadalomban van. Ahhoz pedig, hogy ezen a bajon segítsenek, hosszú időre van szükségük a gyermekvédelmi intézményeknek, de tulajdonképen nem is rajtuk áll a dolog. Más feladat a már gondozásban lévő gyermekekkel való lelkiismeretes elbánás és más feladat odahatni, hogy a veszendő gyermekanyag, ez a fiatal csiráiban élő nemzeti erő csakugyan odajusson, ahol megmentésére várnak a segítő kezek. S végre újabb lapra tartozik a serdülő korig fölnevelt gyermekek sorának további irányítása, hogy az eddigi munka és áldozat ne vesszen kárba. Ennek a hármas feladatnak, amely az államra és a társadalomra hárul, a középső részlete van jól, sőt példaadóan megoldva Magyarországon. A mód meg van hozzá, hogy itt többé egyetlen gyermek gondozás nélkül ne maradjon. A híres hatvanezres rendelet — Andrássy Gyula műve — amelynek révén ezeket a gondozásba vett emberhajtásokat „hatvanezres gyermekek“-nek nevezik, csakugyan megoldotta azt a nagy problémát a papiroson, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az emberhajtások sűrűn elsorvadnak, az új kert nem nő ki belőlük, mert a gyermekek nem jutnak az állami és társadalmi gondozásba, vagy csak későn kerülnek oda, amikor már betegség hervasztja őket a korai sír felé. Nézzük azonban azokat, akiket jó soruk a menhelyek berkébe segített. Milyen ezeknek élete ? Így kívülről nézve bizonyos kietlen szomorúság csap felénk, ha reájuk gondolunk. Gyermekmenhely : — ebben a szóban mintha az ellentéte volna mindannak a melegségnek, amely a szülői ház tűzhelyről sugárzik felénk. Pedig nem úgy van. A menhelyek világa, amelyet kis gyermekek népesítenek be, derűs, gondok felhői nélkül való, mint lakóinak a kedélyt, amelyet még az élet súlya nem terhel. A menhelyek falai között is éppen úgy cseng a gyermekkacagás, mint máshol, a sok ártatlan szemből éppen úgy csillog felénk a tiszta menyország, mintha a grófi bölcsők csipkésfüggönyei mögül tekintenének reánk. A csipke és a parádé hiányzik a gyermekmenhelyekből, de azért a berendezésük mégis kedves, derűs látványosság. Az apró, fehér vaságyak, amelynek kis lakóit oldalról is Szőnyi Lajos fényképfelvételeivé A „hatvanezres” csecsemők. Verseny ebéd.